Nagyon rég óta tervezi Andri, hogy elmennek Attilával Debrecenbe, tegnap sikerült is, de egyáltalán nem úgy, ahogy szerették volna. Eredetileg úgy lett volna, hogy reggel – hajnalban – busszal átgurulnak, Attila megmutatja neki a várost, esetleg találkoznak haverokkal, aztán este hazajönnek. Ehhez képest úgy történt, hogy Attilának be kellett mennie edzeni (már nem tudom, mit sportol), de délután, Andri pedig utánament este egyedül, hogy ne kelljen rá várnia. Amikor leszállt a buszról, elindult az ellenkező irányba, ¾ óra múlva bement egy Mekibe. Utána valahogy összefutottak, jöttek haverok is, de nem aludtak (ott), meg sehol, hanem az első, hajnali busszal hazajöttek. Azért kicsit irigylem, hogy kibír alvás nélkül egy napot, én 23 órakor kábulok...
Kotyvasztékok:
Csináltam darált húsos rakott pennét, természetesen nem marhahússal, hanem sertéssel. Találtam egy konzerv barna babot, azt is mellé löttyintettem. Nem rossz, de elég átlagos kaja.
Csináltam gyrost is „mekis” zsömlével. 2 perc alatt feketére égett a tepsiben, utána még be kellett tennem a sütőbe 15 percre. De, bár tényleg sötét lett, nem égett szét. A hús most nem poros volt, hanem a nyírosz-féle pác meg poros tzaiki öntet.
Csoportterápia: Egy könyv, amiről sokat meséltél másoknak. Az utóbbi hónapok „beszédtémája” nálam Fekete István könyvei voltak: a Vuk és a Bogáncs. Hatalmas meglepetés volt mindkettő, bizonyos értelemben negatív, de annyira nem, hogy ezért rossznak mondjam bármelyiket.
Kényszerzubbony: Egy igazán őrült karakter. Legutóbbi olvasmányaim egyik legőrültebb karaktere Addie LaRue. Szegény eléggé megszívatja magát, de van annyira tökös, hogy a legrosszabb helyzetből is kihozza a jót egy nyikkanás panasz nélkül.
Dühöngő: Egy könyv, amit szíved szerint falhoz vágtál volna. Ismételten több szörnyű könyvélmény is volt; amit végigszenvedtem a Spicc/pipa, de a Semmi is kiakasztott; az még a mai napig felhúz, ha csak rágondolok. Egy legújabb olvasás pedig a Kőbölcső, ami ugyan szuper könyv, de falhoz vágós, amiről szól.
Alvásmegvonás: Egy könyv, amit egész éjszaka olvastál. Mint mondtam korábban, már nem vagyok abban a korban, hogy tudjak éjszaka bármi agymunkát végezni, de ha úgy értelmezem, hogy letehetetlen könyv, akkor Vilkó Guns N Roses-es könyve ilyen volt.
Zártosztály: Egy igazán őrült író. Tade Thompson. Sajnos csak két műve van lefordítva magyarra a háromkötetes kisregényéből, de ezen kívül is nagyon érdekel, miket írt még, mert angol fülszöveg (és címkék) alapján azok se lehetnek egyszerűek.
Gyógyszerosztás: Egy könyv, ami megnyugtatott. - - - A kérdést se értem. (Nem hiszem, hogy létezik ember, aki ha ideges, olvas...)
Elektrosokk: Egy könyv, ami meglepett. Ólomerdő. Agyonhypolt magyar írónő háromkötetes „népmesealapú” fantasyregénye…, meh. - - - De meglepett, mert nagyon tetszett! Izgalmas világot hozott össze, eddig még sehol sem olvasott ötletekkel, olvasható stílusban.
Gumiszoba: A legérdekesebb könyves helyszín. Thomas Mann tengerparti nyaralói. Mondhatnám a Porcelánlányt is, de azt utáltam ebből a szempontból.
Lobotómia: Egy könyv, ami teljesen megváltoztatott. - - - hülyeség. Mitől „változtatna meg” egy embert egy könyv? Max. annyiban, hogy attól fogva szeretni fogja (vagy utálni) azt a zsánert. Nem emlékszem, hogy a Molyon regisztrált 470 könyvből (ami nyilvánvalóan sokkal több, hiszen pl. a főiskolai, egyetemi kötelező olvasmányok nincsenek benne) egyet sem olvastam, ami a személyiségem megváltoztatta volna. (Még azt is nehezen mondom, hogy összességében az olvasástól megváltoztam volna, de erre még talán látok is esélyt.)
Vigyorgó: Egy könyv, amin sokat nevettél. Nem nagyon olvasok direkt vicces könyveket, legutóbb a Fekete nyár volt, amin sokat röhögtem, mert nagyon vicces (szarkasztikusan) volt a főszereplő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése