Korniék kinn próbáltak a Dobó téren. Ha tudtam volna, átmegyek, ehelyett itthon bosszankodtam miatta és próbáltam webkamon nézni, de semmit se láttam, csak hangyabalettet. De az ofő csinált (megint) videót, Korni pedig átküldte, így mégis láthattam. Már korábban, még mikor a tornateremben, zene nélkül próbáltak is kaptak videókat, de akkor valahogy nem tűnt fel, hogy mennyire cukorborsók a párjával. Nem tudom, csak így… aranyosak. Hirtelen azt se tudtam, ki a srác; a nevéről beazonosítottam az anyját, mert többször is beszélgettünk, mikor Szilvivel lógtunk szülői után, de őt magát nem. Nagy kínlódás volt egész évben ez a „kinek ki legyen a párja”; akit Korni szeretett volna, az nem akart táncolni, utána azt mondta, ha nem lesz a bé osztályból fiú, ő nem fog á-ssal táncolni – igaz, ezt én se szerettem volna. Az utolsó pillanatban javasolt neki két fiút az osztályfőnök, ő meg ezt a srácot választotta. Egyébként a kissrác örült neki, mikor ofő közölte vele, hogy Korni lesz a párja, legalábbis ő úgy látta. A 8 év alatt nem nagyon beszélgettek, egyik az egyik sarokban, másik a másikban… De most látva őket, szerintem nagyon összeillenek és közben persze össze is haverkodtak. Bár tánc közben túl sokat nem lehet beszélgetni, Korni egyik alkalommal valami dinka indíttatásból odaintegetett neki – kb. 5 cm-re álltak egymástól – és ez olyan vicces volt, hogy most már amikor elmennek egymás mellett, integetnek. Ez olyan Korni-féle humor és tök jó, hogy a gyerkőc veszi a lapot. Egyébként ez volt az utolsó tánctanáros próbájuk, bár a gyerekek magukban még táncikolnak a tesi teremben, a tanár szerint készen állnak. Szóval én már nem fogok Dobó téri próbát látni (úgy volt, hogy holnap lesz, sőt, alsószoknyában).
8:30-kor ébreszett a futár, hozta a Király Anikó-könyvet, aminek a 2. részét nyertem meg. 379 oldal, de olyan apró betű, hogy a duplája lenne, ha rendes betűvel lenne szedve. El kéne olvasni az 1. részét, és ha jó, megvenni. Ha meg nem, ezt eladni.
Délután András beugrott a lakásba, utána legyalogolt Kornihoz és elmentek egy utolsó ruhabeszerző körútra. Szerencsére sikerült olyan boltokba menniük, ahol minden volt, szereztek fehér cipőt, és melltartót is, háromféle színben: barna, fehér és fekete. Fehér harisnya is van. Bankettre korábban vett ruhát, azt a minit, amiből már van neki egy, ez egy más mintázatú. Jól áll rajta, bár én annyira nem szeretem.
Szabó Magda: Katalin utca: Az elején azt hittem, nem fogom szeretni ezt a regényt, de nagyon szerettem! Merthogy az eleje furcsa katyvasz, ki kicsoda, miért mit csinál…, nem értettem. De aztán szép lassan összeállt a kép és a végére egy egészen különleges történet kerekedett belőle. Imádtam ezt a szerkesztési módot, aminek nyilván jelentése van: életünk története fontos epizódokból áll, a többi csak töltelék. Kicsit az Őzre hasonlít nekem. Imádom ezt az írónőt!
A borító nekem nem tetszik. Ez a minimál viszont nagyon… minimál:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése