2021. március 11., csütörtök

2021. február 23.

Andrinak most 3 napig nincs „suli”, illetve oktatás. Hétvégén az Ómagyar Máriasiralmat meg a Halotti beszédet tanulta. Videóra kellett felmondani és beküldeni, persze még csütörtökre... 4 napot adott rá a tanár. Andri eleinte nem foglalkozott vele, aztán hétvégén ráparancsoltunk, hogy csinálja meg! Szenvedett vele, nehezen tanulta meg és utálta videóra mondani, nagyon stresszelte. Nem tudom, más beadta-e (időben), megtanulta-e vagy könyvből leste, de Andri bebiflázta és feldarálta, igaz, nem hibátlanul. Nem adta le időben, de nem csalt. Bár a nem teljesítőknek beígérte a tanár az 1-est, de ő nem kapott. Annyira nem aggódom, max. nem kap év végén dicséretes 5-öst… Van egy másik téma is, amiből lehet szorgalmit csinálni; a kommunizmus áldozatainak emlékére lehetett megnézni videókat és valamelyikről írni fogalmazást. Andrinak a memoriterek után nem volt hozzá kedve, én meg nem nagyon szeretem ezt a korszakot, szóval nem rugdostam. De megnézegettem a csatolt videókat – a tanárnő évek óta tölt fel a Youtube-ra irodalmi műsorokat. Erről jutott eszembe, hogy el kéne olvasni Déry Tibortól a Nikit. Talán még a főiskolán olvastam, bár megviselt, de tetszett. De nem csak nekem kellene elolvasni, hanem Andriak is. Ő egyébként sokkal fogékonyabb lenne az irodalomra, az olvasásra, de a nyamvadt számítógép teljesen felülír benne minden ilyesmit.
Korni csütörtökönként viszi a legkevesebb tankönyvet a suliba, ezért ezen a napon szokott menni a könyvtárba. Visszaviszi, amit kiolvastam és elhozza, amit rendelek a Bródy Pakkal, ami a Covid-időszak legjobb találmánya, nem csak, mert anélkül jutok könyvekhez, hogy ki kelljen mozdulnom érte, de olyan darabokat is megkapok, amiket személyesen valahogy sose sikerült. Most két régi, magyar regényt hozattam ki, Virág Emíliától a Sárkánycsalogatót és Szaszkó Gabriella Pennington-trilógiájának első részét. Mindkettő komfortzónámon kívüli könyv, nem is tudom, tetszik-e majd valamelyik. Korni kivett magának két angolnyelvű Ropit. Most ráadásul, Bálint nap alkalmából van egy akció, hogy aki rendelést ad le a Bródy Pakkra 15-e és 19-e között, egy féláras beiratkozásra jogosító kupont kap ajándékba. Mi is kaptunk, de nem világos, hogy ez rám is vonatkozik-e egyedül, vagy csak akkor érvényes, ha velem együtt bejelentkezik valaki (és övé a féláras jegy). Tőlünk csak Korni jár úgy könyvtárba, hogy hoz is ki valamit és azt mindig az én olvasójegyemre íratjuk, szóval ha csak a 2. akciós, akkor nem fogjuk felhasználni.



Moskát Anita: Horgonyhely: 2019-ben beszereztem a Moskát Anita-összest, de abban az évben csak az Irha és bőrt olvastam el. Ezek a monumentális, 400 oldalas (az Irha 600) könyvek nem egyszerű olvasmányok. Talán ezért is került sor még csak most a Horgonyhelyre és ezért olvasatlan még a Bábel fiai. Az Irha és bőr volt az első MA-könyvem és bár a történet nagyon tetszett, sok minden nem volt világos vagy hiányzott nekem. (Szerintem az is baj volt, hogy disztópiaként olvastam, nem fantasyként. Az előbbinél elvárunk valamiféle „valóságalapot”, míg az utóbbinál nem, és hát az IB-nél rendesen elcsavarta a valóságot!)
Ennél a könyvnél nem voltak ilyen „hibáim”. Ez már totális vér-fantasy volt, még azzal együtt is, hogy simán el tudnám képzelni a valóságban.
Két dologgal nagyon ügyesen játszott az író:
- a felépített világ: Elérte, hogy egy olyan csoda, mint a gyermek születése, a terhesség, a szülés, az anyaság (vagy már a szerelmeskedés is) - - - visszataszító legyen! Herótom volt a sok hasas, nagyképű buta libától, akiknek feszt a kefélésen meg a fialáson járt az agyuk, a gyereket meg elhajították. Undorító volt!! - és emellett átkozottul hihető!
- a szereplők: egyetlen szereplő volt, akiről az egész regény alatt egy véleményen voltam: Odveig. A többieket tízoldalanként hol szerettem, hol gyűlöltem, hol megértettem, mit miért csinál, hol képtelen voltam elfogadni. Vazil makacs megszállottságának oka és eszközei, Helga végtelenül naiv volt, de érthetően többet akart a világból, Lars..., én egyből beleszerettem és szurkoltam neki végig, de valahogy mégsem tudtam sajnálni a sorsa miatt. De nem tudtam 100%-ig gyűlölni a gonoszokat sem, Britát vagy Dagrunt; hogy egy analógiával éljek: egyik sem hitler volt, mindegyik inkább az ő katonája, akiknek muszáj egyszerűbb volt így túlélni.
De ezeken kívül nagyon brutális – és szerintem igazságos is – lett a végkifejlet és nagyon tetszett a szimbolika is: ha valaki attól más és attól több, hogy másnak született – az diszkrimináció. Ha én nőnek születek, te meg férfinak, akkor én többet érek. Kitörni ebből olyannyira lehetetlen, hogy fizikai fájdalommal jár és csak kivételeseknek sikerül egy undorító (és öngyilkos) varázslattal. – Nem tudom, ez benne volt-e, vagy már én magyarázom bele.
Pici problémám volt, hogy sajnos a gumóról keveset tudtunk meg, legalábbis én nem nagyon értettem a mechanizmusát… De maga az ötlet klassz volt, hogy egy kvázi „idegen lény” irányít mindent.

Nincsenek megjegyzések: