Október 1-től hőmérőzés van a suliban: a tanárok (és a portás, a takarító, vagy épp akit találnak), egy hőmérővel áll az ajtóban és csak azt engedi be, aki nem lázas. Bár, amilyen hideg van reggelente, leginkább ki vannak hűlve a gyerekek. Korni mesélte: tanár, diák poénnak veszi az egészet. Jobb, mintha kétségbe esnének amiatt, hogy 1. van olyan szülő, aki lázasan iskolába engedi a gyereket (?), 2. ezt a pluszmunkát megint a tanároknak (és a portásnak, a takarítónak, vagy épp akit találnak) kell csinálnia önkéntes ingyenmunkában. Egy nap alatt 10-15 (állítólag) Covidos halott van, de már nem érdekel senkit, el se hisszük vagy tök mindegy. Hiába tolják az arcunkba, immunisak vagyunk rá. Lassan már én is…, pedig, ha elkapom, biztos vagyok benne, hogy nem élem túl.
Esténként olyat játszunk Sunnyval, hogy én eldobok egy szem száraz kaját, ő meg vagy elkapja vagy szalad utána, amerre elgurul. A kutyát kicsit megmozgatja, nekem meg meg sem kell emelnem a picsám érte. Vettem a Tescoban 200 Ft-ért két nagy cubákos sertéslábszárcsontot, de nem adtam oda neki végül, mert azt olvastam, hogy nem javasolt sertéshúst adni a kutyának, főleg nyersen –, már pedig én sokáig főzőcskézni nem akartam. Persze, mint mindenben, ebben is megoszlik az internet népe, van, aki ad a kutyájának sertést főzve, nyersen, van, aki a csirkét is megfőzi, más azt mondja, az a csontok miatt veszélyes. A sertéshússal kapcsolatban írt Aujeszky-vírus azonban eléggé hihető és rémisztő ahhoz, hogy ne adjam oda Sunnynak a cubákot. Viszont megkérdeztem Ferencet, aki két nagy testű kutyát etet, hogy ő mit gondol és mivel szokta etetni a kutyáit. Az ő két kutyája – egy kisebb vizsla és egy nagyobb, szerintem egyik sem fajtiszta, bár a kisebb jobban hasonlít – remek kondiban vannak, nem voltak még betegek és Ferenc eléggé földhöz ragadt ahhoz, hogy ne dőljön be a reklámmaszlagnak, se ijesztgetésnek. Ő semmi spéci tápot / kaját nem ad a kutyáknak, a Lidlből vesz konzervet, száraz tápot meg szalámit. Napi egyszer etet hat napon át, a hetedik nap diéta van. A maradékot is megkapják, ha van, csirkecsontot sokat, szerinte az az igazi ásványianyag-forrás. Szerinte nem akad meg a torkán és nem szúrja át a belét, ahogy a fészbukon ijesztgetnek. A nyers hústól sincs semmi bajuk, max. sűrűbben kell féregteleníteni.
Én egyébként teljesen egyetértek ezzel és örülök, hogy valaki ugyanígy gondolkodik. Nagyjából beállt az etetés náluk: reggel nedves kaját kapnak, este pedig házikosztot, ha van, ha nem, akkor konzervet – Tescos Cat/Dog specialt veszek mindkettőnek, a macskának halasat vagy májasat, a kutyának májas-répásat, szottyos, szereti és annyira nem drága. Fogok venni kolbászt is; eddig idegenkedtem tőle, de Ferenc meggyőzött. Ha tudok venni olcsón belsőséget (csirkeszívet pl. párszáz ft/ kg) vagy farhátat, akkor azt főzök nekik, összekeverem valamilyen gabonával: mostanában hajdinadarával, zabpehellyel, kevés kell belőle, jól megdagad. Vacsora után szoktak kapni száraz tápot, vagy dobálom, vagy tálból. Szerintem keveset eszik, de nem is mozog annyit, amennyit egy huskynak kellene, szóval szerintem rendben van így, nem éhezik.
Kutyacukiskodás
Cicakunyora
Emberi kaját is kotyvasztok néha, ma pl. egy húsos-túrós-tésztamutymorékot főztem. Én kb. 40 perc után kikapcsoltam, addigra szétégett a széle.
Al Jourgensen - Jon Wiederhorn: Ministry (Al Jourgensen elveszett evangéliuma): Nem nagyon haladtam ezzel a könyvvel, mert bár volt benne 1-2 viccesebb sztori, a legtöbb vagy szánalmas volt, vagy gusztustalan és ezen kombináció nem hozta meg a kedvem hozzá. Nagyjából arról szólt, hogyan csapatta szét magát AJ 40 év alatt és mennyire hülye volt, de amúgy nagy buli volt. A zenei dolgok – várakozásom ellenére – dögunalmasak voltak, ki hol gitározott meg milyen lemezeket hogy kevert, a „vicces” sztorijaitól meg sokszor felfordult a gyomrom… – egyébként kissé túlzásnak gondolom nagy százalékát, szerintem rakott rá egy-két lapáttal.
Alapvetően kedvelem ezt a bandát, tagadhatatlan, hogy tud valamit ez a csávesz. Meghallgattam pár dalt, amiről itt ír, de még sosem hallgattam és több is kedvencem lett. De amennyire menőnek gondoltam AJ-t a könyv előtt, annyira gondolom most, a könyv után szánalmasnak. Egy önző A-hole, tele negativizmussal, utál és leszól mindent és mindenkit, a saját lemezeit, más lemezeit, mindenki barom, még akiket kedvel is kedves idióták…
A végén amikor öregszik és kezdi elveszítgetni a barátait, onnan kicsit visszavett…
A fordítás egyébként pöpec, gondolom, az eredeti szöveg is jó lehetett, látszik, hogy irodalom szakos volt, olvasható könyv. Nem olvastam még ilyet, nincs hasonlítási alapom, de ez tetszett.
Fogalmam sincs, mit gondoljak erről a könyvről, erről az emberről, erről az életútról. Szerintem ő maga se tudja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése