Tegnap délelőtt András ügyeletes volt, úgy volt, hogy Korni megy vele Egerbe kutyát sétáltatni. Pár hónapja már volt ez tervben, de akkor az utolsó pillanatban visszamondta, mert fájt a hasa. És most is visszamondta, de most nem tudom, miért. Szerintem fél egyedül a kutyával, amit annyira nem bánok. Szerintem annyira nem engedelmes, hogy Korni sétálgasson vele idegenek között.
Szilviék Balatonbogláron vannak (nem Fenyvesen, mint máskor), Eszter három napig Balatonfüreden volt (végig esett), Eszti pedig egy hét múlva Horvátországba megy, nálunk rakja le a kocsit Egerben, onnan át Pestre, majd egy ott alvás után hajnalban busszal Horvátba. Egy másik ismerősöm 3 napot tölt egyedül egy balatonföldvári nyaralóban. Mi max. Balatonig tudnánk elmenni, de oda se megyünk (nincs is miért). Holnapra kirándulást terveztünk a Bükki csillagdába. Most van Ferenc szabadságon, úgy volt, hogy átmotorozik, a gyerekeket motoron hozza-viszi a csillagdáig, ott szétnézünk meg eszünk egy étteremben. Mire helyet foglaltunk volna, az összes hely betelt, pedig kb. 2 nap telt el a tervezés és a helyfoglalás között. A környéken semmi sincs, ahová engem is érdemes lenne elvinni, így András kitalálta, hogy menjünk vissza a poroszlói ökoparkba. Eleinte nem örültem neki, főleg, mert ott találkoznánk Ferivel, így a motorozás kérdéses lett, de később már akartam. Sőt, találtam egy Kormorán nevű kajálót, ami nem borzalom drága, de sokféle kaja van, hal is (micsoda meglepetés, hogy a Tisza partján van halétel…)
Elvileg nyílik Mónoson egy fagyizó. Valahol a falu vége felé, a törpeszobornál, a sínek mellett építenek ki egy placcot kis házzal meg parkolókkal.
Korni vett magának egy fekete fürdőruhát. Először egy térdig érő bermudát akart, amit fiúk hordtak a ’80-as években. Elment az esze…, vagy nem is a Kornié: elment a „divat” esze. Visszafejlődtünk a ’80-as-’90-es évekbe: Guns N’ Roses-póló (gőzük sincs, mit jelképezett akkoriban ez a banda és minek a „jelképe” most), széles combú koptatott farmer, kockás ing… Már akkor ronda volt, mint a bűn, hát még most! Különösen egy kislányon, akinek jó alakja van! Hihetetlen, hogy vagy ki van téve a melle-segge a gyerekeknek vagy be van bugyolálva lepedőbe, nincs középút. Habár, mostanában semmiben sincs.
Andri megint „normális” zenét hallgatott, nekem is tetszett a szobájából kiszűrődő zaj. A banda a magyar Isten háta mögött, ami természetesen évtizedek óta létezik, 1999-ben alakult. Mondjuk, 2015-ben feloszlottak. Van nekik Mr2Akusztikos koncertjük is, de még nem hallgattam meg. Az utolsó lemezük, az Ü egyik dalát, a Várj, míg felkel majd a nép címűt hallgatta Andri, ami kihallatszott és tetszett. Rákerestem a lemezre és az is tetszik. 8 durván fülbemászó dal van a lemezen, személyes kedvencem a 4., az Áttelelés, de tényleg nagyon tetszik a többi is.
Az egyik alapítótag egyébként az a Sándor Dániel volt, aki később az Esclin Syndo-ban zenélgetett Berger Dalmával, majd amikor az is feloszlott, megkeresték (szerintem Magyarország egyik legizgalmasabb zenészét,) Kovács Gerit és együtt megalapították a Volkova Sisters-t. Legalábbis ezt az utat silabizáltam ki ennek a srácnak, bár alapvetően a két zenekar már ég és föld, de valami a mélyben még kicsit (nekem) hasonlít.
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők: Már elkezdtem olvasni a könyv 2. részét, ami azzal kezdődik, hogy NyK védekezik, hogy amit ő írt, se nem irodalomtörténet, se nem pletykalap. Egyetértek, valahol középúton kellene keresni a lényeget, de ez valahogy a magyar embernek – főleg a facebookon – sose ment. Mi „vagy arany érmet kapjál, vagy el se kezdjél sportolni”-gondolkodásban élünk.
Lehetne, amúgy irodalmi bulvár, ha a bulvár nem lenne negatív szó, ha nem Győzike jutna eszünkbe róla. Ha nem létezne a Story Magazin, például. Mert szerintem sokan azt hiszik, ez az, csak Petőfiékre ráhúzva… pedig nem.
Sosem tartottam értelmét annak, hogy iskolában bebifláztatják az életrajzokat. Miben segít nekem megérteni Petőfi Sándor szerelmi költészetét, ha tudom, hogy az anyja Rúzs Mária volt, apja pedig Petrovics Emil…? Semmiben. „Udvariasságból” megtanuljuk ezeket, de amúgy kit érdekel? Főleg általános iskolában, de amúgy gimnáziumban is…, kit izgat?!
Nem lenne sokkal élőbb az irodalomóra, ha arról szólna, hogy Mikszáth Kálmán annyira szerette Mauks Ilonát, hogy kétszer is elvette, hogy Szendrey Júlia nem csak Petőfi bús özvegye volt, hanem egy művelt, okos csajszi, aki Andersen meséit fordította, hogy Dióssy Ödön mennyire szerette Lédát, mint barátot, hogy Szerb Antal sorsa majdnem pont ugyanaz volt, mint Radnótié, hogy Madách szerint „akkor jó az anyós, ha porhanyós”, hogy Csáth Géza egy elmeroggyant idióta, Kassák Lajos pedig egy önző tetű volt és hogy Kosztolányi egy életútnyi szenvedés után Halmos Ilona helyett Radákovics Máriával lógott az utolsó napjaiban…?
Fele sem igaz? Lehet. Miért, mi az igazság, ki tudja? Még az is letagad(hat)ná, aki átélte. Vagy egyesekből kinézem, hogy ennél cifrábbat is ki tudna találni magáról –, lehet, meg is tette. Ettől kevesebb lesz az irodalmi értékük…? Talán. Fontos ez? Kicsit sem… Emberek voltak ők is. És sokkal jobb hozzánk hasonló emberek lelkéből érettségizni, aztán a gyerekeinkkel felidézni a még most is, tudattalanul a nyelvünkön pörgő memoritereket, mint papírízű, semmitmondó, bebiflázott, számunkra teljesen semmitmondó műveket ledarálni és aztán elfelejteni örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése