Ismét Egerben töltöttem a napot, kéményellenőrzés volt a lakásban. Se internet, se tévé, semmi információs csatorna nincs már ott, úgyhogy eléggé untam magam. Jó idő volt, a lakásban nem, ott rohadt hideg, hanem az erkélyen, ezért ki-bemászkáltam, persze csak úgy, hogy nehogy meglásson valaki, mert nem volt kedvem beszélgetni. A szomszédból elköltöztek a lakók, úgy tudom, átköltöztek egy másik, nagyobb lakásba, de valaki lakik ott, akinek egy csodálatosan szép, TÉNYLEG hófehér (és nem itt-ott fekete foltos) macskája van. Kb. olyan, mint Cikó, csak fehérben. Miután jöttek a kéményseprők, leszidtak, valamint kilátásba helyezték a büntetést, ha nem csinálunk szellőzőt (nem használjuk a kazánt + fogalmam sincs, melyik falba kellene belefúrni, hogy legyen, de semmi instrukciót nem adtak), összeszedtem magam és letotyorásztam a városba. Miközben bezártam az ajtót, épp rám csörgött a bátyám, úgyhogy majdnem fél úton visszafordultam, hogy tényleg bezártam-e.
Korninak Makk Marci-nap volt, kötelező volt benn maradni valameddig, utána pedig elmentünk megnézni a Friends – vagyis a Jóbarátok kávézót, ami a Central Perk Eger, de nem tudom, valaki hívja-e így. Amikor odaértünk, tele volt, egy kétszemélyes apró asztal mellé sikerült leülnöm. De mire kitaláltam, hogy férjünk el, elment egy nagyobb társaság az egyik kanapés helyről és mivel nem ült oda senki, áttelepedtünk oda. Volt kitéve vagy 40 társasjáték, Korni elhozta a Tabut, de nem igazán dolgozta meg az agyunkat, aztán Dobble-ztünk, de azt meg hamar meguntuk. Közben ittam egy teljesen felejthető kávét, Korni egy egész finom limonádét, utána még kértünk 1-1 limót, ami finom volt, csak nem tudom, mi kerül (egyébként mindenhol) a víz-citromlé-két szem gyümölcs-ben 750 Ft-ba és egy fura pohárkrémet, amiben kb. minden volt, de egész finom volt. A kávézó szép, vagány és rengeteg Jóbarátok-tematikájú cucc van. Első sorban a falfestés és a dekorációk, de a sütifelhozatalra is rá van erőltetve a film. A legkirályabb a 3 falnyi üvegablak – nem tudom, nem emlékszem, mi volt ez az épület korábban, de 3 utcára néző üvegfala van és ez baromi hangulatos!
Miközben iszogattunk, beszélgettünk és kb. halálra untuk magunkat, Andri belibbent kinyalva öltönyben, ugyanis épp ballagás volt náluk. Nagyon csinike volt, elérte (végre) azt a kort, amikor nem úgy néz ki öltönyben, mint egy díszmagyarba öltöztetett vasalódeszka.
Úgy volt, hogy megvárjuk ott, míg vége lesz a ballagásnak meg András végez a munkahelyen, de borzasztóan unatkoztunk, úgyhogy átkutyagoltunk a könyvtárba. Túl sok időt nem töltöttünk ott, választottunk egy-két könyvet, utána kiültünk a parkoló melletti kis padra. Közben hívott Andri, hogy végzett, hol vagyunk, mondtuk, hogy jöjjön a könyvtárhoz, ott szed fel minket apa. Erre Andri elment a Forrásban lévő gyerekkönyvtárba, ahová több éve nem járunk. Egyszer elküldtem őt még fél éve egy kupac könyvért, szerintem ez akadt be a fáradt agyába, de teljesen el voltunk képedve, hogy miért ment oda… Azért szegény jól megsétáltatta magát.
Miután sikerült mindenkinek egy légtérbe kerülnie, elmentünk a plázába kajálni. Én nem voltam éhes, inkább édességre vágytam, így elnéztem a „Csak Magyarosan étterem”-hez, mert ők szoktak mákos gubát árulni. Természetesen most nem volt, de vettem tiramisut, amit bumfordi, ronda barna műanyagkanállal kellett belapátolnom.
Kaptunk a falutól anyák napi csokit és egy hűtőmágnest. Csak betették a kerítéslécek közé, nem volt nehéz a kutyának levadásznia. A hűtőmágnest szerencsére nem ette meg, de a csokit mind egy szálig. Még szerencse, hogy a kutyák nem ehetnek csokit...
cukitappancs:
Nem rég nyílt egy Aldi Egerben. Örültem, hogy végre vehetek olyan linzerkarikát, mint Miskolcon szoktam, András meg rákontrázott, hogy Korni meg végre ihat megint céklalevet. Úgyhogy kellett kis idő, mire kiderült, hogy bakker, Miskolcon nem Aldiba jártunk, hanem Auchan-be és én szerintem még nem is voltam soha Aldiban… Ennyit a linzerről meg a céklaléről.
Thomas Mann: Még főiskolás koromban olvastam Thomas Manntól, a Tonio Krögert és a Mariot. Úgy emlékszem, hogy a Mario nagyon tetszett és a Tonio Krögert is szerettem. Úgyhogy nagy várakozással elevenítettem fel a 20 évvel korábbi emlékeimet. Háááát…, nem tudom, mi tetszett benne akkor.
Tonio Kröger: A történet nem volt rossz, a filozófián úgy futott át a szemem, mint az egér a miskolci kórház folyosóján. Emlékszem, régen pont az tetszett Tonio-ban, hogy ilyen kis nyunyóka, de most épphogy az nem tetszett benne.
Halál Velencében: Ez a kisregény már sokkal jobb, bár a filozófia is kevesebb volt benne. Nagyon érdekes volt a koncepció: egy alapvetően heteroszexuális férfi „beleszeret” egy fiatal fiúba. Nem magába a fiúba, hiszen soha nem beszélgetnek, nem is ismeri, tehát nem az emberbe, mint egyénbe, vagy személyiségbe szeret bele, inkább úgy, mintha egy műalkotás tetszene meg neki. Mintha Tadzio egy mozgó szobor lenne. Szerintem, ha Tadzio odament volna Gustavhoz, hogy „hello, akar velem szexelni?”, akkor Gustavo kiábrándult volna, elmenekült volna. Mintha Mona Lisa leszállna a festményről és ugyanezzel a kérdéssel odamenne egy nőhöz.
Gustav Tonio öreg mása, filozófiájában is. Azt mondja: az írás szenvedés, tehát a műalkotás a szenvedés eredménye. Aki nem szenved, nem tud írni. Tehát, akinek tetszik egy mű, annak a szenvedés eredménye tetszik. Ez gáz. Ezt értem. De akkor miért publikál…? Írhatna az asztalfióknak is, úgy, hogy soha senkinek nem mutatja meg „szenvedése eredményét”. De mégis megmutatja, és örül, ha valakinek tetszik. Akkor most végül is szenvedés az írás, de mégis jó, ha valakinek tetszik…? Elég érdekes filozófia...
Mario és a varázsló: Egyértelműen a legjobb a 3 kisregény közül. Kezdve ott, hogy bár ebben is rengeteg a leírás, ez a legizgalmasabb a 3 közül, már az első mondattól fenn tudja tartani az izgalmat. Ettől függetlenül…, én csattanósabbra emlékeztem. Annyira túl-előre elkészítette a fordulatot, annyira túlpörgette az előzményeket, hogy a regény végi fordulat már nem volt valódi katarzis. De az is lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert tudtam, mi lesz a vége.
Eheti Kreatív írás-alkotásom: Feladat: Írj verset, melyben legalább két kancsalrím-pár van!
az én macskám kandúr,
színe, mint a kender.
hogyha nem kap tejet,
lerágja a tuját.
fogna inkább egeret,
vettem volna agarat.
vagy inkább egy husky
itt a versem,… (itt már nem jön ki a kancsalrím)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése