Andri még a nyár végére betolta az egész nyár alatt tervezett két programot Attilával –, aki igazából szinte végigdolgozta a nyarat: múlt héten Debrecent (ezért is volt olyan szedett-vedett), a napokban pedig Berekfürdőt. Kitalálta ugyanis, hogy mennyire király lenne ott aludni Attilával egy éjszakát. Én is 16 évesen aludtam kinn először Berekben barátnőmmel – először Andival, utána Esztivel –, de akkor sokkal rendezettebb, tisztább volt a ház, mint most, több, mint 20 év elteltével és bár számomra is izgalmas volt a sötétben a faluban grasszálás, römizés a kocsmában (akkoriban rengeteg korunkbeli vagy 4-5 évvel idősebb volt két kocsmában is, amik szerintem most vagy zárva vannak, vagy csak 20 éve odajáró papák járnak), már sokkal kevesebb lehetőségük van bulizni. Persze, végül kiderült, teljesen mindegy, mert el se indultak.
Jelen helyzet: a ház – mondjuk ki, kerekperec – ótvar: a falak beáztak, pereg a vakolat, büdös van, hideg – vagy meleg, ha kinn 50 fok, kosz, bármennyit takarítunk. De végülis tető és ágy van, szóval aludni lehet. Meleg víz nincs, tűzhely sincs, fürdeni, főzni nem lehet. Két éjszakát aludtak kinn, szalonnát sütöttek, strandoltak, este nem mentek fel a faluba, mert messze van (én szívbetegen felrángattam magam, volt, hogy többször is gyerekkoromban), a hídi kocsmáig mentek ki innivalóért. Mondjuk, szülőként annyira nem bánom, hogy nem csatangoltak. Egyébként elmondása szerint „jóvót”.
Első nap felében András is kinn volt velük, pakolászni, kiporszívózni. Megint van nyest, ezt egy szomszéd újságolta, úgyhogy betettünk egy pokrócot itthon Sunny alá pár napig és András begyömöszkölte a lyukon, ahol ki-bejárnak a nyestik. Állítólag ez elűzi őket. Múltkor olyan szél volt, hogy a háztető háromszögének a fakeretét félig leszaggatta. Beleakadt a tévéantennába, amúgy ledobta volna a tetőről, így lehet mászni érte.
A Molyon van egy három hónapos sütős kihívás, amire már többször is jelentkeztem, de valahogy sose tudom megcsinálni. A lényege, hogy a kihívásgazda minden hónap elején meghatározza, mit kell sütni abban a hónapban. Az elsőben fánkot, babkát és csigát kellett sütni, itt már az elején elvéreztem, ugyanis nem volt kedvem a fröcsögő zsír mellett ácsorogni a fánk miatt. A második három hónapban sajttorta, focaccia és tiramisu volt a feladat. Csináltam rá egy szörnyű sajttortát, de a focacciát utálom, így azt is félbe hagytam. A harmadik alkalom most van, az első feladat keksztekercs volt.
Egyszer már csináltam csokiszalámit, ami szörnyű lett, ezért féltem a keksztekercstől is, főleg a fehér krémtől. Találtam egy receptet, amit kimértem, aztán lejjebb lapoztam és 40 hozzászólás volt, hogy rossz a recept. Kerestem egy másikat. Bár nem volt egyszerű kinyújtani és feltekerni, de annyira nehéz se, viszont a krém szuper lett. Aztán megbokrosodtam a sikertől és a másik rúd krémjébe kavartam egy adag epret. Elfolyt az egész…, viszont feltekertem, becsomagoltam és ahogy összefagyott, bár nem maradt benne szabályosan a fehér krém, az ízében benne volt az eper és nagyon finom lett, vágható és fogható, nem lett kőkemény és nem is folyik ki a kezemből. Kókuszt nem tettem bele és a receptben írtaknál 10 dkg-mal kevesebb cukorral csináltam.
A fiúk 3. évad. 8 rész 1 nap alatt. Nem hittem – de, igen –, hogy a 2-nál lehet rosszabb a 3. évad. Az első 3 rész dögunalom, nagyjából a 4. rész körül indulnak be a dolgok, amiknek semmi értelmük. Még mindig semminek semmi tétje, jelentéktelen emberek halnak meg. Butcher egy éjszakára összejön Mave-vel… Ne mááár… - miközben úgy lövi magát a V-vel, mintha vitamin lenne, de semmi hatása és teljesen mindegy a film szempontjából. Ja, és Kimiko, aki eddig átlagos akart lenni, elveszíti a képességét (mér?), de rájön, hogy mégsem akar átlagos lenni, ezért egyetlen! V-től visszaváltozik. Miajóég?!
Megint kaptunk egy aktuális hőst, akit a végén le kell verni, ezért Homelander-re megint nem maradt időnk.
Hát…, nem rossz az egész, a színészek zsenik, a poénok ütnek, de valahogy… meh… Legyen már vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése