2022. február 27.

Tegnap András online oktatáson ült, elszállt az egész nap.

Ma elvitte a gyerekeket Egerbe kajálni, nekem hoztak fánkot. Napok óta azt akarok enni, de nem akarok sütni, kisírtam, hogy hozzanak nekem a Tescoból.

Lasagnet sütöttem, direkt, hogy felhasználjam a nem rég vett spenótot, erre fel nem kihagyom belőle…?! Pedig direkt azért csináltam, hogy felhasználjam… Viszont nem sült szét a teteje, mint mostanában szokott! Szerintem több besamelt tettem rá, mint szoktam és kevesebb sajtot. Még így is maradt besamel.

Tőlünk pár száz kilométerre kitört a háború…

Shakespeare: Antonius és Kleopátra: Őszintén szólva ez a dráma kicsit sem tetszett és nem is érdekelt, számomra ez volt a Shakespeare 10 mélypontja. Valószínűleg nem jókor olvastam, nem tudtam figyelni. Konkrétan az se tűnt fel, hogy a drámában eltelt 14 év.

A videó kicsit segített értelmezni, de most abban sem volt akkora pofán csapó gondolat; nyilván, hiszen alapból nem csapott képen az alapanyag sem.

A dráma egy 30 és egy 50 körüli szerelmespárról szól, akik a (másik/volt) férjeiket/feleségeiket, gyerekeiket, a munkájukat cipelik maguk után, akik példaképek és nem mindegy, hogyan viselkednek, mert folyamatosan figyelik őket, sőt egymást is. És így kellene szeretniük egymást, bízni egymásban és boldognak lenni. Még akkor is lehetetlen lenne ez, ha nem két világ sorsa függne tőlük.

Ami érdekes, hogy amíg olvastam, nekem Kleopátráról Yago jutott eszembe és Keresztes Balázs is szóba hozta őt: Kleo, akárcsak Yago befolyásolja az embereket, játszik velük, de Kleo-nak ezzel az a célja, hogy szeressék.
Ennyi..., nem volt túl gondolatébresztő. Igazából csodálkozom is, hogy miért nem a III. Richárdot vette listába Balázs, az jóval ismertebb, mint ez. Hát, lehet, pont ezért...