Eltelt a húsvét. Ez is olyan ünnep, hogy csak a bolt nincs nyitva, mert egyébként nem számít.
Azt nem is írtam, hogy szombaton Andri nem volt velünk Ladányban, hanem Attilával kirándult Pesten. Már nagyon rég óta tervezték ezt az utat! Este ott aludt Attilánál és a kora reggeli busszal (esőben) mentek Pestre. Szerencsére, mire odaértek, elállt az eső, így nem kellett valami plázában dekkolniuk (amit szintén élveztek volna, amúgy), hanem tudtak sétálni. Nagyon tervük nem volt, én mondtam Andrinak, hogy menjenek ki a Margit-szigetre, ott lehet sétálni, van állatkert és persze ott van a Duna, meg híd és a parlament. Tényleg oda mentek, végül lesétáltak a parlamenthez is, megnéztek valami kiállítást. Kértem, hogy fotózzon sokat, amit meg is tett, de nem sok értékelhető lett belőle – természetesen. Éjszaka ért haza, hullafáradt volt, de jól érezte magát. Ugyanilyet terveznek nyárra Debrecenbe –, ott tanul Attila.
Korni vett a boltban mogyorókrémmel töltött nudlit, megfőztem a gombóc mellé –, pedig mondtam neki, hogy nem fogja szeretni. Persze szerette, egy-két darabig, de annyira borzalmasan tömény, hogy 1-2 darabnál többet nem is lehet belőle enni. A szilvalekváros gombóc az jó!
Húsvét alkalmából Szilvásváradon kutyakiállítás volt. Andri így jelentette be a nagy eseményt: - Ma van világkutyakiállítás. - Mi?! - Vagy kutyavilág, vagy micsoda…? Mire András a háttérből: - Világ kutyái, egyesüljetek!
16-17-én volt Enikő tavaszi 24 órás olvasás-kihívása, amin természetesen nem vettem részt. De most másképpen is csinálta, mint korábban: csinált hozzá egy bingótáblát, ami engem szörnyen idegesített, mert valahogy úgy éreztem, bekorlátoz, nem olvashatok akármit. Ami jó nagy hülyeség, mert 1. senkit se érdekel, megcsinálom-e a bingótáblát (rajtam kívül); 2. nem is olvastam. Viszont jókat röhögtünk Kornival, mikor próbálta lesillabizálni az Instára kitett képről a pontokat: „nyuszi a dombon, fürdőszobában, kertben”. Egyébként 1 pontot teljesítettem a 9-ből: a kávé / teát, meg talán a sétát, ha a kocsitól a házig távolságot annak vesszük (nem).
De sikerült elolvasni 1 könyvet, amit egyébként az #1hónap#1kiadó-kihíváshoz csináltam.
Mörk Leonóra: A porcelánlány: Nem volt rossz könyv, de volt, ami nagyon nem tetszett benne.
A múltbeli történet sokkal jobb volt, mint a jelenbeli, nem csak izgalmasabb volt, de jobban is volt megírva. Eszembe jutott Fábián Janka és, valamiért… a „Kussolok, pislogok, kiskacagok.” – nem tudom, talán a vitriolos beszólások miatt. Mondjuk, én azt hittem, Lili fogja olvasni a régi szálat (nem én), utólag nem is tudom, mennyire állt össze neki így a történet, egyetlen levél alapján. De nekem összeállt, szóval nekem bejött a „félbehagyott”, „valószínűleg ez lett a vége”-befejezés.
A jelennel már sokkal több problémám volt, leginkább az, hogy nem történt semmi. Ami történt, durván 20 oldalban összefoglalható, a többi vakarózás: az orvosi leletek szó szerinti leírásánál (lehetett volna saját szavakkal inkább, akár valakinek elmondva, kevesebb bioszleckével) már csak a welnessz-szálloda szolgáltatásainak leírását untam jobban. De sok volt a könyvek, bögrék, bútorok, növények (bodzamérgezést kaptam), épületek leírása is, főleg a 2. részben. Számomra nem tett hozzá sem a történethez, sem a hangulathoz. Teljesen fölöslegesnek éreztem a Tobias-szálat és kiakadtam a „kőművesből királyfi”-klisén is. Értem, hogy így jött ki a tökéletes minden is-fíling, de néha már hánytam a cukormáztól.
Nem mellesleg…, ami végig borzasztóan zavart: ki nem állhattam Lilit. Ez a mindenkinek van problémája, még a luxuswellnessszállodában is-szöveg nagyon gáz volt. Nyilván van baja mindenkinek, de azért nem mindegy, hogy egy luxuswellnessszállodában van (nincs) mellrákod vagy egy másfél szobás putriban a József városban. Akármennyire is akarja ezt lenyomni a torkomon: nem mindegy… Sőt, a regény végén talál egy orvost, aki elmondja a leletek jelentését rendesen, de a luxuswellnesszálloda nélkül el se jutott volna ehhez a dokihoz. Szóval nekem ne próbálja bemagyarázni, hogy a kettő között egyenlőségjel van.
A végső döfést egyébként az adta, mikor azt mondta: „Sosem fért a fejembe, nők miért fekszenek le válogatás nélküli pasikkal.” - majd 2 oldalt lapozva belesírta magát a csávó ágyába…
Na, jó, szóval ő nem volt a kedvencem.
De alapvetően maga a regény olvastatta magát, a kiakadásaim ellenére azért tetszett a történet, Julikáékat pl. kifejezetten szerettem. Tervezek még olvasni az írótól, a Ködkirálynő érdekel. A borító és az egész könyv pedig gyönyörűen kivitelezett, de ahogy látom, majdnem mindegyik könyve ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése