2022. június 10.

Ez a nap nem igazán úgy sikerült, ahogy terveztem…

Bementem reggel 7-kor a többiekkel, ami nagyon korán volt, még Korni se tudott mit kezdeni magával, a söprögető portásokkal beszélgetett. Nem csodálom, hogy akkora haverok lettek; szegény bejött minden nap hajnalban Andrással, amikor még a söprögető portásokon kívül senki nincs benn. Mondjuk, jöhetne busszal is úgy, hogy pont beérjen 45 előtt, szóval ő választotta ezt az életstílust. Nem mintha egyébként panaszkodott volna valaha…, állítólag Zoé is ennyire korán megy be.

Szerencsére a 2. órán táncoltak, nem kellett fölöslegesen ott ülnöm, mehettem fel öltöztetni. Már olyan profin öltöztetek, hogy egy másik kislánynak is tudtam segíteni felvenni a ruhát. Tegnap az ő anyukája segített nekem befűzni a fűzőt. Egyébként kevés anyuka volt most, nyilvánvalóan a legtöbben dolgoznak ilyenkor. Elvileg tanárok segítettek a gyerekeknek, bár én Enikőn és az a-s osztályfőnökön kívül nem láttam mást ott, de nem is kellett, a csajok megoldották egyedül vagy segítettek egymásnak.

Nem volt szó róla külön, hogy a szülők megnézhetik-e az iskolai táncot (mivel elég nyilvánvaló volt, hogy ha felöltöztettem és levetkőztetem, akkor ott maradok megnézni is), ezért úgy éreztem, hogy sunnyogok, úgyhogy nem helyezkedtem, hogy lássam Kornit, hanem beálltam egy sarokba. Természetesen a legtávolabbiba, szóval semmit se láttam. Annyit azért igen, amit magamtól is tudtam, hogy mivel szinte végig az 50 fokos melegben, tűző napfényben táncoltak, Korni majd megdöglött, a feje is fájt. Így, Enikő néni videóján végig olyan feje van, mintha valakit le akarna fejelni… Egyébként az ő videóján se nagyon látszik Korni, itt hátul álltak – illetve egyébként is, csak a Dobó tér nagy, körbe lehet állni, így onnan van elöl meg hátul, ahová állsz. De igazi asmr-videó lett, hallatszik a cipők nyikorgása, a ruhák súrlódása. (A cipő talpa teljesen elkopott, pedig nem volt a legolcsóbb.)

Néztem, ahogy táncolnak és egyszer csak, én sem értem, hogyan, bekúszott a fejembe Alcsi. Néha eszembe jut, mikor valami fontos történik, hogy milyen lenne, ha még itt lenne –, biztos vagyok benne, hogy még mindig barátnők lennének –, milyen lenne közösen átélniük egymás nagy pillanatait. Nem nagyon beszélünk róla Kornival, de amikor szóba kerül, lehet érezni, hogy gondol rá, abból, ahogy beszél róla.

Szóval igazából szuper volt újra átélni a táncot, örültem, hogy láthattam még egyszer.

Tánc után felmásztam a tornaterembe és leszedtem Korniról a ruhát. Tánc után ők az évzárót próbálták vagy 3 órán keresztül; Korni szerint bár mindenki tudja, ki milyen díjat kap, azt is el kellett játszani és „poénból” kihívtak olyan gyerekeket, akiket úgyse fognak… Szerencsére vele nem poénkodtak, de nem fog kapni semmit.

Én szerdán megbeszéltem Eszterrel, hogy 12.30-kor végez, menjünk el ebédelni. Addig még volt vagy 3 óra, kiültem a Dobó térre egy fa alá és Hartay új könyvét olvastam, ami furcsa volt, nem volt rossz, de még egyszer el kell olvasnom, hogy legyen róla épkézláb gondolatom… Közben, ahogy forgott a nap, átültem egyik sarokból a másikba és benyaltam egy üveg kólát. 12.30-kor sasoltam Esztert, de nem láttam sehol. Biztos voltam benne, hogy hívni fog, ha végzett, hiszen azt beszéltük, hogy „amikor végez”, akkor találkozunk, márpedig ő tudja, mikor végez, én nem hívogatom – gondoltam. 13 után átmentem a sulihoz, Korni a HC Gaming-ben lógott. Végül mégis csak rácsörögtem Eszterre, de nem vette fel… Közben éppen arra sétált Szilvi, vitték vissza a ruhát, amihez Korninak nem volt kedve, de amúgy is hétfőt beszéltük meg a kölcsönzőben. Leült utána kicsit mellém dumálni, mondta, hogy reggel behozta Peti kocsival, elmehettem volna hozzájuk, de mivel tudta, hogy Eszterrel találkoztam, így fel se ajánlotta. Neki sajnos mennie kellett és a kicsik is körülötte pattogtak, szóval nem lógtunk sokáig együtt.

16-ig ücsörögtem, mászkáltam; többet nem hívtam fel Esztert, gondoltam, látta, hogy kerestem és tudja, hogy megbeszéltük, majd hív, ha akar valamit. 16-kor felszedett András és hazajöttem. Korni benn maradt haverokkal. Éjszaka írta a Messengert, hogy lekéste a buszt. Valami híres embereket keresgéltek Bogival, mert látták Instán, hogy Egerben vannak, vagy összefutottak a boltban, vagy valami ilyesmi, nem tudom, de állítólag nem találták, viszont valami találkozásról meg mégis beszélt… A táncos cipőben szétnyomta a lábát, ami nagyon fájt, ezért nem tudott haladni, ezért későn ért fel. Legalábbis ez volt a sztori…, de amilyen birka, minden szó igaz.

Írt Eszter is. Nem hallotta és nem is látta, hogy rácsörögtem. Várta, hogy megtörténik, de ő nem hívott, mert azt gondolta, én fogom…, de mivel nem hívtam, ezért azt gondolta, hogy dolgom van, hiszen holnap ballagás, úgyhogy nem zavart telefonálgatással… Két ekkora hülyét!

Szabó Magda: Pilátus: Nem tudnék említeni más írót, aki ennyire érzékletesen, tűpontosan tudná leírni, átadni a szereplői érzéseit. Nem használva értelmetlen, megfoghatatlan leírásokat, hanem végtelenül egyszerűen, de megdöbbentően átélhetően. A gyászt, a vívódást, a kettős érzéseket…, bármit. Az elején, ahogy Etelka megtudja, hogy Vince meghalt, konkrétan én magam éreztem személyes gyászt, mintha nekem halt volna meg valakim.

A könyv igazából Az öreg tekintetes, csak itt főszerepet kap a szeretet is (míg abban egy fikarcnyi se volt). Furcsa, hogy az eredmény majdhogynem ugyanaz, még így is. Talán mert a szeretet csak látszólag – vagy azt gondolva, hogy az – szeretet. Nyilván az: fel sem merül senkiben, hogy Iza ne szeretné az anyját, sőt! De a világ nem fekete és fehér, az érzelmek pedig változnak és komplexek. Szabó Magda pedig zseni, mert úgy tudja ezt bemutatni, hogy van, aki Izát magának a gonosznak gondolja, van, aki egy lánynak, aki mindent megtesz, hogy az anyjának jó legyen, van, aki pedig nem tud dönteni, mert talán nem is lehet.

A regényből készült filmet elkezdtem nézni, de nem néztem végig, mert borzasztóan idegesített az egyértelmű félreértelmezés. Iza nem volt ennyire lelketlen gonosz. Kissé leegyszerűsítették Szabó Magda zseniális regényét, Györgyi Anna pedig még rá is játszott a szerepre. Ja, és NEM ANNA, HANEM ETELKA... –  ez bántott. (mármint az anyuka)