2021. április 11.

András ma délelőtt volt oltakozni… – miután megpördült a tengelye körül és forgatta a szemeit –, elkísértük Kornival. Persze nem az oltásra, minket kitett a plázában. Én teljesen zavarodottan mentem a könyvesboltba, ugyanis a napokban majd kiverte a szemem a Simon Márton által szerkesztett, Helikon Zsebkönyves 99 magyar vers, ami tetszett is, meg nem is –, mint a versek általában. Odamentem, nézegettem, lapozgattam, aztán úgy döntöttem, drága. Kifizettem a rendelt könyveket, amik szintén drágák voltak, főleg ahhoz képest. Míg ezen gondolkodtam, bejártuk a Dm-et, de nem találtunk semmit és már unjuk is, valamint vettünk kólát, jégkrémet és kenyeret a kisTescoban. De semmi mást… Aztán kikutyagoltunk az utcára, ahol felvett András és morcogott, hogy miért nem vettünk valami értelmeset is. Egyébként nem nem fájt az oltás után a karja, úgyhogy szerinte placebo-t kapott…

Hartay-book haul

Korni hatalmas ötlete: - Úgy fogom enni, mint tegnap, mert úgy nagyon jól laktam vele. - Hogy etted tegnap? - Nem tudom…

Jane Austen: Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice):

Illik erre a regényre azt mondani, hogy unalmas? Vagy hogy kínszenvedés volt…? Olvasás közben megpróbáltam megtalálni, mi az, amit ennyien szeretnek, de ezek csak utazgattak, mászkáltak, ettek, modorosan beszéltek, levelezgettek és mindenki idióta volt – kiéve persze Elizát. Ja…, persze…, kivéve...

A könyv olyan volt, mintha történt volna valami –, két fiú és két lány egymásba szeretett (nyilván nem mind a négy a másikba, hanem páronként), nagynehezen ezt egymás tudtára adták és aztán összeházasodtak –, de mi mindezeket egy rohadt magas helyről, mintegy felülről láttuk és se a motivációjukat, se magát a történéseket, legfőképpen pedig a szereplők lelki folyamatait nem tudtuk onnan fentről követni - - - végig ilyen érzésem volt. És mivel „nem láttam jól”, így csak idegesített az egész.

Ami még nagyon gáz volt: Jane-t konkrétan egy öreg nénikének képzeltem a leírás alapján, Lizzy-t meg Keira Knightley-nak – assejobb. Egyébként nem láttam a filmet és nem is érdekel.

Borzasztóan idegesített, hogy Elizabeth mindig lehülyézte a húgait, az apja a lányait, hogy az anyjuk mást se tudott, csak vinnyogni, Darcy meg olyan hirtelen és drasztikusan változott meg, ki tudja, mitől, hogy csak lestem.

Szóval nem tudom hová tenni ezt a regényt. Még csak azt se tudom mondani rá, hogy „rossz”, mert nem is értem az egészet.

(A könyv rengeteg kiadást ért meg, sokféle kiadó által, van pár gagyi borító, de van pár különösen szép is. A fenti pl. Könyvmolyképzős, de nagyon szép az Ulpius-ház és a Menő könyvek borítója is.)