Idén a mai napon volt a mónosbéli Batul fesztivál. Nem vártam annyira, mint tavaly és nem is számítottam rá, hogy legalább annyira jó lesz, mint a tavalyi. Idén Korni se várta, mert Bogi nem jött át és sütni sem volt kedvem, így arra se neveztünk. De azért mégis elmentünk.
Direkt az almáskerti felvonulás után vitettem el magunkat Andrással, így lemaradtunk az előtte lévő néptáncbemutatóról is. Ő most nem jött, de Andri meg Korni ott volt velem végig, ami kb. 2-3 óra volt csak.
Ahogy beértünk a kapun, kaptunk kaja-, süti- és almafánkjegyet. Oldalt egy hatalmas felfújható csúszda volt, de csak kicsiknek. Besétáltunk, ácsorogtunk, pár perc múlva dugtak alánk egy padot, meg hoztak hozzá asztalt is, mintha valami fontos vendégek lennénk. Közben elkezdődött a Csiga-duó műsora. Próbáltunk innivalót venni a büfében, de nem volt kóla, így vizet vettünk, amit akár a csapból is ihattunk volna. Beváltottam az almafánkjegyet, 3-3 darab járt fejenként; finom volt, olyan, mint a túrófánk, de túró helyett alma van benne.
Korni kért egy levest is. Beálltam a sorba sütiért is, de az orrom előtt vitték el, amit meg szerettem volna kóstolni. Azért hoztam el pár másmilyet, de egyik sem ízlett, András mammogta be unalmában este.
Gyerekműsor után nótaműsor következett, most két fickóval. Annak már nem vártuk meg a végét, kaja után elmentünk vécére és csörgettem Andrást, hogy jöjjön értünk.
A mosdóban viszont érdekes volt, mert míg Korni ücsörgött benn, én pedig kinn őrködtem az ajtónál, egy fickó megszólított és elkezdtünk egymással viccelődni. Valamit kérdezett, én meg válaszoltam valami szarkapoént, amit ő egyből levett és visszaszarkázott… Nem volt ebben semmi különleges, csak jót röhögtünk. De az jutott eszembe, hogy tavaly is volt egy kis „meglepi” a végén, mikor a levesnél a bácsi elkezdett beszélgetni velem, most is ilyen volt ez; nem várt kedvesség, ami jó érzéssel tölt el, és rávesz, hogy jövőre is jöjjünk el, függetlenül attól, hogy a néptáncon, a kisgyerekeknek és az öreg néniknek, bácsiknak való műsoron kívül akkor sem lesz semmi extra. Pedig lehetne…, egy focilabda, 4 tábla csoki és máris lehetne bajnokságot rendezni. Vagy ugyanez pingponggal, vagy tollassal vagy akármivel. És akkor az Andri-Korni-korú gyerekek sem csak ácsorognának, bambulnának. Vagy lehetne egy asztal kézművezni, origamizni, rajzolni. Nem azért, mert ez így is klassz és elég, de szerintem az sokat dobna a dolgon!
party pats
1. Macska – Egy szereplő, aki nagyon magabiztos, és állítja, hogy neki mindig igaza van! Al Jourgensen. - - - Szinte minden booktagban ugyanazt a 10-12 könyvet mondom, de ez nem lehet véletlen. Ezek voltak rám nagy hatással, ezek a legemlékezetesebbek, ezek a kedvencek. Azért próbálok jobban szelektálni. De itt tényleg ő volt az első, aki beugrott. Belőle kb. ennyi maradt meg a könyvből, hogy borzasztóan nagyképű. De a jó értelemben, még ha ez egy rossz tulajdonság is, egyébként.
2. Bagoly – Egy szereplő, aki nagyon okos és most, vagy akár később, de bölcs lesz. Odveig. Az okossága, a bölcsessége és végtelen türelme és szeretete miatt volt az egyik kedvenc szereplőm – az összes többi mellett.
3. Hangya – Egy olyan szereplő, aki népszerűtlen, inkább a háttérben marad, de nagyon szorgalmas. Mya Mavis. Bár azt a regényt már nem szerettem annyira, szerintem Mya egy nagyon jó karakter volt.
4. Oroszlán – Egy szereplő, aki mindig a középpontban akar lenni és nagy a szája. Emma. Tetszett az oroszlánszelídítés is, bár inkább csak a másik könyv viszonylatában. (Gwyneth Paltrow a filmben tökéletes Emma, mert őt se szeretem...)
5. Majom – Egy szereplő, aki nagyon vicces, mindig jókat lehet vele nevetni. Ivan Iszajenko jutott eszembe, bár ő inkább a túlélés érdekében volt szarkasztikusan vicces.
6. Kutya – Egy szereplő, aki nagyon jó barát tud lenni, barátságos, és mindig arra törekszik, hogy jót tegyen másoknak. Gábor a Cellofoida-parkból. (Ez itt nem Gábor, hanem Veres Attila.)
7. Tigris – Egy szereplő, aki erős, menő és jó stílusa van. Balogh Ottó. Kell annál menőbb, mint hogy végigcsinálja az Iditarod-edzést, majd nem indulhat a versenyen és ezt nem kudarcként könyveli el…? Szerintem nem!
8. Elefánt – Egy szereplő, aki magas és jószívű. Bátor Vilmos. Azt nem tudom, magas-e (és hogy miért kell annak lennie), de őt képzelem el elefántnak.
9. Pióca – Egy szereplő, aki idegesítő és levakarhatatlan. Balicz Jani. Nagyon akartam szeretni azt a könyvet, de sajnos a karakterek visszataszítóak voltak. Mindegyik, de különösen ő. (És totál így képzelem el a gyereket.)
10. Ló – Egy szereplő, aki mindig megtalálja a jó utat a megoldáshoz. Ambrózy Richárd. Végül is, ez a regény lényege. Más jó tulajdonsága sincs, amúgy. Főleg a 2. rész után. (egyébként a fényképen lévő fickó a testvére, aki valóban létezett).
11. Róka – Egy szereplő, aki ravasz és sunyi. Egyértelműen Nino Sarratore. Ravasz, sunyi kis mocsok, de képtelenség ellenállni neki vagy gyűlölni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése