2026. szeptember 11., péntek

2023. augusztus 26.

Végre nyelvvizsga: 9:30-kor az írásbeli, aztán 13:00-tól a szóbelik. Fél óra volt a két gyerek között, szóval 14 órára végeztek. Bevittük és megvártuk őket, vittem könyvet is, de az épületbe mi be se mehettünk,


úgyhogy először a plázában, utána a lakásban vártuk őket. Természetesen egy sort se olvastam, unatkoztunk meg bealudtunk a fotelben a 200 fokos melegben. Mondjuk, a végén én bevergődtem az ágyba, de akkor már indulni kellett lassan értük.
A vizsgáról nem sok jót tudtak mondani: az írásbeli jobban sikerült, a beszédértés is ment, de a beszélgessünk idegenekkel a semmiről-részbe Korni belebicsaklott. Egy 21 éves idióta egyetemistával került össze, aki együtt röhögött a vizsgáztatóval azon, hogy Korni nem tudta mi a ppt, aztán ettől úgy leblokkolt, hogy még a születési idejét se tudta elmondani... - - - állítólag. Mondjuk, simán elhiszem, bár a ppt-t inkáb nem értette, mint nem tudta. De Andri is furán kezelte a helyzetet, mert a kérdésre, hogy „melyik európai városban élne szívesen”, azt válaszolta, hogy Siófok. Komolyan…?! Egyébként ő is egy egyetemistával beszélgetett, aki valami könyvről akart diskurálni, csak Andri nem tudta, miről, mert sose olvasott fantasyt meg semmit. Ott meg a párja nem tudott, egyébként beszélni, szerintem ezért volt a „Siófok” is, mert Andri arra koncentrált, hogy a másiknak is tudjon segíteni.
Nyilván ez lenne a lényege az idegennel való társalgásnak, hogy középfokon minden témában akármilyen hülyével órákig tudj beszélni, de egy teljesen nem kompatibilis vagy rettegő partner el tudja szúrni az egészet.
Hát, majd meglátjuk...

2023. augusztus 25.

Reggel 7-kor keltünk, Ferenc is velünk. Egy közös kávé belefért, aztán mi dolgozni, ő haza. Később ráírtam, hogy minden rendben volt-e az elmenéssel és hogy bocs az unalmas napért, de visszaírt, hogy „Semmi gond! A fene akar izgulni! Nem azért jöttem.” Tényleg nem azért szokott, ilyenkor augusztus végén kivesz egy hét szabadságot és végigmotorozza a két távoli sógorát meg a távoli barátját, ezt rég óta csinálja és nagyon kedves tőle. Nem vár semmit, csak egy napot ellóg velünk/velük. Én viszont minden évben tiszta stressz vagyok, hogy egyen meg szórakozzon, pedig egyikre sincs igazából igénye. Majd hozzászokok…
A munkahelyen pénteki és hó végi szabadságolások vannak, kevesen voltunk, egy olyan munaktárssal beszélgettem végig a napot, aki amúgy két szót nem szól senkihez. Most régi dolgokat mesélt a családjáról, magáról. Klassz volt!
Tegnap itt aludt aVirág, délelőtt csináltak gofrit, a hűtőben hagytak egy csomó gofritésztát.
Korni ma teljesen fölöslegesen ment be Pestre. A buszváróban hátratolták, így a sor legvégén állt, az utolsó pár embert meg nem tudta betuszakolni a buszra. Nyilvánvalóan ez az után derült ki, hogy a gyöngyösi busz is elment, ami esetleg felszedhette volna a maradékot. Mire beért az iskolába, 10:15 után, már elment mindenki.
Andri levágatta a lenőtt szőke haját. Nagyon csinike lett. Ez pedig anyu régi ruszki gyűrűje, amit emlékeim szerint a kunmadarasi butikban vettek, neki meg megtetszett és most hordja.

2023. augusztus 24.

Reggel a rendes munkahelyre mentem tömböket csomagolni délig. A főnökök nem mondtak semmit a tegnapi napról, de én panaszkodtam mindenkinek, mennyire fárasztó volt a munka.
Délben hazamentem, Ferenc már 11 óta ott volt, addig Andri szórakoztatta. Elmentünk fagyizni, mindenki gyalog, engem elvitt Feri a brutális Yamaha Dragstar motorján. Szörnyű volt és félelmetes…, aztán a végén le is estem róla, illetve, amikor itthon szálltam le és próbáltam Andriba kapaszkodni, ő nem bírt el, kifordultam a kezéből és a seggemen kötöttem ki. A seggre esés nem fájt, de kibicsaklott a bal bokám és az eléggé.


Sunny nyalizik:


Korninak a tanfolyamon próbaírásbeli volt, de nyilván most késett 25 percet a busz, később kezdte el az egészet. Így lett 76%-os, ami kevés, de nem mérvadó. A tanár beszedte a könyvét, így nem tud tanulni itthon. Nem nagyon értettem, gyorstanfolyamon miért szedi be a tanár a könyveket, amikből tanulni kell.

2023. augusztus 23.

Reggel jó korán fent voltam, Korni még akkor kelt, mikor én már menetkész voltam. Tettem be bögrét, de a fogkefét ott hagytam véletlenül. Lesétáltam a posta elé, innen szálltam fel a 2-es helyijáratra, ami felvitt a 12-eshez.
Hilda nem volt, helyette más jött fel. A nagy tesiteremben voltunk a többiekkel együtt, de szinte alig voltunk. Nagyon meleg volt. Kevesen voltunk fonásra is, így kellett volna haladni, lentről senkit sem küldtek kötegelni, valami ott lézengő csinálta meg végül. Még sosem csináltam ilyen fonást: annyira nagyok a lapok, hogy nem férnek az asztalra, ezért a földön kell csinálni, de mivel kb. a térdig érnek,


egyfolytában hajolgattam és hamar elfáradtam. Ezért sokat pihentem, a kereplőbe állva fuldokoltam, ami különben nem sokat ért. Így, hogy kevesen vagyunk és nem is haladunk, nyilván nem leszünk kész soha, de egyébként is úgy gondolom, hogy én ezt nem tudom csinálni, ezért 10-kor felhívtam a főnököt, hogy keressen helyettem valakit. Nyilván keres…, vagyis holnap megyek vissza az Adyra.
Andri oda-vissza rohangál, munkaügyibe menne, de mindig itthon hagyja a papírt, visszajön érte és lekési a buszt. Ezt kétszer. Kornival jégkásázik.


Szörnyű meleg van, hiába esik is, ha kinn hűvösebb van, benn ugyanolyan hőség. Bemenekültem Korni szobájába, ott 1 fokkal hűvösebb van, így sikerült aludnom.
Holnap jön Ferenc az éves 1 napos látogatására.

2023. augusztus 22.

Reggel Andrással mentem munkába, de neki is 8-ra kell mennie, ezért már benn voltam 7:30-ra. Ácsorogtam kinn 15 percet, mert van, hogy morognak, ha túl korán megy be valaki. De van, hogy le se szarják, mint például most.
A képeslappal végeztünk, hulla voltam, de 10 körül egy kávé feldobott. 12 után lelépett szinte mindenki, a maradék beült egy nagy körbe négypontozni. Holnap mennem kell 7-től 11-ig fonni. Remélem, tényleg csak 1 nap.
Hazafelé beugrottam a könyvtárba; még neten előrendeltem a Jurassic Park-ot, de nem figyeltem és az angol nyelvűt kértem ki. Mivel azt nem tudom elolvasni, így újra kikértem a magyar változatot a letéti állományból. Mivel bezár nyári szünetre a könyvtár, egyszer majd, szeptemberben jön. Az is csoda, hogy kihozzák a letétiről, mert sokszor arra is lusták.
Vártam Kornit az angol tanfolyamról, az utcán ezerfokos hőség volt, kerestem volna valami hűvöset, de az összes boltban, köztük a Líra könyvesboltban elviselhetetlen meleg volt, így végül a Mekiben, a város egyetlen klímás helységében vártam meg. Kajáltunk, aztán én hazajöttem, itthon sütöttem palacsintát, aztán visszamentem és ott aludtam, mert András 10-re megy holnap, a hajnali busszal meg nem stresszelem magam.
Korni reggel vett egy kólát, beleivott és rosszul lett. Kicsit megijedt, egyedül Pesten.

2026. június 20., szombat

2023. augusztus 20.

Tegnap este lett kocsink, ma hajnalban András elkocsikázott Berekfürdőbe valami párazáró fóliát szerelni a tetőre. A nap folyamán többször is felhívott kifulladva. Fenn dolgozott a tetőn, igazgatta a cserepeket, darazsakat gyilkolt és szerelte a fóliát. Természetesen ma volt az év legmelegebb napja (vagy nem, de hideg se volt; én haldokoltam a ventilátor mellett egész nap.) 22 órakor ért haza. Nem tudom, volt-e bármi értelme. El kéne adni…
Andri és Korni se aludt itthon; Korni megy holnap 5-kor vissza Pestre. Andri csinált magáról idétlen képeket (amiken amúgy kicsit sem idétlen, csak hülyéskedett a lázmérővel),


aztán elindult dupla nadrágban Eger felé (két nadrágot hord, hogy álljon valahogy a piszkafa lábain a nadrág), de mivel egyet lekésett, majd hazajött morogva, átvette a rövidnadrágot. Amúgy nincs piszkafa lába, csak vacak nadrágjai. Nagyon helyes lett, ahogy lenőtt a fekete haja a szőke alá! Ennyit a Wishes eminem-csúfolódóknak…, szeretnének ők feleilyen menőn kinézni.
Főztem estére spagettit, közben eltörtem egy 800 Ft-os paradicsompürét. Esküszöm, többé ki át se teszem a lábam a konyhába.
Megjelent egy Peaky Blinders-szakácskönyv, de én egyetlen jelenetre sem emlékszem, amikor ettek volna...


1. Napsütés – Egy könyv, ami nyomot hagyott benned. – Charlotte McConaghy: Egykor farkasok éltek ezen a tájon. Bár volt benne hiba, de emlékezetes könyv volt.
2. Meleg – Egy könyv, ami megizzasztott. – Pacskovszky Zsolt: Szabadesés. Nehéz téma, nagyon megérintett.
3. Limonádé – Egy könnyed olvasmány. – Szécsi Noémi: Finnugor vámpír. Átmenet a Drakula és a Drakula halott és élvezi között.
4. Nyári eső – Egy könyv, amit gyorsan elolvastál. – Erich Kästner: A repülő osztály, egynapos olvasás, kb. ennyit is ért.
5. Fagyi – Egy könyv, aminek a megjelenésére nagyon vársz – Hartay és Bíró Szabolcs könyvei mindig várósak.
6. Nyaralás – Egy könyv, ami messzire visz. – Andrus Kiviräkh: Szépséges kék állat. Lélekben legalábbis.
7. Árnyék – Egy komfort könyv – Most Ecsédi Orsolya: Juli vagyok, könyvmoly jut eszembe, pedig egy közepes élmény volt.
8. Nyári szerelem – Emlékszel, hogy tetszett, de miért is? – Fekete István: Hajnal Badányban. Egy kellemes Fekete István-meglepetés az állatkínzó Bogáncs után, de már nem tudom, miről szólt.
9. Fesztiválok – Egy könyv sok szereplővel – Ted Chinag: Életed története. Elég megúszós egy novelláskötetet idehozni, főleg ezt, mert ez még csak nem is tetszett.
10. Kabócák – Egy könyv, ami neked a nyár. – Molly Southbourne-sorozat; egész nyarat elcsesztem erre a három százoldalas könyvre…

2026. május 23., szombat

2023. augusztus 19.

A Süssünk együtt-kihívásra megsütöttem az ezer éve tervezett Mákos-szilvás kelt lepényt a Street Kitchen-ről. Sok vacak kaját csináltam már életemben, de ez az élen van!
Pedig elsőre szupernek tűnik: a kelt tésztán lágy vaníliás krém, benne savanykás szilva, a teteje megbolondítva mákkal. A receptet felhasználva azonban hamar (de nem elég hamar) kiderült, hogy ez a mennyiség ebben a tepsiméretben nem fog elférni. A tészta pillanatok alatt, még a tespsiben duplájára dagadt, így a krém még azelőtt kifolyt, hogy a sütőbe ért volna. És még beledobáltam a szilvát és a tetejére szórtam a mákot. Eszter javaslatára alufóliával megmagasítottam a tepsit, így túlélte a reflexből kukába hajítást a süti, de nem akart kocsonyásodni a krém, miközben a mák már égett a tetején. Kínomban a végén már összekevertem a krémet a (félig égett) mákkal, így sikerült ehetőre sütnöm a krémet. Közben a tészta farostlemezre száradt.
Az íze jobb, mint ahogy kinéz, de fele, sőt negyed ennyi alapanyaggal tökéletes lett volna. Ettünk belőle egy-egy kisebb darabot, a többi ment a kukába: vagyis többek között 500 ml habtejszín, 500 ml tej, 6 tojás, majdnem egy zacskó mák. És persze a kihívásra se mutattam be, hiszen nem volt mit. A tészta szétszáradt, a trutyi gusztustalan és nem is finom.
Később megtaláltam a facebook-on ezt a sütit, a hozzászólásoknál ezt írták: „Konkrétan a 39x26 cm-es tepsiben sem fér el. A recept 2/3-a elférne benne, a 24x24-es mérethez meg kevesebb, mint a fele elég lenne.”



2023. augusztus 18.

Tegnap Egerben aludtam, mert ma elengedtek 12-kor és hogy meglegyen a 6 óra munka, 6-kor mentem dolgozni. Ledolgoztam a balatoni hetet, szóval nem kell kivennem rá szabadságot egyáltalán.
21 órakor dizsi volt az utcában. Már jó előre szóltak mindenkinek, sőt, nem csak, hogy szóltak, de hívtak is mindenkit a buliba. Szomszéd néni fia (családja?) hazajött külföldről látogatóba (vagy valami ilyesmi történt), a szomszéd srác meg, aki a barátja és DJ, beállította a pultot meg a fényeket a ház elé és toltak egy lightos diszkót grillsütéssel mindenki, de főleg a sok gyerek örömére. Mikor már vagy 10 perce hallgatóztam, kisettenkedtem megnézni, mi ez a vircsaft…, a diszkós felesége, aki egy extrovertált, pörgős csajszi, egyből elkapott és hozta nekem a sört, sültet kiló kenyérrel. Mivel sajnos én nem vagyok extrovertált, csak álltam ott, mint teve a Holt-tenger partján, és nem nagyon akartam se inni, se enni, de főleg beszélgetni nem –, illetve még ha akartam volna se tudtam volna. De aztán egyszer csak megjelent András, akit kicsalt a kíváncsiság, és ő legalább beszélgetni tud, bár inkább ő is csak imitálja. Én mondjuk ettem kis húst kenyérrel, mert imádom a grillhúst, meg fogtunk a kezünkbe egy-egy sört, az egyik férfi beszélgetett is pár percet Andrással, aztán csak álltunk és a hancurozó kölyköket meg egy viccesen bepipázott embert néztünk bárgyú mosollyal és lóbáltuk a fejünket a dj ütemére. Kb. 15 percig bírtuk, aztán még az eső is elkezdett csapkorászni, szóval én bejöttem vécére, aztán nem mentünk vissza… Bár ők őszintén úgy gondolták, hogy mindenki menjen oda enni, inni, táncolni, igazából családi-baráti buli volt; nem nagyon láttam pl. az otthonból vagy lejjebbi utcákból senkit… De különben tudom, hogy őket is szívesen látták volna. Ők ilyen emberek. Irigylem is érte őket.


Korni nem volt itthon sajnos, Egerben aludt Jamie-vel. Megint kibicsaklott a bokája.
Andri hét elején elment haverokkal Békéscsabára és haza jött hét közepén bikanyakkal; begyulladt két oldalt a mandulája. Állítólag mononukleózisa van. Kapott lovaknak való antibiotikumot, lassan gyógyul.
Tegnap beszélgettem egy munkatárssal, akinek hiszterektómiája volt. Őt Egerben műtötték. Ő is azt mondta, olyan az egész, mint a császármetszés. Műtét után 12 óra múlva felállították, 5 nap múlva hazaengedték, utána 3 hónap volt a lábadozás. Neki másfél órás volt és alig akart felébredni altatásból. Hát, én direkt azért megyek Pestre, hogy felébredjek...

2023. augusztus 17.

Durva lesz a nyelvvizsga: délelőtt írásbeli, délután szóbeli, ráadásul nem tették egy csoportba a két gyereket, pedig számítottunk rá: vagyis esélytelen, hogy egymással kell beszélgetniük, valami random idegennel fognak. Habár nem tudom, segített-e vagy pont, hogy hátráltatta-e volna őket, ha egymással beszélgetnek. Az írásbeli értékelése, ha jól tudom, úgy működik, hogy 3 betűt kapnak rá: tartalom, forma, nyelvtan; A a legjobb, D a legrosszabb, de ha bármelyik D, mindegy, hogy a többi A, nem sikerült. Elvileg októberben lesz kezükben a papír; szeptemberben kell jelentkezni előre hozott érettségire és ha nem sikerült a nyelvvizsga, akkor abból is. Na, de honnan tudja, hogy sikerült-e, ha októberben jön papír...?!
Jó pár hónap után újra beestem a Lipótiba egy kiflire. Azóta se szereltek be klímát, inkább 15 órakor bezárnak. Ott akartam megvárni Kornit, ehelyett kiálltam a Cenrum elé, de ami mocsok ott van, csoda, hogy fertőzést nem kap valami turista, ahogy megy a Spárba.
Sütöttem palacsintát, vittem Korninak és benn is aludtam, mert reggel 6-ra kell mennem dolgozni, hogy meglegyen a bedolgozás Balatonig.

újabb gombák, a szomszéd lecsapott rá, ők szeretik

2026. május 8., péntek

2023. augusztus 16.

Korni írt, hogy éjjel 11-kor valamelyik szomszéd elkezdett porszívózni. Gyanítom, az lehetett, aki hajnalban végigkopog a magassarkújával a parkettán. Egy másik lakásban meg partyztak. „Szerda este!” Ezek miatt az intoleráns idióták miatt költöztünk el onnan. Korni a hajnali buszozások miatt persze hullafáradt, ideges. Remélem, beteg azért nem lesz.
Az összes paradicsom meghalt, elkapott valami krumpli-betegseget a krumplitól (amitől a krumpli nem lett beteg). Persze tudni kellett volna, hogy a kettőt nem ültetjük egymás mellé… Most már tudjuk.
Tade Thompson: Molly Southbourne öröksége: Röpke 150 oldal 5 nap alatt. Pedig nem volt rossz, sőt, igazából tök jó véget kerekített ki az író az egészből, de annyira nem volt hozzá hangulatom!
Végigolvastam (újra) az egész sorozatot – egészen elképesztő történet! Van pár kérdés, főleg az 1. részben, de az alapvető pontok megragadhatóak.
Klassz lenne a többi könyvét is olvasni, remélem, lefordítják majd!

2023. augusztus 15.

Tegnap este visszamentem Egerbe, benn aludtam. Nem Korni miatt, megpróbáltam, van-e értelme a munka miatt ott aludni, vagy ugyanúgy 5-kor kelek, mint a mónosi buszhoz.
Az alvás nem volt a legjobb; az ágy rohadt kényelmetlen, fáj mindenem. Mióta elköltöztünk, született a szomszédban egy gyerek, aki kb ugyanakkor kelt, mint az enyém, aki hajnal 5-kor Pestre ment. Szóval nem sok értelme volt itt aludni alvás szempontjából. Viszont baromi jó volt Kornival kettesben lógni úgy, hogy együtt is aludtunk, bár 23 órakor még be nem állt a szája.
Ma reggel 7:35-kor felszedett a buszváróban a busz, ami kivisz a vasútállomásra. Adtam rá sanszot, hogy nem fog megállni. Már csak azt mondja meg valaki, minek kell igazolványszámos, fényképes bérletigazolvány, ha mindig elkéri a rendeset is.
Ma este már otthon aludtam, nem jött be az egri alvás, legalább annyira stresszelt, hogy ott megáll-e a busz, mint itthon. Ha lenne kocsink, más lenne bekocsikázni reggelente, de éjszaka kiderült, hogy nagyon nem szándékozom visszaköltözni, vagy ott aludgatni, nem véletlenül jöttünk el mi onnan. Utálnék már ott élni Mónosbél helyett.
Chevy Stevens: Út az elveszettekhez (Dark Roads): Az idei Romantikus readathont összekötöttem egy LMBTQ-kihívással, ahol olyan könyveket kell olvasni, amiben leszbikusok szerepelnek. Úgyhogy elkezdtem egy thrillerrel (sőt, pszicho-thrillerrel). Nem nagyon olvasok ilyen könyveket, mert azt gondolom, megvisel majd –, de ez nem annyira viselt meg. Leszámítva a pár pontot, ami felidegesített.
A történetvonal tetszett, a főszereplő csaj(ok) nagyon klasszak, kellően bad ass-ek –, néha túlzottan: ez volt, ami felhúzott; úgy értem, az rendben van, hogy azt hiszi, hogy ő meg tudja csinálni, és aztán kiderül, hogy nem, de már megint az volt az oldalduplázás, időhúzás („feszültségkeltés”) módszere, hogy a főszereplő baromságokat csinált fölöslegesen vagy oldalakon keresztül esett-bukott, bénáskodott.
A cselekmény tehát nem annyira tetszett, de maga a történet és főleg a kapcsolatok bemutatása igen, úgyhogy direkt jó választás volt a romantikus readathonra és a leszbikus-kihívásra is.
Meg szerintem nem kellene ennyire félnem a thrillerektől...

2023. augusztus 14.

Korni angol nyelvtanfolyamra jár Budapesten, mától 25-ig. Két héten keresztül a hét minden napján, négy 45 perces óra egy 15 perces szünettel. Az első napra elkísértem.
5:35-kor indult a busz, 4:45 körül ébredtünk és begyalogoltunk a buszváróba, szóval nagyjából a nap elején rájöttem, mit gyűlöltem annyira (is) a lakásban: hogy mindenhonnan felfelé kellett menni.
Budapest Magyarország legnagyobb városa, minden sarkon van valami kocsma, kivéve ott, ahol nekem órákat kell várni (pl. mint mikor Chii-re vártam a színház előtt). Szerintem a város legótvarabb helyén voltunk, a 9. kerületben. Szerencsére a suliig nem sokat kellett gyalgolni (amúgy 2 megállóval a GOKI után van), Korni be is ment elég hamar az órára, én meg elindultam kávé, péksüti és olvasós hely után nézni.
2 órát kaptattam le-föl a környékbeli utcákban, 10 órakor már 8286 lépést mutatott a lépésszámláló, de sehol nem találtam egy helyet, ahová be lehetett volna ülni egy kávéra. A közelben volt Lipóti, de 3 körszékkel a pult mellett, oda nyilvánvalóan nem mentem be, meg volt egy ragacsos műanyagasztalos kocsma –, oda se.
Végül beültem a suli alagsorában a kényelmetlen bútorzatra, amit nem órákig tartó ücsörgésre találtak ki, ittam a Spárban vett kávét meg otthoni pogácsát rágtam és azon gondolkodtam, merre van a vécé és fájt a hátam, de főleg mindenem.
Szerencsére többször nem kell elkísérni, bár időm se lenne rá.
Hazafelé Korni kitalálta, hogy KFC-zni akar; átmásztuk a Keletinél a nagy teret, bementünk, de azzal a lendülettel fordultunk is ki, olyan elviselhetetlen bűz volt. Helyette evett egy baromi finom gyrost a stadionoknál, és még az eladó is cuki volt – ő mondta, én nem emlékszem rá, csak hogy jófej volt. Dehát ez alap, nem?
Robogtunk haza 200-zal, irtózatos fáradt voltam. Korni visszament Egerbe; most két hétig hajnal 5-kor bejár Pestre a tanfolyamra, 26-án pedig leteszi a középfokút. Elvileg Andrival együtt, aki még egy szót nem tanult és nem is fog. Mondjuk, ő 3 éve tanul középiskolai angolt és végig 5-ös volt, szóval bízom benne hogy neki is menni fog. Nem tudom, Korni hogy fogja bírni két héten át. Remélem, lesz értelme.
Gondolkodtam rajta, hogy míg Korni benn lakik, benn kéne aludni vele; könnyebb lenne onnan munkába járni, mint hajnalban Mókusbélből. Ő annyira nem örül neki.

2023. augusztus 13.

Este benn aludtam Kornival Egerben. Nagyon fura..., teljesen elszoktam tőle, hogy csobog a víz fölöttem, idegenek vakaróznak a falon túl, csilingel és kattog a bejárati ajtó. Mónoson sincs csend, de totál más zajok.
Holnap hajnalban, 5 körül megyünk Pestre. Korni nyelvtanfolyamon lesz, én meg megvárom valahol. Valamerre a Mester utcába megyünk, 9. kerület, ott van a GOKI mellett. Korni szerint csak 3 órát kell ellébecolnom, azt meg fél lábon is megoldom, főleg, ha van könyv, wifi meg kávé.

Néhány kép a kuyáról:



Ezeket pedig Eszti küldte az éjszakai horgászatról:


2023. augusztus 11.

Van egy fickó, akivel reggelente várok a buszváróban. Beszélgetünk; munkáról, feleségről, a semmiről. Cigizik, de rendes, nem fújja az arcomba, távolabb áll tőlem és így onnan is, ahol a busz megáll és kinyitja az ajtót. Múltkor felszállok, ő is jön, nyomja el a cigit és jönne fel, a buszos meg becsukja előtte az ajtót. És persze őt cseszi le, amiért messze állt, pedig mire én felértem, már ott állt az ajtóban. Eszébe se jutott, hogy elismerje, hogy vaksi volt (vagy szemétkedett a cigizés miatt), nem figyelt és rácsukta az ajtót, inkább a másikat okolta.
A mai nap különben tökreszelés és elővettük az utolsó üveg bodzát

és kutyát simogattunk



Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása: Abszolút nem rémlik már ez a könyv; volt olyan rész, ahol jött az aha-élmény (vagyis emlékeztem), volt, ahol totál homály. A könyv főszereplője egy molly – nem maga Molly. Molly öngyilkos lett – nem jellemző, szerintem ez nagyon rossz ötlet volt a kiiktatására (ha egyáltalán, mert nem láttuk holtan). Jött egy Tamara-klónbanda meg valami orosz csávó; ezek halványan megvoltak; valószínűleg azért nem emlékeztem rá, mert most se sokat értettem belőle. A molly keresi önmagát, néha próbál Molly lenni, néha meg pont nem és próbálja szeretni a szedett-vedett mollykat. Jó ötlet ez így a végére, hogy a szeretet a kulcs és nem az erőszak. Bár sok kérdés maradt megválaszolatlan, azért kicsit félek a 3. résztől, hogy elrontja, mert bár ez a rész is nagyon jó, azért annyira nem, mint az 1.

2023. augusztus 9.

Most 6 órát dolgozom, 8-14-ig vagyok benn, gyűjtögetem az órákat a szeptemberi Balatonra, hogy ne kelljen sok szabadságot kivennem. A banda 60%-a kinn van a 12-esben, ezért lehet most húzni-vonni a túlórákat, van hely és persze rengeteg munka is.
Szóval 8-ra járok, ami azt jelenti, hogy az iskolabusszal megyek Egerbe, ami most, augusztus elején teljesen üres. Ettől függetlenül a sofőr még ugyanolyan agyhalott…, ma döngetett Szarvaskőn kétszázzal, mikor meglátta, hogy a lenti buszmegállóban áll egy néni. Ekkor beletaposott a fékbe, majd megállt a megállótól pár méterre. Álltunk ott valameddig, a néni nem mozdult…, aztán elindultunk nélküle. Senki nem nyitotta ki az ajtót és kiabált ki neki, hogy „erre a buszra-e tetszik-e várni-e”, vártuk, hogy majd rájön magától, hogy az az ő busza, amelyik méterekre tőle megállt neki. Én sem szóltam…, miért nem szóltam, miért csak most pufogok…?!
A munkahely fárasztó, napi 2 kávé befolyik, egyik tejjel. Dobozt hajtogatok formához, aztán a kuffer belsejét. Sok elszakadt, mire ráéreztem.
Vittem csokit Hildának, ő meg adott áfonyát, de nagyon savanyú volt, nem ízlett.
András fűnyírás közben talált egy órási pöfeteggombát. Először Korni pózolt vele


aztán feldaraboltuk


bepaníroztuk és megsütöttük.


Ettem már jobbat. Röhögtük, hogy Andri meg ne lássa, mert azt hiszi, bundáskenyér, élete legnagyobb csalódása lesz. Egyébként a pöfetegek megnőhetnek jó nagyra, de ez igazi mutáns volt.
Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála: Gyors olvasásnak szántam ledarálni a 3 kötetet egymás után, de aztán az 1-nél megakadtam, 4 napig tartott elolvasni ezt a pár oldalt: időhiány, fáradtság miatt. Még mindig hihetetlenül különleges történet, bár így 2. olvasásra lett pár kérdésem, ami első olvasáskor nem tűnt fel (vagy a meglepetés ereje elhomályosította): pl. hogy egy hónapokon át „sírban fetrengő”, fizikailag gyenge Molly hogy tudta megölni az apját (ez legyen oké, mondjuk, hogy váratlan volt), meg a profi harcos anyját (ez már nem annyira oké). Azt se írta le, hogy menekült és kitől az anyja. - - - Szóval a szülei története nekem nem tűnt annyira jól kidogozottnak. Szintén nem értettem, hogy hogy „adta át” a pasinak a mollyt – valószínűleg szex közben vérzett, így került bele, de míg Leonban kifejlődött és kinyírta, James-nek etetnie kellett. Nem logikus. Szóval lett pár kérdésem a történet-vonallal kapcsolatban, de maga az élmény még mindig jófajta sokk.

2023. augusztus 6.

Csak egy éjszakát (vagyis két napot) töltöttem Szalókon, így ez már hazamenős nap volt. Délután indult a busz, addig társasoztunk, főzőcskéztünk, 17 óra körül kisétáltunk a buszhoz. A buszozás szörnyű volt, egy nagyon büdös csaj ült előttem, a busz meg úgy rázott, hogy felrázta a rázókeveréket a kiütésen. A körei Tisza-híd viszont gyönyörű (és félelmetes) volt.

2023. augusztus 5.

Reggel Ladány, Ladányban a szokásos, este pedig az évi egy éjszaka Abádszalókon Esztinél.
Nem akartam üres kézzel menni, ezért még Ladányban bementem valami százpénzesbe és vettem egy csomó vackot ajándék gyanánt: 
Minecraft-os műanyagpoharat


papírszívószálakat, dínóformájú plafonra ragasztható világító biszbaszokat


és a szatyor is vicces


Szeretek ilyen haszontalan cuccokat venni gyerekeknek, a szülők rendszerint nem költenek ilyesmikre.
Mire odaértünk, már benne voltak a halsütésben. Néhány hatalmas haldarabot sütött Eszti grillen, ezt ettük puha kenyérrel és paradicsommal. 




Finom volt, imádom a halat! Utána még borozgattunk, punnyadoztunk. Este matracsíron aludtam a konyhában. Klassz nap volt!
Beszéltem Kornival, ment volna AWS-koncertre, de 4500 Ft-ba került a jegy, úgyhogy nem ment mégse.

2023. augusztus 4.

Otthon hagytam a telefonom és kb. eltűnt személy lettem a családom szemében. Úgy volt, hogy András jön értem, de mivel nem beszéltük meg, így nem tudtam, hogy tényleg jön-e, inkább hazamentem a busszal. Ő meg vagy negyed órát várt rám. Pedig elég logikus, hogy ha nem állok ott, hazamentem…, szerintem. Egyébként próbáltam a saját telefonomat hívni, de nem vették fel. Az igazolványom se volt nálam, nem tudtam bérletet se venni, meg nélküle utazgattam. Szóval nagyon el voltam veszve. A többiek meg fejvesztve kergelésztek és morogtak velem, mikor meglettem...
Megismertük Andri barátnőjét, aVirágot. Nagyon aranyos csaj; semmi stressz, teljesen természetesen jött, tegeződött. Egyébként egy törékeny kislány, tetkó, piercing, smink, haj, fura rucik –, csak a szokásos. Andri nagyon odavan. Olyan fáradt, hogy kérdezni se lehet tőle semmit, egyből hisztizik, mert nem érti a kérdést és idegesíti. Hazajön átöltözni, meg szétvagdosni az arcát borotválkozás címszóval. Akkora táska van a szeme alatt, szerintem egy hete nem aludt. De boldog.
Valamelyik átkozott kitalálta, hogy gyártsanak rögzített kupakot a műanyag palackokhoz, hogy kisebb legyen a tengerek műanyag-szennyezettsége. Mintha kupakkal lenne tele a tenger és nem műanyagüvegekkel… Nyilván úgy működik az ember, hogy a kupakot elhajítja, de az üveget újrahasznosítja. Kezelhetetlen a rögzített kupak: öntés közben szétfröccsen, ivás közben letöri az orrom. Állítólag valahogy be lehet állítani, hogy ne csak ott fityegjen, de még nem jöttem rá, hogy.

2023. augusztus 2.

Andri felmondott ma a strandon.
Holnap mennem kellene ki fonni, de nincs semmi kedvem. Mondtam főnöknek és meglepően könnyen belement. Persze, hozzátettem, hogy ha nem talál embert, akkor megyek, de nem kell.
Egyik állítólag enyhén autitsa munkatársam megfogta a vállam. Nem tudom, miért mondja mindenki, hogy allergiás az emberi érintésre. Pár hónapja nem volt munka, lébecoltunk, mondta, hogy menjünk ki focizni az ajtó elé. Mondjuk, közben rájött, hogy nincs labda, meg hogy jó embernek mondja.
Másik munkatárs valami érdekvédelmi tag, részt vesz a nagyfőnökös megbeszéléseken is. Mondtam neki, hogy legközelebb említse meg, hogy jó volna egy pszichológus. Havi egyszer lehet jogásszal beszélni, van masszőrünk, szerintem a pszichológus is jó ötlet lenne. Azt mondta, legközelebb feldobja a témát, bár kizártnak tartom, hogy kapunk embert. Nem tudom, hol alkalmazzák azt a sok szociológust, amit kitermel magából az EKE.
Rendeltünk könyveket angol tanfolyamra 12e Ft-ért és az egyik könyv meg a boríték össze van vérezve, mintha vérzett volna az ujja annak, aki pakolta. Megpróbáltuk letakarítani, leradírozni, mert visszaküldeni macerásabb lenne.
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír: Kortárs női író ír kortárs problémákról –, kemény dió! - de engem meggyőzött. Mindenekelőtt a stílussal, aztán a történettel, bár a második rész folyton kifolyt az ujjaim közül, mikor próbáltam megfogni, miről is szól tulajdonképpen. Az elbeszélő egy „nem nélküli” valaki (nem tudom 100%-ig biztosan rámondani, hogy nő, bár én legtöbbször annak képzeltem – még akkor is, amikor nővel kavart), egy felnőtteknek író meseíró (leginkább szerintem ezért volt nő, hiszen SzN-nek van egy ilyen könyve), aki amúgy (szóra sem érdemes) vámpír, próbál éldegélni Budapesten meg itt-ott. Ja. Hát, érdekes volt, nem imádtam, de nem volt rossz.

„– Milyen erős az illata az új parfümödnek, nagymama. Ahogy mellém léptél, egyből tudtam, hogy te vagy az.
– Kell is, hogy valami elnyomja azt a penetráns angyalszagot, amely odahaza terjeng. Mint a megsavanyodott tej.
– Nem csoda. Az ágyamon fekszik egy angyal.
– Nem mondod? Kérlek szépen, Jerne, mire hazaérek, távolítsd el, és szellőztessél. Egyáltalán hogy került oda?
– Mit tudom én? Bejött az ablakon, és kész. Ne velem kiabálj!
– Mik vannak! Talán mégis olyan a keresztények istene, ahogy mondják: önzetlen, és mindenki egyenlő előtte. Lám a gonoszok mellé is rendel őrzőangyalt. Mit mondott?
– Ki?
– Az angyal.
– Nem beszél. Süketnéma.
– Na tessék. Ezt hívják úgy, hogy fogyatékosok foglalkoztatása.”

2023. augusztus 1.

Tegnap egész nap úgy éreztem magam, mint a mosott szar, 22 órakor már fellőttem a pizsamát. De csak fetrengtem egész éjjel, 5-kor meg felkeltem arra, hogy fáj mindkét combom. A vécére nem tudtam ráülni. Nem tudom, mi ez megint… Reggel a túl őszinte takarító azzal fogadott, hogy másnapos vagyok-e. Mondtam, hogy bárcsak az lennék!
Vittem egy hátizsáknyi ruhát munkatárs kislányainak, ő cipelte a táskát egyedül a bénult karjával. De nevetve mondta, hogy bírja. A táskát végül nem hozta vissza, hallgathattam hónapokig Andrástól. Mondjuk, nem volt pofám később visszakunyerálni, bár igazából nem tudom, miért hitte, hogy az övé. Mindenesetre már az.
Rám írt anyósom szomszédjából Niki, hogy nem Andrival találkozott-e az egri strandon, mert mikor úszógumit vett a lányainak, nagyon hasonlított rá az árus. Azt írta, kedves volt és segítőkész, nem tukmált rájuk olyat, ami nem kellett nekik.
Kiderült, hogy Andri barátnőjének a tesója Korni osztálytársa.