2023. augusztus 2.

Andri felmondott ma a strandon.

Holnap mennem kellene ki fonni, de nincs semmi kedvem. Mondtam főnöknek és meglepően könnyen belement. Persze, hozzátettem, hogy ha nem talál embert, akkor megyek, de nem kell.

Egyik állítólag enyhén autitsa munkatársam megfogta a vállam. Nem tudom, miért mondja mindenki, hogy allergiás az emberi érintésre. Pár hónapja nem volt munka, lébecoltunk, mondta, hogy menjünk ki focizni az ajtó elé. Mondjuk, közben rájött, hogy nincs labda, meg hogy jó embernek mondja.

Másik munkatárs valami érdekvédelmi tag, részt vesz a nagyfőnökös megbeszéléseken is. Mondtam neki, hogy legközelebb említse meg, hogy jó volna egy pszichológus. Havi egyszer lehet jogásszal beszélni, van masszőrünk, szerintem a pszichológus is jó ötlet lenne. Azt mondta, legközelebb feldobja a témát, bár kizártnak tartom, hogy kapunk embert. Nem tudom, hol alkalmazzák azt a sok szociológust, amit kitermel magából az EKE.

Rendeltünk könyveket angol tanfolyamra 12e Ft-ért és az egyik könyv meg a boríték össze van vérezve, mintha vérzett volna az ujja annak, aki pakolta. Megpróbáltuk letakarítani, leradírozni, mert visszaküldeni macerásabb lenne.

Szécsi Noémi: Finnugor vámpír: Kortárs női író ír kortárs problémákról –, kemény dió! - de engem meggyőzött. Mindenekelőtt a stílussal, aztán a történettel, bár a második rész folyton kifolyt az ujjaim közül, mikor próbáltam megfogni, miről is szól tulajdonképpen. Az elbeszélő egy „nem nélküli” valaki (nem tudom 100%-ig biztosan rámondani, hogy nő, bár én legtöbbször annak képzeltem – még akkor is, amikor nővel kavart), egy felnőtteknek író meseíró (leginkább szerintem ezért volt nő, hiszen SzN-nek van egy ilyen könyve), aki amúgy (szóra sem érdemes) vámpír, próbál éldegélni Budapesten meg itt-ott. Ja. Hát, érdekes volt, nem imádtam, de nem volt rossz.

„– Milyen erős az illata az új parfümödnek, nagymama. Ahogy mellém léptél, egyből tudtam, hogy te vagy az.

– Kell is, hogy valami elnyomja azt a penetráns angyalszagot, amely odahaza terjeng. Mint a megsavanyodott tej.

– Nem csoda. Az ágyamon fekszik egy angyal.

– Nem mondod? Kérlek szépen, Jerne, mire hazaérek, távolítsd el, és szellőztessél. Egyáltalán hogy került oda?

– Mit tudom én? Bejött az ablakon, és kész. Ne velem kiabálj!

– Mik vannak! Talán mégis olyan a keresztények istene, ahogy mondják: önzetlen, és mindenki egyenlő előtte. Lám a gonoszok mellé is rendel őrzőangyalt. Mit mondott?

– Ki?

– Az angyal.

– Nem beszél. Süketnéma.

– Na tessék. Ezt hívják úgy, hogy fogyatékosok foglalkoztatása.”