2021. május 2.

Ismét egy izgalmas feladat jött rajzból: Újratervezés. Az volt a feladat, hogy egy tárgyat, amit a jelenben használunk, újra kellett tervezni egy másik korba. Mi Anheszenamon kávéfőzőjét rajzoltuk meg.

Október óta másodjára romlott el a telefonom. Bár semmi extra nincs rajta, folyamatosan azt írja ki, hogy nincs rajta hely, így nem lehet vele fényképezni. Márpedig én gyakrabban használnám fényképezésre, mint telefonálásra! András mondta, hogy használjam a Korni régi telefonját, de annak csak akkor lenne értelme, ha áttenném a SIM-kártyát. De a fenének nincs kedve megint egy új telefonnal kínlódni.

András másodjára vágja a kertben a füvet, bár lassan már lehet fenn, az udvaron és kinn, a réten is. Az első vágás után vagy két napig esett az eső, így visszanőtt, amit levágott, de nőtt hozzá pitypang is rengeteg! Bár gyomnövény, gyönyörű a pitypangszőnyeg! Megpróbáltam lefényképezni, de nem nagyon adja vissza a látványt! 

A kutya, akárhová fekszik, belefetreng a virágba, tiszta sárga virágpor! 

Ahhoz már hozzászokott, hogy Andráshoz nem akar átmenni a kerítésen, de amikor én vagy akármelyik gyerek átmegy a kertbe, meg van őrülve szegény. Ezért nem hálózta fel még András a trambulint, annak ugyanis a kertben van a helye. De ha Korni átmegy ugrálni, Sunny végigóbégatja az egészet… Pedig így aztán sok értelme van a trambulinnak is. (Sőt, elvileg a medence is ott lesz majd, ha valaha egyáltalán visszaépítjük, bár tavaly se sok értelme volt.)

András beszerzett a suliba egy Oculust, vagyis egy VR-szemüveget! Elképesztően menő!

Természetesen mi is kipróbáltuk, a gyerekek inkább játszottak vele, én természetfilmet néztem. A játék nekem nem nagyon ment és nem is nagyon volt kedvem kínlódni vele, Kornit nem kötötte le kicsit se, Andrinak pedig úgy tűnt, nagyon tetszik, de az első alkalom után nem érdekelte. Én elkezdtem filmeket nézni rajta, őserdő, víz alatti búvárkodás…, nagyon klassz! Szerintem a mi unokáink már ezen fogják nézni a tévét. Ami abból a szempontból elég gáz, hogy itt teljesen ki van zárva a külvilág, tehát még inkább el lesznek szeparálva egymástól az emberek. De hatalmas élmény, és szerintem 20-30 év múlva megfizethető lesz annyira, hogy a legtöbb embernek legyen.

Ma némi VR-ozás után (hullámvasút dínókkal) átgurultunk Egerbe. A plázába mentünk; még mindig nem lehet benn enni, így, míg András meg Andri megvette a kaját, mi Kornival bementünk a Dm-be. Régen volt egy arclemosó tej, amit nagyon szerettem, de elfogyott és nem vettem újat, most eszembe jutott, hogy kellene. Meg voltam róla győződve, hogy Nivea márka, de nem találtam se a Niveáknál, se az arctisztítóknál. Itthon leesett, hogy nem Nivea, hanem Helia-D, de ha lett volna, megtaláltam volna… Vettem Clean&Cleart, a legutóbb vett micellásvíz nem ér semmit. A kaját megettük a pláza kertjében, aztán elmentünk az Obiba. Alig találtunk parkolót, ami érdekes volt, mert ember meg nem sok volt a boltban. András drótot és kampót vett lugashoz, én meg a konyharészlegen ájuldoztam az árakon, aztán mégis vettem egy olyan galuskaszaggatót, aminek van tálcája, így nem kanállal kell reszelni a tésztát.

Itthon megdöbbentünk, hogy nyitva volt a kert kapuja, a kutya nyilvánvalóan átment és beleásott néhány ágyásba vakond után. Szerencsére más kárt nem csinált (pl. nem rágta meg a facsemetéket vagy nem taposta le a bazsarózsát). Senki sem vállalta magára, hogy ő hagyta volna nyitva, bár a nyomozás valóban arra futott ki, hogy nem lehettek a gyerekek. András persze egyből a kutyára fogta, de elég valószínűtlen: egyrészt minek, mikor nem volt ott senki, másrészt meg kell emelni a kaput, gyanús, hogy a kutya erre képes lenne. Én hajlok rá, hogy valaki bejár ide…, bár nem tudom, mit keresett a kertben…, de a múltkor tárva-nyitva volt a fagyasztó teteje az alagsorban. Viszont nem hiányzott belőle semmi, legalábbis nem tűnt fel, hogy hiányozna. A gyerek meg ennyire nem lehet hülye, hogy nyitva hagyja… Vagy mégis, ki tudja. Mert idegen meg minek jönne ide, főleg úgy, hogy semmit nem visz el.

Szeretem a Street Kitchent, mert egyszerű és jó kaják vannak rajta, de lassan már minden második ugyanaz. Most egy húsgolyós rakott tésztát főztem; nem volt rossz, de már ettünk ilyet. A 700 Ft-os Maggi zöldfűszeres Bolognai szósz helyett 400 Ft-os Dawtona bolognai szósz provance-i fűszerekkel mártással csináltam.

A puding próbája II. kihívás; 6. kotyvaszték. Fakutyanyelv.

Ez megint az a süti, amit soha többé nem fogok sütni, pedig finom!

Hozzávalók: a 4 tojás sárgája még mindig a hűtőben van. A tészta kifolyt a zacskón vágott lyukon, mint a cunami. Szerintem annyira híg, hogy még profi cukrászok se tudják megformázni. Sokkal kevesebb cukor kell bele.

Sütés: nagyon hamar megsül, lehet vele pörögni és nagyon menci, ahogy szétterül és a csíkból lapocska lesz (már amikor nem a trutyiból amőba).

Íze: mint a frissen sült babapiskóta. Eteti magát! Nyami!

– - – Ettől függetlenül asszem, sosenemtöbbet.

(Fényképezés egyre neccesebb, most már a nap is belesütött.)

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei 2.):

B THE BEST - Ahogy Bíró Szabolcs tökéletes történelmi felkészültséggel és tudással mutatja be az Anjou-kort a könyveiben, úgy Böszörményi Gyula ugyanilyen felkészültséggel és tudással mutatja be a századforduló történelmét az Ambrózy-könyvekben. A kor használati tárgyai, szokásai, néprétegei, olyan alapossággal megjelennek a könyvben, mintha egy (izgalmas) tankönyvből olvasnánk.

Az első résszel voltak fenntartásaim a nyomi nyomozópáros miatt, és azt nem mondom, hogy ebben megszerettem őket, de annyira már nem idegesítettek… annyira.

Nagyon tetszik a két szálon futó történet –, valamiért az Emma-sztori jobban érdekelt, a nyomozás most nem vonzott be –, ez valószínűleg Mili rovására írható. Még mindig, sőt, egyre jobban utálom, ((bár Emma se sokkal okosabb: „jé, még nem láttam rendőrt a Tabánban” – vajon miért, agyatlan!)), valahogy az egész nő teljesen unszimpatikus. A „bárócska” (ilyenkor mindig Szacsvay László vizslája jut eszembe az Életképekből) már kezd egész normális lenni, próbál kezdeni valamit ezzel a libával, bár azért néha elég furcsa volt, hogy a forró nyom teljesen hidegen hagyta, ezért Milinek el kellett indulnia egyedül nyomozni. Mondjuk, ezt így nem is értettem; addig ő nem is tudjuk, mit csinált, malmozott otthon…? Mindenesetre azért a végén ő is jól elvágta magát nálam…, szóval… Hmm…

De lapozzunk; a nyomozás szövevényes, a történések (főleg a másik szálon) idegtépőek, izgalmasak! De, ami a legjobb a könyvben (vagy ezekben a könyvekben): a körítés. Az „apró betűs rész”, a lábjegyzet, ami sokakat idegesít, pedig ez a lényege, szerintem! A behozott ismert és ismeretlen ismerős emberek, a létező emberek nem létező rokonai és aztán jön ez: „Két esztendeje történt, hogy az egészségi állapotom megromlott...”- najóóóóvan!!