Otthon hagytam a telefonom és kb. eltűnt személy lettem a családom szemében. Úgy volt, hogy András jön értem, de mivel nem beszéltük meg, így nem tudtam, hogy tényleg jön-e, inkább hazamentem a busszal. Ő meg vagy negyed órát várt rám. Pedig elég logikus, hogy ha nem állok ott, hazamentem…, szerintem. Egyébként próbáltam a saját telefonomat hívni, de nem vették fel. Az igazolványom se volt nálam, nem tudtam bérletet se venni, meg nélküle utazgattam. Szóval nagyon el voltam veszve. A többiek meg fejvesztve kergelésztek és morogtak velem, mikor meglettem...
Megismertük Andri barátnőjét, aVirágot. Nagyon aranyos csaj; semmi stressz, teljesen természetesen jött, tegeződött. Egyébként egy törékeny kislány, tetkó, piercing, smink, haj, fura rucik –, csak a szokásos. Andri nagyon odavan. Olyan fáradt, hogy kérdezni se lehet tőle semmit, egyből hisztizik, mert nem érti a kérdést és idegesíti. Hazajön átöltözni, meg szétvagdosni az arcát borotválkozás címszóval. Akkora táska van a szeme alatt, szerintem egy hete nem aludt. De boldog.
Valamelyik átkozott kitalálta, hogy gyártsanak rögzített kupakot a műanyag palackokhoz, hogy kisebb legyen a tengerek műanyag-szennyezettsége. Mintha kupakkal lenne tele a tenger és nem műanyagüvegekkel… Nyilván úgy működik az ember, hogy a kupakot elhajítja, de az üveget újrahasznosítja. Kezelhetetlen a rögzített kupak: öntés közben szétfröccsen, ivás közben letöri az orrom. Állítólag valahogy be lehet állítani, hogy ne csak ott fityegjen, de még nem jöttem rá, hogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése