A mai nap már kifejezetten jól telt! Persze szinte folyamatosan kóválygok és harmatgyenge vagyok, de általánosságban jól vagyok, legalábbis milliószor jobban, mint hétvégén voltam. Most már az Advilt se tömöm két marokkal.
Próbáltam elérni az orvosokat, bár elég nyilvánvaló volt, hogy ma egyikőnk se fog bemenni Egerbe.
Sikerült elérni az én orvosomat, mondta, hogy a tünetek alapján Covidnak tűnik (amit akkor már egyébként biztosra vettem), kiküldi hozzám a tesztelő kocsit. 13 óra körülre ígérték magukat, azt mondták, akkor indultnak, attól függően érkeznek, hányszor kell közben megállniuk.
A gyerekorvos hétfő délelőtt egészséges tanácsadást tart, tehát, aki hétvégén döglődött, annak várnia kell délutánig, hogy foglalkozzanak vele, bár jelen esetben mindegy volt, mert Korni, bár jobban volt, biztos, hogy nem ment volna be busszal. Ráadásul az sem volt kizárt, hogy ha én Covidos vagyok, akkor ő is az. Akkor viszont nincs buszozás!
Miután beszéltem a háziorvos-asszisztenssel (Szuperasszisztens2) felhívtam Szuperasszisztens1-et a Gokiban, hogy valószínűleg Covidos voltam a hétvégén, de úgy tűnik, túléltem és még a kórházba se vittek be lélegeztetőgépre (amit egyébként átkozottul furcsállok, bár hálát adok érte, de akkor is…, más, kevésbé súlyos betegséggel miért hal bele…? Nem mintha én bele akartam volna, de nekem ez teljességgel felfoghatatlan. Azt gondoltam, negyed tüdővel képtelenség ezt a betegséget túlélni, de kb. úgy ment végig rajtam, mint egy durva influenza.) Szuperasszisztens1 azt mondta, szerinte nem Covid lesz (lelövöm a poént: az volt), de ha mégis, akkor szedjem be a fapinaradírt, ezt a Covid-gyógyszert és örüljek, hogy élek.
13.20 körül jött a kocsi, tehát nem kellett megállniuk egyszer sem, én voltam az első tesztelt. A mintavétel kellemetlen volt és még utána is sokáig érzem az orromban a pálcikát, de azért kibírható volt; totál beparáztattak a neten, hogy nekidöntötték a falnak, hogy ne mozduljon el, meg vérzett az orra utána órákig… és különféle rémtörténetek. Elsőre pozitív lett, így nem is kellett második orrtúrás.
Ez után következett a telefonos szolgálat: hívtam a háziorvost, hogy pozitivizálok, dobjon a felhőbe egy doboz fapinát, amit este András kiváltott, úgyhogy ma be is tudtam venni az első 8 (!!!) szemet. (Még holnap reggel is 8 db-ot kell, utána hármasával, míg el nem fogy.) Elvileg hétfőig vagyok karanténban.
Nagy nehezen elértem a gyerekorvost is, foglaltam Korninak holnap délelőttre időpontot, mondtam, hogy Covidos vagyok, mondta, hogy majd letesztelik. Andrit elfelejtem megkérdezni, de ő teljesen tünetmentes, ha az is. Korni torkára azt mondta, holnapig kaphat Algoflexet vagy Nurofent, az gyulladáscsökkentő is.
Mivel mindketten oltatlan kontaktok (és persze Korni beteg is), a héten itthon lógnak. András nem, mert ő tünetmentes és oltott is. Lemondtam a heti ebédeket, már amiket le tudtam és felhívtam a két gimnáziumot, hogy Korni nem fog tudni menni a szóbeli felvételire, mert miért ne ezen a héten lenne az is…
Szóval élek, elvagyok. Hogy jól, azt túlzás lenne állítani: fáj a fejem, lüktet, nagyon gyenge vagyok és iszonyatosan köhögök, de erről mondták többen is, hogy még hónapokig kitart ez az állapot. Viszont estefelé észre vettem, hogy nehezen tudok pisilni. Amikor délben felhívtam a háziorvost, és az asszisztens kérdezte a tüneteket, említette ezt is, de akkor még nem volt semmi bajom. Majd holnap rákérdezek…, addig meg szenvedek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése