Nem sok minden változik. Jobban vagyok, de még nyomott, kóválygós. A pisilés is jobban megy, egyébként a labor szerint nincs semmi bajom. Ami új, hogy nagyon gyakran émelygek, rám jön a hányinger, nem kell hozzá semmi indok: evés vagy kaja, akár a látványa vagy illata, semmi…, csak úgy, néha rám tör. És megint begyulladt az ínyem; erről is olvastam, hogy ilyenkor begyullad a nyálkahártya, persze nekem enélkül is állandóan gyulladt. Öblögetem cserszömörcével, de nem sokat ér. Kéne egy fogorvos, de most még távolabb került, mint eddig volt.
A gyerekek itthon vannak, néha megpróbálok főzni nekik, de tegnap például tejbegrízen éltek, azt csináltam 2 liter folyadékból (1,5 liter tej, 0,5 dl víz, 20 lapos evőkanál gríz –, így szoktam).
Korni ma kirándulni ment volna, ha nem lenne beteg: a Lázár Ervin Programmal mentek (a többiek) a Magyar Nemzeti Galériába, utána a várban sétálgattak. Nagyon sajnálom, hogy nem mehetett!
Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok: Már rég óta akartam BG-tól olvasni, mert nagyon szimpinek tartom a srácot az Inta-videói alapján. Nem rég „beszorultam” a könyvtárba és beleolvastam ebbe a könyvébe, majd ott ragadtam, és bár nem terveztem, de kivettem.
Igazából, az van, hogy tetszett.
Pedig Patrik nem lett a kedvenc regényhősöm, de mégis teljesen hiteles a bukdácsolása, a frusztráltsága, a „nyomisága”. Örültem, hogy bemutatta, hogy azért a fiúk élete sem fenékig tejfel, ha kapcsolatról van szó.
A démonos szál…, nem tudom, mennyire kellett ezt komolyan venni. Sehogy, de mégis. A probléma, a beteg anyuka és a félrelépő apuka elég komoly volt, persze elég hamar kiderült a titok és nagyobb hangsúlyt fektetett a megoldásra – sajnos, mert, hát nem is tudom, de az olyan kis gagyika volt, attól függetlenül, hogy amúgy komolyan is lehetne venni, mert tinikönyvbe ilyet beletenni komoly bátorság kell, szerintem. Szóval ez nekem nagyon felemás volt, de alapvetően ez is tetszett.
Az is tetszett, hogy behozott egy másik lányt, de mégsem csinált belőle „valódi” háromszöget, és ÓRIÁSI pacsi, hogy a végén nem hozta össze Lilivel! Valahogy ez volt a „valóság”, hogy (nyomi) Patriknak (ő gondolja magát nyominak, attól függetlenül, hogy közben próbál kitörni ebből a szerepből) nem lesz azonnal új barátnője.
Az író korábbi insta-novelláit ismervén nem lepődtem meg (bár nem esett jól), hogy egy kutya halálával indított, de azt kell mondjam, az kellett bele és jó volt a lezárás is.
Szóval nem csalódtam, tulajdonképpen ezt vártam az írótól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése