2023. augusztus 16.

Korni írt, hogy éjjel 11-kor valamelyik szomszéd elkezdett porszívózni. Gyanítom, az lehetett, aki hajnalban végigkopog a magassarkújával a parkettán. Egy másik lakásban meg partyztak. „Szerda este!” Ezek miatt az intoleráns idióták miatt költöztünk el onnan. Korni a hajnali buszozások miatt persze hullafáradt, ideges. Remélem, beteg azért nem lesz.

Az összes paradicsom meghalt, elkapott valami krumpli-betegseget a krumplitól (amitől a krumpli nem lett beteg). Persze tudni kellett volna, hogy a kettőt nem ültetjük egymás mellé… Most már tudjuk.

Tade Thompson: Molly Southbourne öröksége: Röpke 150 oldal 5 nap alatt. Pedig nem volt rossz, sőt, igazából tök jó véget kerekített ki az író az egészből, de annyira nem volt hozzá hangulatom!

Végigolvastam (újra) az egész sorozatot – egészen elképesztő történet! Van pár kérdés, főleg az 1. részben, de az alapvető pontok megragadhatóak.

Klassz lenne a többi könyvét is olvasni, remélem, lefordítják majd!

2023. augusztus 15.

Tegnap este visszamentem Egerbe, benn aludtam. Nem Korni miatt, megpróbáltam, van-e értelme a munka miatt ott aludni, vagy ugyanúgy 5-kor kelek, mint a mónosi buszhoz.

Az alvás nem volt a legjobb; az ágy rohadt kényelmetlen, fáj mindenem. Mióta elköltöztünk, született a szomszédban egy gyerek, aki kb ugyanakkor kelt, mint az enyém, aki hajnal 5-kor Pestre ment. Szóval nem sok értelme volt itt aludni alvás szempontjából. Viszont baromi jó volt Kornival kettesben lógni úgy, hogy együtt is aludtunk, bár 23 órakor még be nem állt a szája.

Ma reggel 7:35-kor felszedett a buszváróban a busz, ami kivisz a vasútállomásra. Adtam rá sanszot, hogy nem fog megállni. Már csak azt mondja meg valaki, minek kell igazolványszámos, fényképes bérletigazolvány, ha mindig elkéri a rendeset is.

Ma este már otthon aludtam, nem jött be az egri alvás, legalább annyira stresszelt, hogy ott megáll-e a busz, mint itthon. Ha lenne kocsink, más lenne bekocsikázni reggelente, de éjszaka kiderült, hogy nagyon nem szándékozom visszaköltözni, vagy ott aludgatni, nem véletlenül jöttünk el mi onnan. Utálnék már ott élni Mónosbél helyett.

Chevy Stevens: Út az elveszettekhez (Dark Roads): Az idei Romantikus readathont összekötöttem egy LMBTQ-kihívással, ahol olyan könyveket kell olvasni, amiben leszbikusok szerepelnek. Úgyhogy elkezdtem egy thrillerrel (sőt, pszicho-thrillerrel). Nem nagyon olvasok ilyen könyveket, mert azt gondolom, megvisel majd –, de ez nem annyira viselt meg. Leszámítva a pár pontot, ami felidegesített.

A történetvonal tetszett, a főszereplő csaj(ok) nagyon klasszak, kellően bad ass-ek –, néha túlzottan: ez volt, ami felhúzott; úgy értem, az rendben van, hogy azt hiszi, hogy ő meg tudja csinálni, és aztán kiderül, hogy nem, de már megint az volt az oldalduplázás, időhúzás („feszültségkeltés”) módszere, hogy a főszereplő baromságokat csinált fölöslegesen vagy oldalakon keresztül esett-bukott, bénáskodott.

A cselekmény tehát nem annyira tetszett, de maga a történet és főleg a kapcsolatok bemutatása igen, úgyhogy direkt jó választás volt a romantikus readathonra és a leszbikus-kihívásra is.

Meg szerintem nem kellene ennyire félnem a thrillerektől...

2023. augusztus 14.

Korni angol nyelvtanfolyamra jár Budapesten, mától 25-ig. Két héten keresztül a hét minden napján, négy 45 perces óra egy 15 perces szünettel. Az első napra elkísértem.

5:35-kor indult a busz, 4:45 körül ébredtünk és begyalogoltunk a buszváróba, szóval nagyjából a nap elején rájöttem, mit gyűlöltem annyira (is) a lakásban: hogy mindenhonnan felfelé kellett menni.

Budapest Magyarország legnagyobb városa, minden sarkon van valami kocsma, kivéve ott, ahol nekem órákat kell várni (pl. mint mikor Chii-re vártam a színház előtt). Szerintem a város legótvarabb helyén voltunk, a 9. kerületben. Szerencsére a suliig nem sokat kellett gyalgolni (amúgy 2 megállóval a GOKI után van), Korni be is ment elég hamar az órára, én meg elindultam kávé, péksüti és olvasós hely után nézni.

2 órát kaptattam le-föl a környékbeli utcákban, 10 órakor már 8286 lépést mutatott a lépésszámláló, de sehol nem találtam egy helyet, ahová be lehetett volna ülni egy kávéra. A közelben volt Lipóti, de 3 körszékkel a pult mellett, oda nyilvánvalóan nem mentem be, meg volt egy ragacsos műanyagasztalos kocsma –, oda se.

Végül beültem a suli alagsorában a kényelmetlen bútorzatra, amit nem órákig tartó ücsörgésre találtak ki, ittam a Spárban vett kávét meg otthoni pogácsát rágtam és azon gondolkodtam, merre van a vécé és fájt a hátam, de főleg mindenem.

Szerencsére többször nem kell elkísérni, bár időm se lenne rá.

Hazafelé Korni kitalálta, hogy KFC-zni akar; átmásztuk a Keletinél a nagy teret, bementünk, de azzal a lendülettel fordultunk is ki, olyan elviselhetetlen bűz volt. Helyette evett egy baromi finom gyrost a stadionoknál, és még az eladó is cuki volt – ő mondta, én nem emlékszem rá, csak hogy jófej volt. Dehát ez alap, nem?

Robogtunk haza 200-zal, irtózatos fáradt voltam. Korni visszament Egerbe; most két hétig hajnal 5-kor bejár Pestre a tanfolyamra, 26-án pedig leteszi a középfokút. Elvileg Andrival együtt, aki még egy szót nem tanult és nem is fog. Mondjuk, ő 3 éve tanul középiskolai angolt és végig 5-ös volt, szóval bízom benne hogy neki is menni fog. Nem tudom, Korni hogy fogja bírni két héten át. Remélem, lesz értelme.

Gondolkodtam rajta, hogy míg Korni benn lakik, benn kéne aludni vele; könnyebb lenne onnan munkába járni, mint hajnalban Mókusbélből. Ő annyira nem örül neki.

2023. augusztus 13.

Este benn aludtam Kornival Egerben. Nagyon fura..., teljesen elszoktam tőle, hogy csobog a víz fölöttem, idegenek vakaróznak a falon túl, csilingel és kattog a bejárati ajtó. Mónoson sincs csend, de totál más zajok.

Holnap hajnalban, 5 körül megyünk Pestre. Korni nyelvtanfolyamon lesz, én meg megvárom valahol. Valamerre a Mester utcába megyünk, 9. kerület, ott van a GOKI mellett. Korni szerint csak 3 órát kell ellébecolnom, azt meg fél lábon is megoldom, főleg, ha van könyv, wifi meg kávé.

Néhány kép a kuyáról:

Eezeket pedig Eszti küldte az éjszakai horgászatról:

2023. augusztus 11.

Van egy fickó, akivel reggelente várok a buszváróban. Beszélgetünk; munkáról, feleségről, a semmiről. Cigizik, de rendes, nem fújja az arcomba, távolabb áll tőlem és így onnan is, ahol a busz megáll és kinyitja az ajtót. Múltkor felszállok, ő is jön, nyomja el a cigit és jönne fel, a buszos meg becsukja előtte az ajtót. És persze őt cseszi le, amiért messze állt, pedig mire én felértem, már ott állt az ajtóban. Eszébe se jutott, hogy elismerje, hogy vaksi volt (vagy szemétkedett a cigizés miatt), nem figyelt és rácsukta az ajtót, inkább a másikat okolta.

A mai nap különben tökreszelés és elővettük az utolsó üveg bodzát

és kutyát simogattunk

Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása: Abszolút nem rémlik már ez a könyv; volt olyan rész, ahol jött az aha-élmény (vagyis emlékeztem), volt, ahol totál homály. A könyv főszereplője egy molly – nem maga Molly. Molly öngyilkos lett – nem jellemző, szerintem ez nagyon rossz ötlet volt a kiiktatására (ha egyáltalán, mert nem láttuk holtan). Jött egy Tamara-klónbanda meg valami orosz csávó; ezek halványan megvoltak; valószínűleg azért nem emlékeztem rá, mert most se sokat értettem belőle. A molly keresi önmagát, néha próbál Molly lenni, néha meg pont nem és próbálja szeretni a szedett-vedett mollykat. Jó ötlet ez így a végére, hogy a szeretet a kulcs és nem az erőszak. Bár sok kérdés maradt megválaszolatlan, azért kicsit félek a 3. résztől, hogy elrontja, mert bár ez a rész is nagyon jó, azért annyira nem, mint az 1.

2023. augusztus 9.

Most 6 órát dolgozom, 8-14-ig vagyok benn, gyűjtögetem az órákat a szeptemberi Balatonra, hogy ne kelljen sok szabadságot kivennem. A banda 60%-a kinn van a 12-esben, ezért lehet most húzni-vonni a túlórákat, van hely és persze rengeteg munka is.

Szóval 8-ra járok, ami azt jelenti, hogy az iskolabusszal megyek Egerbe, ami most, augusztus elején teljesen üres. Ettől függetlenül a sofőr még ugyanolyan agyhalott…, ma döngetett Szarvaskőn kétszázzal, mikor meglátta, hogy a lenti buszmegállóban áll egy néni. Ekkor beletaposott a fékbe, majd megállt a megállótól pár méterre. Álltunk ott valameddig, a néni nem mozdult…, aztán elindultunk nélküle. Senki nem nyitotta ki az ajtót és kiabált ki neki, hogy „erre a buszra-e tetszik-e várni-e”, vártuk, hogy majd rájön magától, hogy az az ő busza, amelyik méterekre tőle megállt neki. Én sem szóltam…, miért nem szóltam, miért csak most pufogok…?!

A munkahely fárasztó, napi 2 kávé befolyik, egyik tejjel. Dobozt hajtogatok formához, aztán a kuffer belsejét. Sok elszakadt, mire ráéreztem.

Vittem csokit Hildának, ő meg adott áfonyát, de nagyon savanyú volt, nem ízlett.

András fűnyírás közben talált egy órási pöfeteggombát. Először Korni pózolt vele

aztán feldaraboltuk

bepaníroztuk és megsütöttük.

Ettem már jobbat. Röhögtük, hogy Andri meg ne lássa, mert azt hiszi, bundáskenyér, élete legnagyobb csalódása lesz. Egyébként a pöfetegek megnőhetnek jó nagyra, de ez igazi mutáns volt.

Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála: Gyors olvasásnak szántam ledarálni a 3 kötetet egymás után, de aztán az 1-nél megakadtam, 4 napig tartott elolvasni ezt a pár oldalt: időhiány, fáradtság miatt. Még mindig hihetetlenül különleges történet, bár így 2. olvasásra lett pár kérdésem, ami első olvasáskor nem tűnt fel (vagy a meglepetés ereje elhomályosította): pl. hogy egy hónapokon át „sírban fetrengő”, fizikailag gyenge Molly hogy tudta megölni az apját (ez legyen oké, mondjuk, hogy váratlan volt), meg a profi harcos anyját (ez már nem annyira oké). Azt se írta le, hogy menekült és kitől az anyja. - - - Szóval a szülei története nekem nem tűnt annyira jól kidogozottnak. Szintén nem értettem, hogy hogy „adta át” a pasinak a mollyt – valószínűleg szex közben vérzett, így került bele, de míg Leonban kifejlődött és kinyírta, James-nek etetnie kellett. Nem logikus. Szóval lett pár kérdésem a történet-vonallal kapcsolatban, de maga az élmény még mindig jófajta sokk.

2023. augusztus 6.

Csak egy éjszakát (vagyis két napot) töltöttem Szalókon, így ez már hazamenős nap volt. Délután indult a busz, addig társasoztunk, főzőcskéztünk, 17 óra körül kisétáltunk a buszhoz. A buszozás szörnyű volt, egy nagyon büdös csaj ült előttem, a busz meg úgy rázott, hogy felrázta a rázókeveréket a kiütésen. A körei Tisza-híd viszont gyönyörű (és félelmetes) volt.

2023. augusztus 5.

Reggel Ladány, Ladányban a szokásos, este pedig az évi egy éjszaka Abádszalókon Esztinél.

Nem akartam üres kézzel menni, ezért még Ladányban bementem valami százpénzesbe és vettem egy csomó vackot ajándék gyanánt: 

Minecraft-os műanyagpoharat

papírszívószálakat, dínóformájú plafonra ragasztható világító biszbaszokat

és a szatyor is vicces

Szeretek ilyen haszontalan cuccokat venni gyerekeknek, a szülők rendszerint nem költenek ilyesmikre.

Mire odaértünk, már benne voltak a halsütésben. Néhány hatalmas haldarabot sütött Eszti grillen, ezt ettük puha kenyérrel és paradicsommal. 

Finom volt, imádom a halat! Utána még borozgattunk, punnyadoztunk. Este matracsíron aludtam a konyhában. Klassz nap volt!

Beszéltem Kornival, ment volna AWS-koncertre, de 4500 Ft-ba került a jegy, úgyhogy nem ment mégse.

2023. augusztus 4.

Otthon hagytam a telefonom és kb. eltűnt személy lettem a családom szemében. Úgy volt, hogy András jön értem, de mivel nem beszéltük meg, így nem tudtam, hogy tényleg jön-e, inkább hazamentem a busszal. Ő meg vagy negyed órát várt rám. Pedig elég logikus, hogy ha nem állok ott, hazamentem…, szerintem. Egyébként próbáltam a saját telefonomat hívni, de nem vették fel. Az igazolványom se volt nálam, nem tudtam bérletet se venni, meg nélküle utazgattam. Szóval nagyon el voltam veszve. A többiek meg fejvesztve kergelésztek és morogtak velem, mikor meglettem...

Megismertük Andri barátnőjét, aVirágot. Nagyon aranyos csaj; semmi stressz, teljesen természetesen jött, tegeződött. Egyébként egy törékeny kislány, tetkó, piercing, smink, haj, fura rucik –, csak a szokásos. Andri nagyon odavan. Olyan fáradt, hogy kérdezni se lehet tőle semmit, egyből hisztizik, mert nem érti a kérdést és idegesíti. Hazajön átöltözni, meg szétvagdosni az arcát borotválkozás címszóval. Akkora táska van a szeme alatt, szerintem egy hete nem aludt. De boldog.

Valamelyik átkozott kitalálta, hogy gyártsanak rögzített kupakot a műanyag palackokhoz, hogy kisebb legyen a tengerek műanyag-szennyezettsége. Mintha kupakkal lenne tele a tenger és nem műanyagüvegekkel… Nyilván úgy működik az ember, hogy a kupakot elhajítja, de az üveget újrahasznosítja. Kezelhetetlen a rögzített kupak: öntés közben szétfröccsen, ivás közben letöri az orrom. Állítólag valahogy be lehet állítani, hogy ne csak ott fityegjen, de még nem jöttem rá, hogy.

2023. augusztus 2.

Andri felmondott ma a strandon.

Holnap mennem kellene ki fonni, de nincs semmi kedvem. Mondtam főnöknek és meglepően könnyen belement. Persze, hozzátettem, hogy ha nem talál embert, akkor megyek, de nem kell.

Egyik állítólag enyhén autitsa munkatársam megfogta a vállam. Nem tudom, miért mondja mindenki, hogy allergiás az emberi érintésre. Pár hónapja nem volt munka, lébecoltunk, mondta, hogy menjünk ki focizni az ajtó elé. Mondjuk, közben rájött, hogy nincs labda, meg hogy jó embernek mondja.

Másik munkatárs valami érdekvédelmi tag, részt vesz a nagyfőnökös megbeszéléseken is. Mondtam neki, hogy legközelebb említse meg, hogy jó volna egy pszichológus. Havi egyszer lehet jogásszal beszélni, van masszőrünk, szerintem a pszichológus is jó ötlet lenne. Azt mondta, legközelebb feldobja a témát, bár kizártnak tartom, hogy kapunk embert. Nem tudom, hol alkalmazzák azt a sok szociológust, amit kitermel magából az EKE.

Rendeltünk könyveket angol tanfolyamra 12e Ft-ért és az egyik könyv meg a boríték össze van vérezve, mintha vérzett volna az ujja annak, aki pakolta. Megpróbáltuk letakarítani, leradírozni, mert visszaküldeni macerásabb lenne.

Szécsi Noémi: Finnugor vámpír: Kortárs női író ír kortárs problémákról –, kemény dió! - de engem meggyőzött. Mindenekelőtt a stílussal, aztán a történettel, bár a második rész folyton kifolyt az ujjaim közül, mikor próbáltam megfogni, miről is szól tulajdonképpen. Az elbeszélő egy „nem nélküli” valaki (nem tudom 100%-ig biztosan rámondani, hogy nő, bár én legtöbbször annak képzeltem – még akkor is, amikor nővel kavart), egy felnőtteknek író meseíró (leginkább szerintem ezért volt nő, hiszen SzN-nek van egy ilyen könyve), aki amúgy (szóra sem érdemes) vámpír, próbál éldegélni Budapesten meg itt-ott. Ja. Hát, érdekes volt, nem imádtam, de nem volt rossz.

„– Milyen erős az illata az új parfümödnek, nagymama. Ahogy mellém léptél, egyből tudtam, hogy te vagy az.

– Kell is, hogy valami elnyomja azt a penetráns angyalszagot, amely odahaza terjeng. Mint a megsavanyodott tej.

– Nem csoda. Az ágyamon fekszik egy angyal.

– Nem mondod? Kérlek szépen, Jerne, mire hazaérek, távolítsd el, és szellőztessél. Egyáltalán hogy került oda?

– Mit tudom én? Bejött az ablakon, és kész. Ne velem kiabálj!

– Mik vannak! Talán mégis olyan a keresztények istene, ahogy mondják: önzetlen, és mindenki egyenlő előtte. Lám a gonoszok mellé is rendel őrzőangyalt. Mit mondott?

– Ki?

– Az angyal.

– Nem beszél. Süketnéma.

– Na tessék. Ezt hívják úgy, hogy fogyatékosok foglalkoztatása.”

2023. augusztus 1.

Tegnap egész nap úgy éreztem magam, mint a mosott szar, 22 órakor már fellőttem a pizsamát. De csak fetrengtem egész éjjel, 5-kor meg felkeltem arra, hogy fáj mindkét combom. A vécére nem tudtam ráülni. Nem tudom, mi ez megint… Reggel a túl őszinte takarító azzal fogadott, hogy másnapos vagyok-e. Mondtam, hogy bárcsak az lennék!

Vittem egy hátizsáknyi ruhát munkatárs kislányainak, ő cipelte a táskát egyedül a bénult karjával. De nevetve mondta, hogy bírja. A táskát végül nem hozta vissza, hallgathattam hónapokig Andrástól. Mondjuk, nem volt pofám később visszakunyerálni, bár igazából nem tudom, miért hitte, hogy az övé. Mindenesetre már az.

Rám írt anyósom szomszédjából Niki, hogy nem Andrival találkozott-e az egri strandon, mert mikor úszógumit vett a lányainak, nagyon hasonlított rá az árus. Azt írta, kedves volt és segítőkész, nem tukmált rájuk olyat, ami nem kellett nekik.

Kiderült, hogy Andri barátnőjének a tesója Korni osztálytársa.

2023. július 30.

Átgurultunk Egerbe a plázába, könyvtár, kaja. A könyvtárban nincs semmi –, habár van mit olvasnom. Azért szétnéztünk, addig a könyvtáros megkért, hogy vigyázzunk már a placcra, kimegy elszívni egy cigit.

Ma is babot pucoltam, 3 kg lett. Csináltam belőle főzeléket is egyszerű fasírttal.

A recepthez képest én 1 ek ecetet és 2 ek cukrot tettem bele a legvégén és tilos több vizet föléönteni, mert különben sosem sűrűsödik be.

Csináltam egy ilyen selymes kávét is, bár jég nélkül, nagyon finom, de 1 perc alatt elfogyott.

És a tegnapi pitát is felhasználtam reggelinek.

Ted Chiang: Életed története és más novellák: Nem nagyon olvasok sci-fit. Az egyik „igazi” sci-fi történet, aminek 2019-ben megküzdöttem röpke 600 oldalával, Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei volt. Nagyon tetszett, de nem a sci-fisége, hanem maga az elképesztően kreatív történet. Aztán 2021-ben jött Neal Stephenson-tól A hét Éva, amit viszont nagyon utáltam, valószínűleg, mert ott a sci-fiséget nem nyomta el a kreatív történet.

Ennél a könyvnél szintén nem. Pedig nagyon jó történetmagvak vannak a novellákban, mégis a szöveg ellök magától. Egyszerűen nem értem, mit olvasok, nem tudom elképzelni, nem értem a szavakat (és nem is érdekel annyira, hogy utána nézzek).

Pedig az 1. novella egyből bevonzott a bibliai utalással, imádtam olvasni. Aztán mikor bonyolódott a helyzet, nem tudtam megfogni, nem értettem, hol vagyunk, ki mit csinál, mit kalapálnak… Utánanéztem, de senki nem írta le…, annyit írtak, hogy feljutottak az űrbe, de nekem meg ettől az kattogott az agyamban, hogy hogy a fenébe nem fulladtak meg?.

A 2. novellába is sikerült belekötnöm, bár azt már untam is szörnyen. A nyelvvel kapcsolatban jutott eszembe, hogy mégis hogyan fejleszthetné a beszélt nyelvet, mikor nincs kivel beszéljen? A nyelv a kommunikációban fejlődik, ő meg nem kommunikált senkivel. Végül azt se értettem, hogy ölte meg a másik. És eszembe jutott – megint – H.G Wells klasszikusa, A láthatatlan ember, ahol egy emberfeletti képesség megszerzésével emberfeletti arca is lett a főszereplőnek.

A 3. novellában keresem a matekon túli történetet, de nem nagyon értettem, mi baja volt a csajnak. De egyébként ez volt számomra a legmegfoghatóbb történet.

A 4. novella miatt vettem ki nyilván az egész könyvet (+ a vloggerek méltatása miatt), bár (nyilván) megváltoztatták a srác nevét és kinézetét is (Jeremy Renner-nek nem áll jól a szakáll?) és a gyerek halálának az okát is, ami viszont a filmben volt jobb. A film nélkül szerintem semmit nem értettem volna belőle.

Az 5. novellában nagyon klassz volt a „robotok a Viktoriánus korban”-felütés és a kivitelezés is nagyon tetszett, maga a történet viszont kicsit uncsi volt és nem is nagyon értettem. Minden korban megbújik egy Hitler.

A 6. novella egy érdekes világképet vetít elénk; ennyi idegen szót sűríteni egy két oldalas novellába…, a felét nem értettem.

A 7. novella nagyon fura volt. Kicsit reflektált az 1. novellára: valójában annak se volt semmi köze a Bibliához vagy Istenhez. Érdekes volt, hogy jöttek-mentek az agyalok, lehetett választani Pokol és Menny között, de egyetlen szóban sem tűnt fel se a Sátán, se az Isten, akik az alapjai (kellene, hogy legyenek) ennek az egész világrendnek. Az angyalok nem igazán Isten hírnökeinek tűntek, hanem inkább a Sátán gonoszságainak, és persze Isten is egy despotikus uralkodónak tűnik valahol talán a kétszázadik dimenzióban, mint egy szerető Atyának, akinek mondja magát a Bibliában. Ja, és mi van Jézussal, egyébként…? Szóval összezavarodtam, keresztény(szerűség)ként én ezt nem nagyon tudtam értelmezni. Egyébként borzalmasan frusztráló volt az egész.

A 8. novella pedig számomra teljesen semmitmondó, unalmas, történetnélküli betűhalmaz volt.

Hú…, hát szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de nagyon nem tetszett. De ez talán nem az ő hibája, hanem az enyém. Egyszerűen a sci-fi nem az én zsánerem és teljesen fölösleges próbálkoznom, mert sose lesz az.

Másfelől viszont valahol látom az író zsenialitását, megértem és jogosnak tartom a rajongók rajongását, szóval, aki valami különleges sci-fit keres, és egyébként is bírja ezt a műfajt, annak ajánlom.

2023. július 29.

Megint megpróbáltam főzni, mert én azt is tudok. Ja, nem.

Gyrost csináltam saját pitával. A hússal nem volt probléma, Lucullus-os gyrospor és méz. A pita viszont, hiába tűnt jónak, vacak lett. Kálci-féle recept, ami az utóbbi időben nekem úgy tűnik, feltételezi, hogy tudok főzni…, márpedig milyen internetes recept az, amelyik így áll hozzá…?! Szóval mindent az instrukciók alapján csináltam, de amint kivettem a nedves kendő alól a pitát, összeesett a pitába és nem lehetett úgy kettévágni, hogy bele tudjam tenni a húst meg a zöldségeket. Facebook-os csoporttagok szerint talán túlkelt. Ez a legrosszabb, mert ezt honnan lehet tudni…?! Az íze különben nem lett rossz, de azzal nem sokra megyek.

Kiderítettem, hogy Andri egy Virág nevű lánnyal jár: - Jössz haza vagy találkozol a Rékával? - Virágnak hívják, amúgy is… - Tudtam, hogy elárulod!

Korni elvitte Sunnyt sétálni és csinált pár képet a seggéről a tájról

2023. július 27.

Reggel András bevitt 7-re rekesztékelni meg Andrit is a strandra dolgozni, meg még beraktak egy szekrényt a lakásba.

Én utáltam az egészet…, aztán még jobban. 10-re végeztünk, utána „vártunk”, hogy jöjjön egy adag anyag, de mivel kinn volt a kasírozó banda is egy másik teremben, mikor befejeztük a fonást, átzavartak oda segíteni, dobozolni meg takarítani. 11:59-kor derült ki, hogy nem fog jönni ma anyag, még jó, hogy András bement a boltba, így nem kellett busszal hazamennem.

Megmostam, szétdaraboltam és lefagyasztottam 1 kg zöldbabot.

Andrit is befizettük nyelvvizsgára, Kornival együtt megy majd augusztus 26-án. Ha sikerül nekik és visszakapják az árát, övék a pénz. Korni előkaparta a bátyám régi, fénymásolt ezeroldalas Black Bird-tankönyvét, ami szerintem különben az egyik legszuperebb angol tankönyv valaha.

Andri szerint a jutifalat az „kutyafalat”.

Álmos, öreg macska

2023. július 26.

Csütörtökön Nagyfőnök kitette az augusztusi beosztást, amin 6-10-ig voltam beírva és mondta, hogy akinek nem jó, szóljon és megbeszéljük. Nálam, mint a Pavlov-reflex, beindult a stressz és mindenféle átgondolás nélkül odamentem és mondtam, hogy nekem nem jó. A 10-14-esbe nem tudott beszuszakolni, de a 14-18-asban volt hely, mondtam, oké. Írjam át magam a táblázatban, szóljak a Kisfőnöknek. Mire 1 óra múlva beszállt a kocsijába már azon agyaltam, hogy mégse jó a 14-18, úgyhogy nem írtam át magam és Kisfőnöknek se szóltam. Jött egy 3 napos fonás + hétvége, amit végigizgultam, hogy ezt most akkor meg kell beszélni Nagyfőnökkel, meg mi van, ha valaki átírta a nevem azóta. Hétfőn bementem, senki nem írt át semmit, kb. a vécé előtt állva röhencsélve beszéltük meg, hogy marad a 6-10. Még aznap délután kiderült, hogy tök mindegy, mert átvitték a fél bandát a 12-esbe kasírozni, aki az Ady úton marad, annyira kevés ember, hogy befér mindenki, így jöjjön mindenki 10-14-re, előreláthatóan 14-ig. Szóval probléma lényegében megoldva, anélkül, hogy egy gazt arrébb kellett volna tennie bárkinek, de azért végigidegeskedtem rajta egy hétvégét. Minden hónap elején iszonyú stressz nekem a beosztás és minél hamarabb meg akarok szabadulni tőle, ezért próbálom minél előbb letudni, utána meg nyavalygok, hogy úgy nem is jó, ahogy hirtelen ráböktem valamire.

Ennek fényében ma 10-re mentem munkába, holnapra meg megint kiküldtek a hegyre fonni 7-től. Semmi kedvem hozzá. Ha tudtam volna, hogy nem 10 nap lesz, nem jelentkeztem volna. Persze, tudhattam volna.

Csütörtökön főztem, szegedi emlékek. Amikor Andrival feküdtem benn, akkor hozott Nóri mindig ilyen kaját, egy lavorral meg tudtam volna enni belőle. Most nem lett annyira finom, mint amire emlékeztem.

Berepült egy denevér a nappliba.

2023. július 25.

Reggel Kornival mentem Pestre a Gokiba. Egerig nem volt hely egymás mellett a buszon, de ott igen. Sikerült bealudnom Pestig; utálom, órákig mosott szar vagyok utána.

Vécé, kaja, utána átmetróztunk a Keletiig, majd villamossal tovább a Gokihoz. Miközben bandukoltunk befelé, meséltem a Ted Chiang-könyvet, amit most olvasok, ezért eltévedtünk, pedig jó irányba mentünk, csak nem láttam a fáktól az épületet. Elöl mentünk be, pedig már másfél éve oldalt van a bejárat, legalábbis ezt mondta a portás, de nem volt bunkó, csak türelmetlen.

Először EKG-ra mentünk, egy cuki arab-szerű srác meg egy csaj csinálta. Utána átültünk az orvos elé, vártuk, hogy lesz-e járásteszt. Meleg volt, az ablak nyitva, a ventilátor ment, de meg se moccant a levegő. Korni elkezdte olvasni a TC-novellát, de nem nagyon jutott előre. Nem lesz weird- (se scifi-) rajongó. A járástesztet egy idősebb nő csinálta, pedig tele van cuki gyakornokokkal a kórház. Séta közben az egyik sarokban láttam egy műanyagládát, amiben egy csomó könyv volt. A ládára rá volt írva, hogy „ajándék, vidd el”, de közben valami név is volt ráírva. Most nem tudom, hogy melyik volt az eredeti jelzés, mielőtt odavitték a dobozt: a név vagy hogy ingyen elvihető. Mindenesetre bele se néztünk. Járás után lementünk a büfébe. 1 lift működött, mindenki arra várt. Kinn zivatar volt, eső, szél, hűvös, kicsit kiálltunk levegőzni, utána megittuk a kávét és megettük a pogácsát a büfében.

Mire kb. fél óra után felmentünk, elvileg már mindenki engem keresett; egyébként lehet, mert alig voltunk és viszonylag hamar be is hívtak aztán. Az orvos megvizsgált: a tüdőm reszel ezer éve, a lábam dagad változatlanul – két naponta fél gyógyszert szedjek rá. A nőgyógyászati műtétet nem javasolja Egerben, leginkább az altatás miatt, de ők keresnek nekem orvost, aneszteziológust, mindent. Persze hirtelen kétségbe estem, hogy már megint egyedül kell ezt is végigcsinálnom, nem lesz ott velem senki, hogy megnyugtasson, üljön velem szétunva az agyát, miközben én agonizálok / alszom / szenvedek…, de aztán kiderült, hogy van egy 16 éves lányom, aki már felnőtt ehhez a feladathoz és ő maga ajánlotta azonnal, amint meglátta az elkámpicsorodott fejem, hogy „Én, ha kell, naponta bemegyek, végig ott leszek veled.” Egyelőre még nem jutottam el az egri nőgyógyászhoz a leletekért és a továbbiak miatt (meg persze mindenképpen meg akartam előtte kérdezni a kardiológus nagyfőnököt). A 2. menstruációm egyébként teljesen normális volt, de a nőgyógyászati műtét mindenképpen indokolt, kérdés, hogy az altatás mennyire fog belerondítani a tervekbe.

Hazafelé még megálltunk kóvályogni a Keletinél. Megnéztük a könyvszekeret, de nem találtunk semmit (Korni Bret Easton Ellist keres, nagyon rákattant erre az íróra), aztán beestünk a Mekibe, de nagyon gusztustalan volt. Tele volt, mocsok volt és a az utolsó falatban találtunk egy hosszú hajszálat. Természetesen a vécé is ótvar volt, hiába ült az ajtóban vécés néni, meleg, retkes és 1 db-ra vártunk húszan.

Végül nem vonattal mentünk haza, ahogy eredetileg terveztünk, hanem sikerült mónosi buszra szállnunk. Persze Korni Egerben leszállt és késő este jött haza. Az úton próbáltam olvasni a Ted Chiang-ot, de nem értem és unom.

2023. július 23.

Moziban voltam Kornival. 

Jázminnal szokott járni egyébként, de vele a mozizás inkább lényeg, mint a film, úgyhogy megnéznek minden vackot, engem érdekelt azért a film is, nem adok ki akármire pénzt. Ettől függetlenül a Barbie-ra, amit néztünk, úgy ültem be, hogy utálni fogom, mert a két főszereplőt utálom, a téma meg gyerekesnek tűnt. De mivel mindenhol azt olvastam, hogy baromi jó film, adtam neki egy esélyt.

Hát, fura volt. Bár gyerekesnek látszott, nem volt gyerekes. De nem volt fekete humor se, tényleg inkább, ahogy Gergő is mondja, kislányok által eljátszott komoly gondolatok voltak benne. A két főszereplő meg tetszett.

2023. július 22.

Délelőtt főzőcskéztem. Az egyszerűség híve vagyok ( = utálok a főzéssel kínlódni), ezért szeretem az olyan recepteket, amihez nem nagyon kell három mozdulatnál többet tenni. Ilyen pl. az a zöldborsófőzelék, amit évekkel ezelőtt találtam a Mindmegettén, vagy az a fasírt, amit pár napja találtam a Rupáner konyhán. A lényege, hogy nem áztatott kenyér van benne, hanem zsemlemorzsa. Így szárazabb is kicsit (ahogy én szeretem) és persze a fasírtkészítés legrosszabb menete kimarad belőle.

Dél után mentünk Kornival Egerbe. Álltunk a buszáróban várva a buszra, egyszercsak befordul egy csávó kocsival, lehúzza az ablakot. Gondoltam, útbaigazítást kér…, hát nem..., megkérdezte, hogy elvigyen-e. Mondom, kösz, nem, megyünk busszal. Nézett pár pillanatig, aztán bólintott és elhajtott. Nem nagyon tudom hová tenni, mi volt; vagy messziről azt hitte, ismer, aztán mikor közelebbről meglátta, hogy mégsem és nem akarta azt mondani, hogy bocs, téged nem viszlek el, vagy messziről kiszúrta Kornit és nem gondolta, hogy engem is vinnie kell…, vagy fogalmam sincs, mit akart.

Egernek amúgy semmi értelme nem volt, ettünk egy vacak kaját a KFC-ben (száradt, többórás „frissen sült”), körbesétáltuk a Taccot, a könyvesboltot, nem vettünk semmit, aztán Hervist, ahol egy ugrókötelet és ennyi.

András leszedte a hagymát.

Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit, avagy 101 hulla Dramfjordban: Ah, de rohadt sok ö betű van a magyar nyelvben!!

Nem volt rossz, de jó se. A történet elég érdektelen, fura, már-már uncsi, de a stílus és az agyhalott humor sokszor kárpótol (sokszor nem, mert nincs vagy kevés).

2023. július 21.

Tegnap reggel patiszont meg karalábét paníroztam. 2 óriás fej patiszont szedett le András, 1-et megsütöttem, ettük 2 napig, a másikat elvitte Ilikének. Ők feleannyian vannak, szóval ők, gondolom, 4 napig ették.

Az éjszakát végigstresszeltem, mert tegnap a nagyfőnök kitette az augusztusi beosztást és változtatnom kéne megint. Mivel szerdáig nem találkozom vele, remek hétvégének nézek elébe. Éjfél körül írt Korni is, hogy Boginál alszik, ami alapból nem húzott fel, de a meglévő stresszre rátett egy lapáttal. Nem az a bajom, hogy ott alszik, hanem, hogy az utolsó pillanatban jelenti be. Nagynehezen 1 körül elaludtam, aztán 4-kor keltem. Mosdás, öltözés, kész voltam kb. 20 perccel a busz indulása előtt, úgyhogy elmentem az eggyel korábbival. Hideg van, pulcsi kellett.

Nyitva volt a Fornetti, vettem pogácsát, kókuszos csigát, kólát, a többiek már ott ácsorogtak a helyi járatnál. Pöpec új, elektomos busz jár, napi kettő, hat emberrel; sok értelme van. Bár nem tudom, mivel mennék be, ha ez se lenne...

Elkezdtük a fonást 6-kor és nyomtuk, szinte megállás nélkül. Óránként volt egy vécényi pihenő, meg egyszer egy tízperces kajaszünet. Kávét sem ittam, mert nem volt meleg víz, nem pakoltuk ki a kávéfőzőt, vízforralót erre a két napra. Majdnem megcsináltuk az összeset, kb. fél raklapnyi maradt, így hétfőn elég 4 ember, én nem kellek. Hála Istennek, én ezt a napot nem tudnám még egyszer végigcsinálni...

András bejött értem, bement a lakásba pakolászni, de én ki se szálltam. Boltba esélytelennek éreztem magam, ettünk egy Mekit és haza dögleni.

2023. július 19.

Délelőtt túrófánkkal kínlódtam. Találtam Kálcinál egy receptet, de az ő cuccai olyanok, hogy vagy szuper lesz, vagy ehetetlen. Ez most az utóbbi lett, mondjuk, lehet, én rontottam el. Ugyanis a túró miatt dupláztam a hozzávalókat (túró 250 helyett 450, liszt 250 helyett 450), viszont a sütőport meg a tojást nem. A tészta kőkemény volt, ezért dupla adag tejföllel lazítottam, de így is kemény maradt a külseje. A cukor is kevés bele, elvileg porcukorba kell forgatni sütés után, de úgy meg már nagyon édes volt. Korni ki is jelentette, hogy ő amúgy nem is szereti, úgyhogy vitt egy nagy adagot a barátainak és én is vittem munkatársaknak.

Beültem végre a klíma alá. Illetve a klíma alá-mellé, ugyanis bekuckóztam a sarokba, ott meg nem ért a szél rendesen. Holnap is odaülök, de akkor már jobb volna a másik oldalra, hátha ott érne a légkondi, csak akkor a falat bámulom, így meg a „milliószor érdekesebb” folyosót.

Munka előtt bementem a Tesco-Lírába, rendeltem 3 könyvet; a legújabb, 8. Anjouk-at, Hartay Csaba új novelláskönyvét és A végét is beszereztem, bár nem tudom, mikor fogom újraolvasni.

Korni vett féreghajtót az állatoknak. A cikónak 1 db kell, Sunnynak 2 és fél, de mivel hármat adott a gyógyszerész, így hármat adtunk neki, nem tördeltük. Így is nehezen veszi be, pedig beletekerem kockasajtba vagy májkrémbe. Csak 1400 Ft volt az összes.

És végül értelmes beszélgetésekkel zártuk a mai napot:

- Jamie ma maradhat 11-ig. - Mert hol lakik? - Almagyardombi. - Ja, nem egri?

- Veszel banánt? - Talán. - Banánt, ja.