Van egy fickó, akivel reggelente várok a buszváróban. Beszélgetünk; munkáról, feleségről, a semmiről. Cigizik, de rendes, nem fújja az arcomba, távolabb áll tőlem és így onnan is, ahol a busz megáll és kinyitja az ajtót. Múltkor felszállok, ő is jön, nyomja el a cigit és jönne fel, a buszos meg becsukja előtte az ajtót. És persze őt cseszi le, amiért messze állt, pedig mire én felértem, már ott állt az ajtóban. Eszébe se jutott, hogy elismerje, hogy vaksi volt (vagy szemétkedett a cigizés miatt), nem figyelt és rácsukta az ajtót, inkább a másikat okolta.
A mai nap különben tökreszelés és elővettük az utolsó üveg bodzát
és kutyát simogattunk
Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása: Abszolút nem rémlik már ez a könyv; volt olyan rész, ahol jött az aha-élmény (vagyis emlékeztem), volt, ahol totál homály. A könyv főszereplője egy molly – nem maga Molly. Molly öngyilkos lett – nem jellemző, szerintem ez nagyon rossz ötlet volt a kiiktatására (ha egyáltalán, mert nem láttuk holtan). Jött egy Tamara-klónbanda meg valami orosz csávó; ezek halványan megvoltak; valószínűleg azért nem emlékeztem rá, mert most se sokat értettem belőle. A molly keresi önmagát, néha próbál Molly lenni, néha meg pont nem és próbálja szeretni a szedett-vedett mollykat. Jó ötlet ez így a végére, hogy a szeretet a kulcs és nem az erőszak. Bár sok kérdés maradt megválaszolatlan, azért kicsit félek a 3. résztől, hogy elrontja, mert bár ez a rész is nagyon jó, azért annyira nem, mint az 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése