Kiderült, hogy 20-án mégis lesz ballagás. Természetesen a legnagyobb biztonsági előírásoknak megfelelően –, ami persze, senki sem tudja, mi lesz, hiszen minden nap változik. De egyelőre az van, hogy minden gyerek 2-2 embert vihet maszkban és 8-kor az a-sok, 11-kor pedig a b-sek ballagnak. Örültem, hogy nem kell Andrinak nadrágot venni, elég a zakó a fotózáshoz, de akkor mégis kell. Szerencsére az nem változott, hogy nem kell anyósomnak 40 fokos melegben tömegben ácsorognia, bár ő valószínűleg sajnálja.
András írt Eladónak, hogy mondjon már pár dolgot, mik vannak a kertben, mert semmiről se tudjuk, micsoda. Ő írta az egyik növényre, hogy az csicsóka. Egy erdőnyi van belőle, rengeteg. András szedett ki pár gumót a földből (úgy néz ki és kb. ugyanannyira kezelhetetlen, mint a gyömbér), én kerestem hozzá receptet. Állítólag nagyon finom és szuper-egészséges, de mi mondjuk ez utóbbit is elrontottuk azzal, hogy megsütöttük olajban.
A „nagyon finom” részt nem kellett elrontani: szerintem vacak. Állagra hasonlít az édeskrumplihoz, ízre… ehetetlen. András kiirtotta.
A földiepret lopja valami madár, azt a néhány darabot is, amit némely életképes példány kiszenved magából.
András csinált madárijesztőt, de nem sokat ér, majd szerez védőhálót.
Fűnyírás is volt a héten; András a kerítésen túl is fűkaszált, vagy kétszer be is verte a feje búbját a kiskapuba. Totál idióta megoldás, egyébként, hogy van a kapunak teteje…
A macska lába is vérzik megint, valamibe beleléphetett a sutyerák. Mivel széthordta mindenfelé a vért, bekötöztem és adtam rá egy zoknit. Nem nagyon viselte, de nem tudta leszedni magáról.
Este Matt Edwards-koncert-live volt Vajtáról. Nem igazi koncert volt, mert nézők nem voltak (a staff, meg gondolom, akik elég közel ülnek a tűzhöz kivételével). Nagyon klassz volt, ahogy rájuk sötétedett, a dalokat is jól válogatta össze.
Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn: Zasztakutyafáját! Hát mi volt ez?!
Kissé félve nyúltam ehhez a könyvhöz; bár a borító megvett kilóra és Linszyy értékelése is sokat nyomott a latba, azért egy zombis disztópiás Vörös pöttyöshöz, bevallom őszintén, nem fűztem nagy reményeket.
Épp ezért ütött hatalmasat…
- - - Nem, nem ezért. Hanem mert elképesztő világot épített fel Kemese Fanni ebben a regényben! Fantasztikusan jó ötletei voltak. Utoljára a Guvat és Gazella lepett meg ebben a témában, de még az se ennyire.
Először is a zombik: most két zombis könyvet olvastam el egymás után és azt kell mondjam, ez sokkal jobb volt, mint Bíró Szabolcsé. A két regény látszólag össze sem hasonlítható, de próbáljuk meg mégis. Ott testet adott nekik, személyiséget, ami zavart, itt élettelen horda volt, aminél esetleg szerettük volna, ha van személyiségük (kislány). Ott jöttek, hörögtek és haraptak, itt túl lehetett élni őket, sőt, és nem haraptak, max. karmoltak – legjobb ötlet, szerintem, hogy a zombik VÉGRE nem harapnak és nem így fertőznek. Ott – a legnagyobb hiányosság – nem derült ki végül is (nekem), hogyan lettek és leegyszerűsödött a harapással terjedés, itt nem csak hogy előtörténetet kapnak, de a jelenben is magyarázza, mit miért (vörös erdő, legkirályabb). Épp ezért: ott sima (majdhogynem ok nélkül) feléledt hullák, itt pedig inkább beteg, fertőzött emberek. Épp ezért: ez így sokkal parább volt, mint Szabolcs zombijai: itt féltem tőlük, ott inkább kínomban röhögtem. - - - De, mint mondtam, a két regény CSAK a zombiügyben hasonlít, egyébként abszolút nem.
A zombikon túl tetszettek a szereplők is. Szerintem nem voltak egydimenziósak és nekem eléggé nyilvánvalónak tűnt a szerelmi szál is –, abban a helyzetben meg főleg és főleg ilyen módon. Tetszett (végre…) a több szempontos narráció, pedig azt én nagyon utálom, de itt jó volt.
És – ez is vesszőparipám, hogy szeretem látni a regény mögött a tollforgatót –, tetszett hogy első könyves író, kis fiatalka (menyi idős, 20-25 éves, kb.?), mégis szuperjól ír (nincs tengely körüli forgás, meg szemtengelyferdülés minden oldalon) szuper jó dolgokat. Bár, amikor az első oldalakon megláttam Moskát Anita nevét, sejtettem, hogy ő azért nem adja akármihez a nevét…
Szóval tetszett, nagyon tetszett!
Könyörgöm, ne rontsd el a második részt! - - - és légyszi, írd meg a végét! (De ne úgy, mint Margaret Atwood a MaddAddamét!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése