Mire végre kitalálunk magunknak egy programot, elfogy az összes jegy, de mi élelmesek vagyunk és kitalálunk egy másikat – erre fel elromlik az idő. Reggel úgy keltünk, hogy az egész nyáron várva várt eső végre ideért és az előrejelzések szerint egész nap zuhog majd. A Köpönyeg ugyanis ezt hirdette: egész nap eső, dagonya, hideg. Lemessengereztük Ferenccel, hogy így nem sok értelme van elindulni a világ végére egy szabadtéri programra, ami nem olcsó, úgyhogy sikeresen lebeszéltük egymást a kirándulásról. Bár ő mondta, hogy eljönne csak úgy is, de betojtunk, hogy halálra unja magát nálunk, így lebeszéltük arról is…, illetve a végén mondta András, hogy ha szeretne, persze, jöjjön… Egy szó, mint száz: reggel betojtunk egy gomolyag felhőtől és stornóztuk a mai napot cakumpakk. András visszafeküdt, a kölyköket fel sem ébresztettük. - - - Mire 10 órakor felcsipáztak, már ezer fok volt és nyilvánvalóan egy csepp eső sem esett.
Mintha direkt történne ez velem; kezdem azt hinni, hogy én is el vagyok átkozva, mint Addie LeRue. Ő az időbe van bezárva, én meg egy helybe.
Valahogy betévedt az udvarra a nagy gólya, nem tudom, hogy merte, biztos nem látta a kutyát. Az viszont látta őt, azt vettem észre a lépcső tetejéről, hogy a földre lapulva kúszik, aztán feláll, elkezd rohanni. Mikor észrevettem, hogy a gólya felé fut, elkiáltottam magam, hogy „állj meg!”, akkor a gólya is megijedt és elrepült. Gyanítom, Sunny húzta volna a rövidebbet, ha odavág neki. Utána még belefetrengett a fűbe, ahol a gólya állt, gondolom, izgatta a szaga.
Sütöttem pásztorpitét. Finom lett, csak kevés. Rájöttem, hogy az a titka, hogy tartani kell az arányokat meg várni sütés után, hogy a krumpli beszívja a zsírt a húsból. Örülök, hogy tudok ilyet főzni, mert nagyon jó kaja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése