Reggel mindenki bement Egerbe. Szokás szerint a könyvtár nyitásáig Andrásnál olvasgattam; elkezdtem és majdnem befejeztem a Molly Southburne 2. részét. Közben a 8-osok bolondballagtak – ilyen persze nem volt Korninak –, de túlzottan nem volt kreatív: fetrengtek a földön alvást színlelve, aztán egy lány kacsatáncolt a kisebbekkel, akik hajlandóak voltak rá.
9 után átvitettem magam a könyvtárhoz, 10-ig bementem a Rádiba a szokásos kroaszonjaimért. Közben majdnem befejeztem a könyvet, 3 oldal maradt, de nem is akartam még visszaadni.
Kaja után, de könyvtár előtt felhívtam anyósomat, hogy hogy tervezik a ballagást. Ő biztos, hogy nem jön, de Ferenc és Misi biztos, hogy igen és Manyi is szeretne. Én nagyon optimista voltam, úgy gondoltam, hogy bár anyósom nem mondta, de Misivel jöhet Piroska, István is meggondolja magát és eljön és Manyi mellé is számoltam +1 embert, ennek alapján hívtam fel a Pipacs éttermet, amit beszéltünk Andrással. Így, hogy Mutyi „talán” 3 embert mondott, én meg hozzájuk adtam még 3-at, mondtam a telefon végén intézkedő csajnak, hogy 7 vagy 10 főre kellene hely. Nagyon röhögött, de azt mondta, megoldja. És azt is, hogy vigyek vázát a virágoknak. Nem rég ballagott az ő gyereke, szóval képben volt a pluszdolgokkal is. 12-13 óra közé foglaltam úgy, hogy ha 13 után megyünk, odacsörgök. Sajnos Ferencnek nem sikerült elintéznie a csütörtököt.
A könyvtár nagyon vacak volt. Éppen valami Kaláka-program volt, tévé, minden kinn volt és valami előadás vagy nem tudom, mi ment, próbáltam elbújni. A szünetben lekaptam a polcról egy Nádasdy-novelláskötetet és mentem.
Korni még soká végzett, gondoltam, felmegyek a Centrumba, szétnézek magamnak ruha után, bár nem számítottam eredményre. Bementem az útvonalon néhány butikba is, de 25e alatt egyik sem árult ruhát, így arra már nem is jutott szó, hogy „ja, ez nem is jön rám”. Az úton egyszer csak szembe találtam magam Eszterrel, aki spontán átölelt és mondta, felhív majd, menjünk el kávézni. Két éve nem beszéltünk.
A Centrumban természetesen nem találtam semmit. Közben rám csörgött Eszter, hogy ha nekem oké, akkor most menjünk kávézni. Mentünk. A Kávézz.ON-ban vettünk kávét, hosszú vacillálás után jeges kávé helyett egy sima kapuccinot ittam. Elvivős kávét árulnak, szóval az Óriáskerék árnyékában ültünk le. Ő mesélt, én nem sokat, inkább hallgattam. Mire Korni kiesett a suliból, neki is menni kellett vissza dolgozni, de megbeszéltük, hogy pénteken elmegyünk ebédelni együtt.
Kornival átsétáltunk a ruháért. Kicsit korán értünk oda, délben nyitott, de nem volt gond, vártunk. A boltban felvette a ruhát, kicsit varrni kellett a vállában. Három rétegnyi szoknya van és egy látszólag egyszerű, de „tuti, elfelejtem a sorrendet”-fűző: „balról fentről, jobbról lentről” – ha jól emlékszem. Korni elszaladt vele a suliba, mire én feltámolyogtam, ő már Bogival lebeszélte, hogy benn marad, úgyhogy András csak engem szedett fel a gyógyszertárnál.
Bementünk a Tescoba kajáért, szétnéztem ott is a ruhák között és vettem is egy fehér kockás nadrágot.
Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása: Ez egy picivel rosszabb, mint az 1. rész, talán ott az első döbbenet is adott az élményhez. A történet megint csavaros és izgalmas, klassz, hogy ilyen rövid, de mégsem marad bennem kérdés a végére. Várom a 3. részt, ami sajnos az utolsó. Pedig amiért ilyen rövid és amiért szerintem tartogat még lehetőségeket, klassz lenne belőle egy többrészes sorozat. De a Moly szerint az eredeti sorozat lezárult, szóval...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése