Korni angol nyelvtanfolyamra jár Budapesten, mától 25-ig. Két héten keresztül a hét minden napján, négy 45 perces óra egy 15 perces szünettel. Az első napra elkísértem.
5:35-kor indult a busz, 4:45 körül ébredtünk és begyalogoltunk a buszváróba, szóval nagyjából a nap elején rájöttem, mit gyűlöltem annyira (is) a lakásban: hogy mindenhonnan felfelé kellett menni.
Budapest Magyarország legnagyobb városa, minden sarkon van valami kocsma, kivéve ott, ahol nekem órákat kell várni (pl. mint mikor Chii-re vártam a színház előtt). Szerintem a város legótvarabb helyén voltunk, a 9. kerületben. Szerencsére a suliig nem sokat kellett gyalgolni (amúgy 2 megállóval a GOKI után van), Korni be is ment elég hamar az órára, én meg elindultam kávé, péksüti és olvasós hely után nézni.
2 órát kaptattam le-föl a környékbeli utcákban, 10 órakor már 8286 lépést mutatott a lépésszámláló, de sehol nem találtam egy helyet, ahová be lehetett volna ülni egy kávéra. A közelben volt Lipóti, de 3 körszékkel a pult mellett, oda nyilvánvalóan nem mentem be, meg volt egy ragacsos műanyagasztalos kocsma –, oda se.
Végül beültem a suli alagsorában a kényelmetlen bútorzatra, amit nem órákig tartó ücsörgésre találtak ki, ittam a Spárban vett kávét meg otthoni pogácsát rágtam és azon gondolkodtam, merre van a vécé és fájt a hátam, de főleg mindenem.
Szerencsére többször nem kell elkísérni, bár időm se lenne rá.
Hazafelé Korni kitalálta, hogy KFC-zni akar; átmásztuk a Keletinél a nagy teret, bementünk, de azzal a lendülettel fordultunk is ki, olyan elviselhetetlen bűz volt. Helyette evett egy baromi finom gyrost a stadionoknál, és még az eladó is cuki volt – ő mondta, én nem emlékszem rá, csak hogy jófej volt. Dehát ez alap, nem?
Robogtunk haza 200-zal, irtózatos fáradt voltam. Korni visszament Egerbe; most két hétig hajnal 5-kor bejár Pestre a tanfolyamra, 26-án pedig leteszi a középfokút. Elvileg Andrival együtt, aki még egy szót nem tanult és nem is fog. Mondjuk, ő 3 éve tanul középiskolai angolt és végig 5-ös volt, szóval bízom benne hogy neki is menni fog. Nem tudom, Korni hogy fogja bírni két héten át. Remélem, lesz értelme.
Gondolkodtam rajta, hogy míg Korni benn lakik, benn kéne aludni vele; könnyebb lenne onnan munkába járni, mint hajnalban Mókusbélből. Ő annyira nem örül neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése