Hajnalban kialudt a kályha, mert hiába voltam ébren egész éjjel, nem volt benn fa, amit rátegyek. Gondolkodtam rajta, hogy lemegyek fáért, de tuti, meghaltam volna. Helyette reszkettem a pléd és a két takaró alatt pulóverben, fájt mindenem, főleg bal oldalon, a szívem felé valahol és egy idő után az oldalam is, de az jobbra. Persze, mivel ittam, állandóan mennem kellett vécére, ami előtt mindig vagy 5 percig agonizáltam, mert képtelen voltam kivonszolni magam a még hidegebbe.
Reggel aztán felkelt András, begyújtott és csinált teát. Vettem be megint Advilt, jobban lettem, legalábbis annyira, hogy sikerült elaludnom, utána ennem is. András főzött levest, de sok tésztát tett bele, ami egyből felszippantotta a levét, így kvázi ehetetlen lett. Korni tudott belőle enni egy adagot. Egyébként ő is nagyon rosszul van, egész nap fetreng, alszik és be van dagadva bal oldalon a nyaka. Borzasztóan fáj a torka is.
Ma reggel sokkal jobban keltem, ennek örömére próbáltam felöltözni és kávét csinálni, de nem vagyok jól még mindig, lüktet a fejem. Korni sincs jobban, nála semmi nem változott.
Délután aludtam, néztünk valami cuki rajzfilmet a közepétől, Gólyák címmel. A farkasok viccesek voltak!
Úgy érzem, javulok, legalábbis túl vagyok a nehezén. Nem tudom, mi volt ez…, tartok tőle, hogy Covid.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése