2022. július 17.

Van egy fél kiló túró a hűtőben, kitaláltam, hogy sütök belőle túrós pitét. Imádom azt a típusú túrós sütit, aminek a tésztája linzerszerű, a töltelék pedig magas túrókrémszerű. Találtam is egy egyszerű receptet, ami alapján sikerült megsütnöm. Csakhogy ehhez 1 kg túró kellett, így Korni bement Egerbe és vett egy fél kiló túrót. Pár napja ugyanabban a boltban 600 Ft-ért vettünk túrót, most ő 800 Ft-ért vette. A felső tésztalap leterítésében egyébként ő is segített. Tényleg nagyon finom lett!

A kaja kevésbé lett jó. Valami bakonyi-féleséget terveztem felkockázott csirkehússal. A húst sóztam, borsoztam, elősütöttem, kiszedtem. Aztán megpirítottam a szalonnát, azon a hagymát, azon a gombát, majd belefőztem az alapba egy nagy adag paprikát és paradicsomot. Bors, só, kömény, pirospaprika, rá egy 1 ek liszt + 3 ek tejfölből készült habarás. Kellett hozzá egy kis víz, hogy leve legyen. A végén visszatettem a húst, még tettem hozzá nyers paradicsomot és paprikát, amit éppen hogy összerottyantottam. Talán emiatt lett kicsit vízízű: sem a csirkének, sem a bolti zöldségeknek nincs semmi íze.

Korni elhatározta, hogy csinál egy könyves Youtube-csatornát. Csinált is egy kedvenc könyveket bemutató videót, ami egyébként nem lett annyira rossz, de szinte semmit nem mondott a könyvekről, félt, hogy spoilerezik. Nem nagyon néz amúgy ilyeneket, legalábbis én nem tudok róla, ahonnan mintát vehetne. Pedig amúgy ügyes lenne, de így nem tette fel.

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete (The Invisible Life of Addie LaRrue): Megint egy „nem akarom elolvasni” agyonhypeolt” könyv – kell ez nekem?! Naná, hogy kell!

Ez a történet – bár látszólag az, de – nem egy nagy durranás. Már ezerszer megírták, ezerszer jobban. De mégis kortalan és mégis mindig elgondolkodtatásra késztet.

Addie szimpatikus volt, nagyon szerettem! Egy mindig talpára eső, semmitől meg nem törő, nem meghátráló, okos csaj volt, aki mindig tudta úgy használni az átkot, hogy neki is jó legyen. Bevallom, sokszor irigyeltem, nem csak a halhatatlanság, de a láthatatlanság miatt is.

Henry története kezdetben nagyon izgalmas volt, hogy ő miért ismeri fel Addie-t, de aztán nagyon megutáltam. Elég nyilvánvaló volt, hogy ő is üzletet kötött, de ő nem tudott élni vele, mint a csaj. Egyáltalán nem éreztem indokoltnak a szétesését, Addie nagy bajban volt, ő meg semmilyenben, Addie mégis ki tudta használni az idejét, tudott élni, Henry meg sipákolt állandóan. Kicsit szánalmas volt, hogy mindig próbált újat mutatni a lánynak, mintha annak szüksége lenne mindig az újra. Szerintem pont az állandóra volt szüksége… A regény végi ötlete kissé helyreállította a renoméját, de nem volt szimpi egyáltalán.

A Bőrdög is valahogy semmilyen volt, kicsit sem volt félelmetes még csak zavarba ejtő sem. Az, hogy szerelmes vagy mi és pont Addie-be, kicsit sem volt indokolt, szerintem nem volt Addie-nek sem szüksége rá, az ördögnek meg végképp.

Ami eléggé zavart a regényben: az istenkép. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy az írónak milyen az istenképe. Illetve nagyon is…, semmilyen. Isten az nincs. „Nem tudja, miben hisz, rég nem tudja már, de nehezére esik elvetni egy magasabb rendű létező jelentését, amikor nemrég eladta a lelkét egy alacsonyabb rendűnek.” - ehem…, ettől függetlenül, mintha Istennek köze se lenne ehhez a helyzethez, mintha „átengedte” volna Addiet a Sátánnak. Látszólag az Ördög mindent megtehet, de különben nem csinál semmit, manipulál pár embert és kész. Ki-be járkál a templomból, ami akkor is Isten háza, ha senki sem hisz ebben, szóval Nem Mehet Be!! Egyébként pedig miért gondolja Addie, aki az Ördöggel társalog és köt szövetséget, hogy meghallja Isten hangját? Hiszen nem is keresi, nem kéri ki a véleményét, nem kéri a segítségét. Másfelől viszont lehet az Ördög az Isten(kép)ed, ha nem hiszel az igaz Istenben, vagy azt hiszed, hiszel, pedig nem is.

Ennek ellenére – vagy pont azért, mert ezeken gondolkodtam olvasás közben, ez egy nagyon jó regény volt, tetszett!

Sajnos ebből is film készül. Utálom már, hogy miért nem lehet egy könyvet se meghagyni könyvnek?!