Nem vagyok nagyon rosszul, de jól se. Kóválygok, a fejem fájogat, a szívem üt-ver összevissza. Pisilni még mindig nehéz. Felhívtam a háziorvost, azt mondta, lehet, a Covid ráment a vesémre, kéne egy vizeletvizsgálat. Azt csak holnap tud vinni András.
Habár reggel elvitte orvoshoz Kornit, aki szerencsére az Algoflextől és a mozgástól kicsit jobban van. Tesztelték őt is, de nem Koronás cukor. Más gyógyszert nem is kapott, flexeljen, ha nagyon szenved, amúgy meggyógyul magától. Szóval, miután végeztek, hazahozta és még pont benne voltunk az időben, hogy be tudja vinni a vizeletmintát, de nem tudtam pisilni… Hiába vedeltem (és vedelek egész nap, majdnem másfél litert belőtyölök), nem tudtam összekínlódni egy normális minta-mennyiséget. Mondjuk, annyira nem bánta, hogy nem kell ezzel kínlódnia, mert neki mindeközben ezermillió munkája is volt a munkahelyen… Szóval holnapra maradt. Remélem, ez is meggyógyul addigra, mint a többi.
Janne Teller: Semmi: Atyagatya, de borzalmas volt ez! Ennyi degenerált idiótát egy regényben…!
Nem nagyon jöttem rá, mi a valódi mondanivalója ennek a műnek, azon kívül, hogy az emberi gonoszság feneketlenül kreatív. Nem jöttem rá arra sem, olvasva az értékeléseket, hogy kinek miért tetszik ez a fagyilkos baromság. Mindenki azt írta, hogy hűha, meg azta, de senki sem tudta leírni, miért csillagozta 5-tel, miközben legszívesebben ledarálta volna. Azt sejtem, hogy JT „magasztos” célja annyi volt, hogy írjon egy polgárpukkasztó regényt, ami pont azért fogja felhívni a figyelmet magára (és persze rá), mert annyira rossz. Már eleve a címe figyelemfelhívó, viszont hiába olvasod el, nem kapsz semmit - az agyvérzésen kívül...
Gyanús, hogy ez bármikor is megtörténhetne a valóságban, mégoly erős is a csordaszellem és sok idióta idiótát szül, mert nem hiszem, hogy 1. senki nem mondta egyszer sem, hogy „én ebben nem veszek részt” (vagy megmondalak anyukámnak); 2. senkinek nem tűnt fel, mit csinál ez a banda hónapokig. + teljesen kizártnak tartom, hogy ebből világszenzáció legyen és egyetlen ember se mondta, hogy „sszátok meg, ezek elmebetegek, diliházba mindet!”.
Egyetértek Pierre-rel, hogy a sok kacat egymásra hajigálva NEM az élet értelme. Neki meg aztán főleg nem! Szerintem a konklúzió valójában az, hogy az élet értelme egymás szívatása.
A kutya (teljesen indokolatlan; bár itt minden az) megöléséért külön jár egy nagy büdös pofon!
(Nehéz erről a könyvről indulatok nélkül írni, de talán Zsófinak sikerül remekül összefoglalnia, miért teljesen hibás a könyvben a filozófiai katyvasz is...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése