Tegnap, február utolsó napján esett a hó. Mondjuk, nem számítottam rá, hogy március 1-én kivirrad a kikelet és 25 fok lesz. Sőt, valószínűleg még később is fog esni, márciusban, ahogy szokott. Meg áprilisban is, ahogy szokott...
Korni végre eljutott a Dobóba felvételizni. Az igazgató meg még valaki volt benn. A családot húzta, az átalakításra adott mondat-feladat nagyon könnyű volt. Igazából jobban be volt tojva attól, hogy megtalálja a termet, mint a vizsgától.
Andrással macskaivartalanítást terveztünk, még Suszták dokit is felhívtam, hogy ugye benn lesz, mert máshoz nem viszem az állataimat, csak benne bízom! Erre fel nem eltűnt a macska?! Reggel 6-kor indultunk volna, még 6:30-kor is itt vernyogtunk neki, de sehol se volt. Másnap, vagyis szerda reggel mászott elő; igazából, amikor este még sehol sem volt, azt gondoltuk, valahogy odalett. Andri persze teljesen kiakadt, ráadásul valami közeli szomszédnál kurjogott valami macska, állítólag halkan nyávicsált is valami, kimentek Andrással a sötétbe, fejlámpával körbenézi, de nem látták Kicsicicát, meg semmilyen más macskát se. Én amúgy nem hiszek benne, hogy a macska csak úgy megdöglik, ahhoz szerintem emberi beavatkozás kell: mondjuk elüti egy autó, de annyira meg nem tartom bátornak a macskát, hogy odáig elmenjen, meg minek…? Én inkább attól féltem, hogy elkujtogott és vemhesen jön haza napok múlva. Esztivel röhögtünk is, hogy „majd megfőzzük” és lesz „macska kirántott tökkel” (mondjuk lány, de mindegy), „töltött macska”, „(meg)rakottmacska”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése