Végre elérkeztünk ide is: a mai nappal kezdődött a háromnapos ballagási ünnepkör. Ma este menyasszonyi ruhás tánc a Dobó téren és vacsora, holnap tánc a suliban az iskolásoknak, szombaton ballagás. A mai nap volt a legszebb – nyilvánvalóan.
Reggel mindenki ment Egerbe, én a lakásba, 11-kor jött a kéményellenőrzés. Vittem a laptopot, szóval nem untam magam halálra, bár az internet nincs már benn, olvastam Szabó Magdát. Az ellenőrzéskor minden rendben ment, kivéve, hogy most meg azt találta ki, hogy a szellőző ajtaját kell kicserélni, mert nem szabvány. Nem értem, két hónapja még szabvány volt…?
Ebédre rendeltem pizzát a kölyköknek, magamnak meg falafelt. Korni pedzegette, hogy hazaugrik enni, de mégsem jött végül.
Nem akartam nagyon korán lemenni, így már András is ott volt, mire 15 óra körül elkezdtem öltözni és indultam. Mivel nem volt világos, hogy ki kell-e öltözni, gondoltam, felveszem a farmert kiscipővel meg csini blúzzal. Nagyjából a tündérparti lejtő végén bántam meg…, azt is, hogy megszülettem. Tört a cipő, de borzalmasan, nem bírta el a sarkam a 100 kilómat.
Kornival a Kreatív hobbi-boltnál találkoztunk, vittem le bonbont, de végül nem tudtuk odaadni, viszont akartam rá kis csokormatricát. 1 db volt a boltban...
Bementünk a suliba öltözni, másznom kellett egy félemeletet meg még pár lépcsőfokot, miközben szikrát hányt a sarkam és majd kiköptem a tüdőm. Gondoltam, hogy ha nekem ezt még meg kell csinálnom 3-szor, megdöglök. A ruha nem volt túl bonyolult, a két alsószoknyát kellett megkötnöm és a harmadikat ráadnom, meg a felső részt becipzározni és befűzni. Természetesen elfelejtettem, hogy kell, de befűztem valahogy és szép lett. Tegnap jól leégett, olyan volt a fehér ruhában a válla, mint a pecsenye. De gyönyörű volt! András vett neki nem rég egy cuki lepkés nyakláncot, azt felvette, a hátán lógott a lánc vége, ami extraszexi volt.
Öltözés után némi téblábolás következett az udvaron; addigra odaért András és Andri is. Nyilvánvalóan senki nem volt kiöltözve rajtam kívül, én meg elfelejtettem szólni nekik, hogy hozzák le a sportcipőmet. Annyit tudtam segíteni magamon, hogy kicseréltem Kornival a bankettig a kettőnk cipőjét, abban bírtam még vagy + 10 percig. Szóval vártuk, hogy 18 óra legyen és lehessen menni a Dobóra, addig fotózgattuk a gyerekeket, egymást meg magunkat,
már benn álltak a sorban, mikor eszembe jutott, hogy a párjával is lehetne egyet, úgy kellett kirángatni őket a sorból. Bár utána még csináltunk róluk képet, de még szerencse, hogy akkor is, mert a Dobó tériből egy páros kép se lett jó.
Kicsoszogtunk a térre, én Andrival beálltam valahová, próbáltam előre dúródni, amennyire lehet, András egy másik oldalra állt, ahol „szemben állt” Kornival –, folyton forogtak, szóval ez relatív. Próbált videózni…, párat sikerült is csinálnia. Mivel Korni korábban küldött videót a Dobó téri próbáról, így pontosan tudtam, hol fognak állni, célirányosan „bele álltam a szájába”, vagyis mindent láttam. Nézegettem korábbi táncos videókat és az ismeretlen gyerekek nem dobogtatták meg a szívem, sőt, néha esetlenkéknek is láttam a kis 14 éves fiúkat és lányokat esküvői szerelésben keringőt táncolni…, de amikor a te gyereked áll ott…, hát az egészen más! Mint ahogy egy menyasszonyt ragyogóvá tesz a ruha, úgy tesz ragyogóvá egy 14 éves gyereket is, ha a tiéd. Csodálatos volt Korni, ahogy kis pillangóként röpködött, ráadásul a koreográfia is egyszerű volt, igazából csak lépkedtek ide-oda és a karjaikat lóbálták, de így jött ki klasszul a „pillangóhatás”. A tánctanár (aki egyébként egy fiatal tűzoltó) egy nagyon egyszerű mozdulatsort tanított nekik (leginkább a lányoknak), egy nagyon egyszerű koreográfiával és egy fantasztikus zenei repertoárral. A bevonulás Orsi: Ha lemegy a nap egy mixelt változata volt, ritmusos, pörgős, volt ideje kiérni és elhelyezkedni az összes gyereknek – majdnem 20 pár volt –, aztán párban és külön is körbesétálni a tánctéren. Az első tánc az Amelie című film egyik zenéjére volt, majd az én kedvencem következett: Indila-tól a Love story. Ez volt a „fő tánc”, ahol nem mászkáltak oda-vissza meg köröztek egymás körül, hanem tényleg keringőztek. Az utána következő zene Sia: Soon we’ll be found című dala volt, ez volt a „meghajolós dal”, némi forgással, pörgéssel, pillangózással, a levonuló-dal pedig Birdy-től a Skinny love volt, ahol két páronként meghajoltak; baromi jól kijött (azóta se tudom, hogy direkt-e), hogy a két kis vörös, Korni a vállig érő hajával, egy másik kislány meg a derékig érő vörös hajával egyszerre mentek. Nagyon menő volt!
Utána pár szót szólt az igazgató meg adott egy kis ajándékot a tánctanárnak. Ráadásként még eltáncolták a Love story-t még egyszer. Aztán csak úgy vége lett…, a gyerekek is tekintgettek körbe, hogy ennyi volt? Valamiért úgy emlékeztem (biztos vagyok benne, hogy volt olyan videó), hogy a gyerekek utána felkérték táncolni a tanárokat, meg lehetett a szülőknek is táncizni velük, de valamiért ez most elmaradt. Tanárokat nem kértek fel, de még szólt a zene, lehetett lengedezni velük. Andri semmi áron nem kérte fel Kornit, hiába könyörögtünk neki, de András igen. Utána beálltak fényképezkedni, csoportképekre, amikről Korni rendre lemaradt, pedig ott ácsorgott, később odajött Andi, hogy csinálhat-e közös képet az ifjú párról, ha már ott voltak, András is beállt lövöldözni, de nem küldött át egy képet se később, gyanítom, egy se lett jó. Andri is beállt Kornival, olvadoztam, mennyire édesek, ahogy kapaszkodnak egymásba…, később Korni kiábrándított, hogy lefogta, hogy ne mutogasson bandajeleket…
Egyébként pár napja ráírtam Gabira, hogy lesz ez a tánc a Dobó téren, ha van kedve, jöjjön ki és ki is jött Zolival meg a kutyussal, aki egyébként az állatorvosnál történt találkozásunk óta teljesen meggyógyult, mégpedig akupunktúrás kezeléssel. Amikor mondta, mennyi volt, leesett az állam, de később utánaszámoltam és kb. annyiba került, mint egy műtét + gyógyszeres kezelés. Örültem, hogy eljött!
Már csontigtört a lábam, egyszerűen nem bírtam tovább ott ácsorogni, úgyhogy én elindultam vissza a suliba; mire beértem, mindenki megelőzött. A lépcsőn már mezítláb mentem fel. Átöltöztettem Kornit menyaruhából miniruhába, aztán gyülekeztem Andrásékhoz, Korni pedig ment a vacsorára a többiekkel. Úgy volt, hogy 21:30-ig, amíg a vacsora tart, Szilvivel lógok, de ő „lepattintott” azzal, hogy náluk hétvégén nagy családi buli lesz, több gyerek ballagásával, szóval muszáj hazamennie. Úgyhogy hazamentem a lakásba én is Andrásékkal. Illetve csak Andrással, mert Andri lenn maradt valami haverokkal. Nagyon rosszul tette, mert otthon megláttam a pizzáját, amire András azt mondta, nem nagyon ízlett neki, és befaltam. Mikor majdnem elfogyott, akkor javított, hogy „ja, de amúgy mondta, hogy ne együnk belőle”. Köszi…
21 óra után visszamentünk a sulihoz. A vacsorának már vége volt, de még volt valami diszkó, ami Korni szerint unalmas volt, bár ő legszívesebben már vízszintesben lett volna a takaró alatt. Úgy terveztük, hogy miután leégett a közös tábortűz az iskola udvarán, majd kisétálnak a tökösló-szoborhoz, mi pedig sorfalat állunk kis mécsesekkel. A tábortűz 3 dal alatt le is égett, mi pedig kitotyogtunk gyertyát gyújtani, csakhogy épp akkor jött a szélvihar, így ha hosszú harcok árán meg is gyújtottuk a mécsesünket más lángjáról, mire 1 cm-t arrébb mentünk, elaludt. A gyerekek kisasszéztak a szoborhoz, Korni kb. úgy, mint egy reumás csirke félálomban (fájt a lába is a cipőben). Pár szót beszélt az igazgató, aztán a zeneiskola igazgatója eltrombitálta a „takarodót”. Miután elfújták a takarodót, mindenki eltakarodott…, én meg ekkor tudtam végre elkapni Szilvit, persze már csak búcsúra. András meg Korni el is indultak a kocsihoz, Andri jött szólni, hogy haladjak, még ott ácsorgott Andi is Áronnal, pár szót vakkantunk és persze húszezredjére is elmondtam, mennyire cukik voltak együtt.
Sajnos a bankettes ruhájában nem csináltam róla képet, pedig csinin nézett ki a pecsenyére égett vállával.
22 óra után értünk haza, én még főztem egy adag húst a kutyának holnapra és szundi.
Gabi mesélte, hogy Lili ott osztálykirándult, ahová Andri megy hétvégén. Borzasztóan drága volt és ótvar a szálló.
Ma kezdődik Budapesten a 93. Ünnepi Könyvhét. Természetesen. Mikor máskor…, miért kezdődne két hét múlva, amikor már vége az iskolának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése