Reggel Kornival mentem Pestre a Gokiba. Egerig nem volt hely egymás mellett a buszon, de ott igen. Sikerült bealudnom Pestig; utálom, órákig mosott szar vagyok utána.
Vécé, kaja, utána átmetróztunk a Keletiig, majd villamossal tovább a Gokihoz. Miközben bandukoltunk befelé, meséltem a Ted Chiang-könyvet, amit most olvasok, ezért eltévedtünk, pedig jó irányba mentünk, csak nem láttam a fáktól az épületet. Elöl mentünk be, pedig már másfél éve oldalt van a bejárat, legalábbis ezt mondta a portás, de nem volt bunkó, csak türelmetlen.
Először EKG-ra mentünk, egy cuki arab-szerű srác meg egy csaj csinálta. Utána átültünk az orvos elé, vártuk, hogy lesz-e járásteszt. Meleg volt, az ablak nyitva, a ventilátor ment, de meg se moccant a levegő. Korni elkezdte olvasni a TC-novellát, de nem nagyon jutott előre. Nem lesz weird- (se scifi-) rajongó. A járástesztet egy idősebb nő csinálta, pedig tele van cuki gyakornokokkal a kórház. Séta közben az egyik sarokban láttam egy műanyagládát, amiben egy csomó könyv volt. A ládára rá volt írva, hogy „ajándék, vidd el”, de közben valami név is volt ráírva. Most nem tudom, hogy melyik volt az eredeti jelzés, mielőtt odavitték a dobozt: a név vagy hogy ingyen elvihető. Mindenesetre bele se néztünk. Járás után lementünk a büfébe. 1 lift működött, mindenki arra várt. Kinn zivatar volt, eső, szél, hűvös, kicsit kiálltunk levegőzni, utána megittuk a kávét és megettük a pogácsát a büfében.
Mire kb. fél óra után felmentünk, elvileg már mindenki engem keresett; egyébként lehet, mert alig voltunk és viszonylag hamar be is hívtak aztán. Az orvos megvizsgált: a tüdőm reszel ezer éve, a lábam dagad változatlanul – két naponta fél gyógyszert szedjek rá. A nőgyógyászati műtétet nem javasolja Egerben, leginkább az altatás miatt, de ők keresnek nekem orvost, aneszteziológust, mindent. Persze hirtelen kétségbe estem, hogy már megint egyedül kell ezt is végigcsinálnom, nem lesz ott velem senki, hogy megnyugtasson, üljön velem szétunva az agyát, miközben én agonizálok / alszom / szenvedek…, de aztán kiderült, hogy van egy 16 éves lányom, aki már felnőtt ehhez a feladathoz és ő maga ajánlotta azonnal, amint meglátta az elkámpicsorodott fejem, hogy „Én, ha kell, naponta bemegyek, végig ott leszek veled.” Egyelőre még nem jutottam el az egri nőgyógyászhoz a leletekért és a továbbiak miatt (meg persze mindenképpen meg akartam előtte kérdezni a kardiológus nagyfőnököt). A 2. menstruációm egyébként teljesen normális volt, de a nőgyógyászati műtét mindenképpen indokolt, kérdés, hogy az altatás mennyire fog belerondítani a tervekbe.
Hazafelé még megálltunk kóvályogni a Keletinél. Megnéztük a könyvszekeret, de nem találtunk semmit (Korni Bret Easton Ellist keres, nagyon rákattant erre az íróra), aztán beestünk a Mekibe, de nagyon gusztustalan volt. Tele volt, mocsok volt és a az utolsó falatban találtunk egy hosszú hajszálat. Természetesen a vécé is ótvar volt, hiába ült az ajtóban vécés néni, meleg, retkes és 1 db-ra vártunk húszan.
Végül nem vonattal mentünk haza, ahogy eredetileg terveztünk, hanem sikerült mónosi buszra szállnunk. Persze Korni Egerben leszállt és késő este jött haza. Az úton próbáltam olvasni a Ted Chiang-ot, de nem értem és unom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése