Tegnap Egerben volt Hajdú-Antal Zsuzsanna, aki többek között a Visszatérünk című könyvet írta, amit Korni is elolvasott. Terveztünk menni, de végül mégsem terheltem Andrást azzal, hogy 18 óráig várjon ránk a hideg, üres lakásban. Volt online közvetítés is, de annyira rossz volt a hangosítás, hogy nem hallatszott semmi.
Ma megint nagyon jó idő volt, elvittem Sunyit sétálni. Elképesztően ügyes: nem húz, nem rángat, a 4 méteres pórázon eléggé előre tudom engedni ahhoz, hogy kissé szabadnak érezze magát. (Szegény kutya, bezárva a 6e m2-es telekre…). Majdnem levittem az utca végén lévő nagy pusztára, de az utolsó pár száz méteren annyi kutya volt, hogy nem bírtam visszafogni és őszintén szólva rettegtem, hogy valamelyik kiugrik ránk.
Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis: Azt hiszem, elveszítettük Kemese Fannit, mert átváltozott Leiner Laurává.
A sorozat első kötete nagyon tetszett, egészen újszerű volt a tinis meg a zombis könyvek között is. Ez azonban...
Sajnos nem csak a történet nem hozott magával izgalmakat (bezárva egy túlélő közösségbe – kb. csak kliséket tudok mondani, nincs benne ötlet), de sajnos beindultak a tiniregényekre jellemző írásbeli hibák is (amik az elsőben érdekes mód, nem voltak), az ismétlés, mintha az elsőt nem olvastuk volna és mindenféle idióta, leinerlaurát is meghazudtoló kifejezések: „ciccegnek”, „megrándult a szíve”, „iszamós volt a keze” és persze pörögtek a tengelyek és forogtak a szemek. Basszus! A semmi nem történést töltelékekkel nyomkodta tele: oldalakon át taglalta a születésszabályozást –, kutyát se érdekel. De ami miatt nagyon haragudtam: a rész címe A viharszívű Mya Mavis, erre minden oldal Pippáról szólt, akinek egy rettentő szánalmas konfliktusa van az agyatlan szépfiú Rubennel. Ez az alapkonfliktus totál baromság, bár én eddig se szerettem ezt a Ruben gyereket, de nem gondoltam, hogy ennyire szociális véglény. Ezek után nem volt nehéz Gage-nek meghódítania Pippát, még úgy se, hogy nagyjából semmi erőfeszítést nem tett ezirányban. Másfelől meg miért…?! Miért kell megutáltatni az egyik pasit, hogy behozzon egy másikat? Miért nem tudja végre valaki úgy megírni a történetet, hogy két normális srác közül kell választani?
Sajnos nem csak a történet nem hozott magával izgalmakat (bezárva egy túlélő közösségbe – kb. csak kliséket tudok mondani, nincs benne ötlet), de sajnos beindultak a tiniregényekre jellemző írásbeli hibák is (amik az elsőben érdekes mód, nem voltak), az ismétlés, mintha az elsőt nem olvastuk volna és mindenféle idióta, leinerlaurát is meghazudtoló kifejezések: „ciccegnek”, „megrándult a szíve”, „iszamós volt a keze” és persze pörögtek a tengelyek és forogtak a szemek. Basszus! A semmi nem történést töltelékekkel nyomkodta tele: oldalakon át taglalta a születésszabályozást –, kutyát se érdekel. De ami miatt nagyon haragudtam: a rész címe A viharszívű Mya Mavis, erre minden oldal Pippáról szólt, akinek egy rettentő szánalmas konfliktusa van az agyatlan szépfiú Rubennel. Ez az alapkonfliktus totál baromság, bár én eddig se szerettem ezt a Ruben gyereket, de nem gondoltam, hogy ennyire szociális véglény. Ezek után nem volt nehéz Gage-nek meghódítania Pippát, még úgy se, hogy nagyjából semmi erőfeszítést nem tett ezirányban. Másfelől meg miért…?! Miért kell megutáltatni az egyik pasit, hogy behozzon egy másikat? Miért nem tudja végre valaki úgy megírni a történetet, hogy két normális srác közül kell választani?
A másik, amin kiakadtam: ugye két népcsoport van: sápadtak milliói odakinn és pár száz – ezer (?) ember odabenn. A lényeg olyannyira az élet megőrzése, hogy még gyereket sem szabad akárkitől szülni, nehogy beteg legyen és meghaljon egyetlen egyed is. Ezek után kissé ledöbbentem a ketrecharcon, de főleg a sápadtgyilkolászós „játékon”. Az élet védelme a cél, minden áron, de kihajigálják a legerősebb embereket ALVÓ sápadtakat ölni….? Ráadásul az egyetlent, aki gyilkosságot követett el, nem bezárják vagy leszedálják vagy cselekvésképtelenné teszik, á, nem, fegyvert adnak a kezébe… Miajóisten?!
A végén kissé helyre zökkent a sztori – bár ekkor már mindegy volt, elveszített – és végre elővettük A FŐSZEREPLŐT, Mya-t. Tök jó története volt – lehetett volna, de csak morzsákat kaptunk belőle, nem voltak kidolgozva a kapcsolatai, mert Pippa nyűglődését kellett olvasni.
Még mindig nem tudunk semmit a múltról, a vírus eredetéről, ami nagyon nagy kár, főleg, hogy soha napján lesz megírva a 3. rész… Megváltoztak a zombik is: a Pippában pont az tetszett, hogy nem agyatlan horda volt, ami csoszogott előre céltalanul és gyilkolászott, hanem beteg emberek csoportja, akik még mindig emberek voltak valahol. Itt gyilkolászó horda, nem is szereplők, csak valami, amitől félni kell. Éppen a lényegét és a legjobb tulajdonságát veszítette el ezzel a regény.
Nagyon sajnálom, hogy „elrontotta” Fanni ezt a sorozatot, mert azért látom én őt benne, de nem tudom, mi lehet a baj, miért ilyen izzadságszagú ez az egész. Tartok tőle, hogy kívülről tolta valaki: „írjad már, haladjál már, de legyen olyan jó, mint az első, sőt, sokkal jobb” – el tudom képzelni, hogy rugdosta valaki szegényt. Nem hiába írja a könyv legelső sorában, hogy „megtört a második kézirat átok” és nem hiába nem készült el azóta se a 3. rész… Ezek után talán már nem is várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése