András szakdolgozatot és beadandókat ír, ugyanaz a téma, sok, unalmas, fárasztó. De muszáj megcsinálni. Viszont, mikor újságolta anyósom, hogy húsvétra mennek Szilről Gyuláék és esetleg menjünk mi is találkozni, azt mondta, 1 nap szünet belefér. Legalább a füvet is lenyírja a telken.
Reggel később keltünk, mint terveztük, mert esett. Így 10 körülre értünk Ladányba. Tényleg nagy a fű, de ma nem lehet vágni, így majd vissza kell menni valamikor, amikor nem esik éppen (mégsem kellett, Ferenc megcsinálta).
Valahogy ez az eredménytelenség, ez a „lenne más dolgom is” rányomta a bélyegét az egész napunkra (nekem + „mit csinál Sunny otthon egyedül”), ráadásul egyfolytában esett vagy nyálkás volt az idő, valamint Csilla befutott az utolsó 10 percre, így azt mondhatom, ennek az útnak rohadtul semmi értelme nem volt.
Egész nap semmit nem csináltam. Még csak az se volt, hogy nekiültem az asztalnak és döntöttem magamba a kávét kólával, a sütit a ropival, mert azt sem. Reggelire ettünk kis kolbászt, durván 3-4 kávé, kb. fél liter kóla bement, sütiből 1 szelet, pedig finom mákos-krémes volt. Misinél Feri kecskepörköltet főzött, és bár senkinek nem volt kedve kecsét enni (András és a kölykök nem is ettek), én megkóstoltam…, volna, de olyan szerencsétlenül szedtem, hogy kiszedtem az összes húsnak látszó belsőséget meg egy hatalmas csontdarabot, amin nem volt deka hús se.
Mivel esett, így ki se mozdultam a házból, nem mentem át a bográcshoz. Ott volt Katika meg Dani és Misike, a két fiú versenyt ökörködött, voltak pillanatok, amikor már nekem is sok volt a két birka…
Gyuláék kimentek Manyiékhoz, onnan úgy jöttek haza, hogy Csizi talán belázasodott. Ezt Gyula mondta, aki átugrott Gyuszikával. De a végén mégis csak átjöttek Csilláék is. Durván fél órát voltunk együtt, mert indulnunk kellett, hogy ne vaksötében érjünk haza. Addig Csizi és Misike egy labdát dobálgattak egymásnak a forró vízben ázó főtt krumpli és a bogrács fölött.
Hazafelé beugrottunk Berekbe. Megint csöpög-folyik a plafon, teljesen használhatatlan már a tető, muszáj lesz idén rászánnunk a pénzt és az időt és kicseréltetni. A 3 „romházunk” közül jelenleg az élvez prioritást.
Tiszafüreden megálltunk Tescozni, de annyira hullafáradt voltam, hogy az agyam már nem működött, így alig vettem valami értelmes cuccot; nagyjából olyanokat, amik épp ott a fizikai szükségleteimet kielégítették. Még jó, hogy 2 ünnepnap következik, amikor semmi se lesz nyitva…
Borzasztóan fújt a szél hazafelé, majd kitépte András kezéből a kormányt. Két balesetet is láttunk: az egyiknél a kocsi leszaladt az útról, bele az árokba, a másiknál nekiment az előtte menőnek.
Sunny ügyes volt, nem csinált itthon semmi rosszat egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése