2023. július 30.

Átgurultunk Egerbe a plázába, könyvtár, kaja. A könyvtárban nincs semmi –, habár van mit olvasnom. Azért szétnéztünk, addig a könyvtáros megkért, hogy vigyázzunk már a placcra, kimegy elszívni egy cigit.

Ma is babot pucoltam, 3 kg lett. Csináltam belőle főzeléket is egyszerű fasírttal.

A recepthez képest én 1 ek ecetet és 2 ek cukrot tettem bele a legvégén és tilos több vizet föléönteni, mert különben sosem sűrűsödik be.

Csináltam egy ilyen selymes kávét is, bár jég nélkül, nagyon finom, de 1 perc alatt elfogyott.

És a tegnapi pitát is felhasználtam reggelinek.

Ted Chiang: Életed története és más novellák: Nem nagyon olvasok sci-fit. Az egyik „igazi” sci-fi történet, aminek 2019-ben megküzdöttem röpke 600 oldalával, Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei volt. Nagyon tetszett, de nem a sci-fisége, hanem maga az elképesztően kreatív történet. Aztán 2021-ben jött Neal Stephenson-tól A hét Éva, amit viszont nagyon utáltam, valószínűleg, mert ott a sci-fiséget nem nyomta el a kreatív történet.

Ennél a könyvnél szintén nem. Pedig nagyon jó történetmagvak vannak a novellákban, mégis a szöveg ellök magától. Egyszerűen nem értem, mit olvasok, nem tudom elképzelni, nem értem a szavakat (és nem is érdekel annyira, hogy utána nézzek).

Pedig az 1. novella egyből bevonzott a bibliai utalással, imádtam olvasni. Aztán mikor bonyolódott a helyzet, nem tudtam megfogni, nem értettem, hol vagyunk, ki mit csinál, mit kalapálnak… Utánanéztem, de senki nem írta le…, annyit írtak, hogy feljutottak az űrbe, de nekem meg ettől az kattogott az agyamban, hogy hogy a fenébe nem fulladtak meg?.

A 2. novellába is sikerült belekötnöm, bár azt már untam is szörnyen. A nyelvvel kapcsolatban jutott eszembe, hogy mégis hogyan fejleszthetné a beszélt nyelvet, mikor nincs kivel beszéljen? A nyelv a kommunikációban fejlődik, ő meg nem kommunikált senkivel. Végül azt se értettem, hogy ölte meg a másik. És eszembe jutott – megint – H.G Wells klasszikusa, A láthatatlan ember, ahol egy emberfeletti képesség megszerzésével emberfeletti arca is lett a főszereplőnek.

A 3. novellában keresem a matekon túli történetet, de nem nagyon értettem, mi baja volt a csajnak. De egyébként ez volt számomra a legmegfoghatóbb történet.

A 4. novella miatt vettem ki nyilván az egész könyvet (+ a vloggerek méltatása miatt), bár (nyilván) megváltoztatták a srác nevét és kinézetét is (Jeremy Renner-nek nem áll jól a szakáll?) és a gyerek halálának az okát is, ami viszont a filmben volt jobb. A film nélkül szerintem semmit nem értettem volna belőle.

Az 5. novellában nagyon klassz volt a „robotok a Viktoriánus korban”-felütés és a kivitelezés is nagyon tetszett, maga a történet viszont kicsit uncsi volt és nem is nagyon értettem. Minden korban megbújik egy Hitler.

A 6. novella egy érdekes világképet vetít elénk; ennyi idegen szót sűríteni egy két oldalas novellába…, a felét nem értettem.

A 7. novella nagyon fura volt. Kicsit reflektált az 1. novellára: valójában annak se volt semmi köze a Bibliához vagy Istenhez. Érdekes volt, hogy jöttek-mentek az agyalok, lehetett választani Pokol és Menny között, de egyetlen szóban sem tűnt fel se a Sátán, se az Isten, akik az alapjai (kellene, hogy legyenek) ennek az egész világrendnek. Az angyalok nem igazán Isten hírnökeinek tűntek, hanem inkább a Sátán gonoszságainak, és persze Isten is egy despotikus uralkodónak tűnik valahol talán a kétszázadik dimenzióban, mint egy szerető Atyának, akinek mondja magát a Bibliában. Ja, és mi van Jézussal, egyébként…? Szóval összezavarodtam, keresztény(szerűség)ként én ezt nem nagyon tudtam értelmezni. Egyébként borzalmasan frusztráló volt az egész.

A 8. novella pedig számomra teljesen semmitmondó, unalmas, történetnélküli betűhalmaz volt.

Hú…, hát szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de nagyon nem tetszett. De ez talán nem az ő hibája, hanem az enyém. Egyszerűen a sci-fi nem az én zsánerem és teljesen fölösleges próbálkoznom, mert sose lesz az.

Másfelől viszont valahol látom az író zsenialitását, megértem és jogosnak tartom a rajongók rajongását, szóval, aki valami különleges sci-fit keres, és egyébként is bírja ezt a műfajt, annak ajánlom.

2023. július 29.

Megint megpróbáltam főzni, mert én azt is tudok. Ja, nem.

Gyrost csináltam saját pitával. A hússal nem volt probléma, Lucullus-os gyrospor és méz. A pita viszont, hiába tűnt jónak, vacak lett. Kálci-féle recept, ami az utóbbi időben nekem úgy tűnik, feltételezi, hogy tudok főzni…, márpedig milyen internetes recept az, amelyik így áll hozzá…?! Szóval mindent az instrukciók alapján csináltam, de amint kivettem a nedves kendő alól a pitát, összeesett a pitába és nem lehetett úgy kettévágni, hogy bele tudjam tenni a húst meg a zöldségeket. Facebook-os csoporttagok szerint talán túlkelt. Ez a legrosszabb, mert ezt honnan lehet tudni…?! Az íze különben nem lett rossz, de azzal nem sokra megyek.

Kiderítettem, hogy Andri egy Virág nevű lánnyal jár: - Jössz haza vagy találkozol a Rékával? - Virágnak hívják, amúgy is… - Tudtam, hogy elárulod!

Korni elvitte Sunnyt sétálni és csinált pár képet a seggéről a tájról

2023. július 27.

Reggel András bevitt 7-re rekesztékelni meg Andrit is a strandra dolgozni, meg még beraktak egy szekrényt a lakásba.

Én utáltam az egészet…, aztán még jobban. 10-re végeztünk, utána „vártunk”, hogy jöjjön egy adag anyag, de mivel kinn volt a kasírozó banda is egy másik teremben, mikor befejeztük a fonást, átzavartak oda segíteni, dobozolni meg takarítani. 11:59-kor derült ki, hogy nem fog jönni ma anyag, még jó, hogy András bement a boltba, így nem kellett busszal hazamennem.

Megmostam, szétdaraboltam és lefagyasztottam 1 kg zöldbabot.

Andrit is befizettük nyelvvizsgára, Kornival együtt megy majd augusztus 26-án. Ha sikerül nekik és visszakapják az árát, övék a pénz. Korni előkaparta a bátyám régi, fénymásolt ezeroldalas Black Bird-tankönyvét, ami szerintem különben az egyik legszuperebb angol tankönyv valaha.

Andri szerint a jutifalat az „kutyafalat”.

Álmos, öreg macska

2023. július 26.

Csütörtökön Nagyfőnök kitette az augusztusi beosztást, amin 6-10-ig voltam beírva és mondta, hogy akinek nem jó, szóljon és megbeszéljük. Nálam, mint a Pavlov-reflex, beindult a stressz és mindenféle átgondolás nélkül odamentem és mondtam, hogy nekem nem jó. A 10-14-esbe nem tudott beszuszakolni, de a 14-18-asban volt hely, mondtam, oké. Írjam át magam a táblázatban, szóljak a Kisfőnöknek. Mire 1 óra múlva beszállt a kocsijába már azon agyaltam, hogy mégse jó a 14-18, úgyhogy nem írtam át magam és Kisfőnöknek se szóltam. Jött egy 3 napos fonás + hétvége, amit végigizgultam, hogy ezt most akkor meg kell beszélni Nagyfőnökkel, meg mi van, ha valaki átírta a nevem azóta. Hétfőn bementem, senki nem írt át semmit, kb. a vécé előtt állva röhencsélve beszéltük meg, hogy marad a 6-10. Még aznap délután kiderült, hogy tök mindegy, mert átvitték a fél bandát a 12-esbe kasírozni, aki az Ady úton marad, annyira kevés ember, hogy befér mindenki, így jöjjön mindenki 10-14-re, előreláthatóan 14-ig. Szóval probléma lényegében megoldva, anélkül, hogy egy gazt arrébb kellett volna tennie bárkinek, de azért végigidegeskedtem rajta egy hétvégét. Minden hónap elején iszonyú stressz nekem a beosztás és minél hamarabb meg akarok szabadulni tőle, ezért próbálom minél előbb letudni, utána meg nyavalygok, hogy úgy nem is jó, ahogy hirtelen ráböktem valamire.

Ennek fényében ma 10-re mentem munkába, holnapra meg megint kiküldtek a hegyre fonni 7-től. Semmi kedvem hozzá. Ha tudtam volna, hogy nem 10 nap lesz, nem jelentkeztem volna. Persze, tudhattam volna.

Csütörtökön főztem, szegedi emlékek. Amikor Andrival feküdtem benn, akkor hozott Nóri mindig ilyen kaját, egy lavorral meg tudtam volna enni belőle. Most nem lett annyira finom, mint amire emlékeztem.

Berepült egy denevér a nappliba.

2023. július 25.

Reggel Kornival mentem Pestre a Gokiba. Egerig nem volt hely egymás mellett a buszon, de ott igen. Sikerült bealudnom Pestig; utálom, órákig mosott szar vagyok utána.

Vécé, kaja, utána átmetróztunk a Keletiig, majd villamossal tovább a Gokihoz. Miközben bandukoltunk befelé, meséltem a Ted Chiang-könyvet, amit most olvasok, ezért eltévedtünk, pedig jó irányba mentünk, csak nem láttam a fáktól az épületet. Elöl mentünk be, pedig már másfél éve oldalt van a bejárat, legalábbis ezt mondta a portás, de nem volt bunkó, csak türelmetlen.

Először EKG-ra mentünk, egy cuki arab-szerű srác meg egy csaj csinálta. Utána átültünk az orvos elé, vártuk, hogy lesz-e járásteszt. Meleg volt, az ablak nyitva, a ventilátor ment, de meg se moccant a levegő. Korni elkezdte olvasni a TC-novellát, de nem nagyon jutott előre. Nem lesz weird- (se scifi-) rajongó. A járástesztet egy idősebb nő csinálta, pedig tele van cuki gyakornokokkal a kórház. Séta közben az egyik sarokban láttam egy műanyagládát, amiben egy csomó könyv volt. A ládára rá volt írva, hogy „ajándék, vidd el”, de közben valami név is volt ráírva. Most nem tudom, hogy melyik volt az eredeti jelzés, mielőtt odavitték a dobozt: a név vagy hogy ingyen elvihető. Mindenesetre bele se néztünk. Járás után lementünk a büfébe. 1 lift működött, mindenki arra várt. Kinn zivatar volt, eső, szél, hűvös, kicsit kiálltunk levegőzni, utána megittuk a kávét és megettük a pogácsát a büfében.

Mire kb. fél óra után felmentünk, elvileg már mindenki engem keresett; egyébként lehet, mert alig voltunk és viszonylag hamar be is hívtak aztán. Az orvos megvizsgált: a tüdőm reszel ezer éve, a lábam dagad változatlanul – két naponta fél gyógyszert szedjek rá. A nőgyógyászati műtétet nem javasolja Egerben, leginkább az altatás miatt, de ők keresnek nekem orvost, aneszteziológust, mindent. Persze hirtelen kétségbe estem, hogy már megint egyedül kell ezt is végigcsinálnom, nem lesz ott velem senki, hogy megnyugtasson, üljön velem szétunva az agyát, miközben én agonizálok / alszom / szenvedek…, de aztán kiderült, hogy van egy 16 éves lányom, aki már felnőtt ehhez a feladathoz és ő maga ajánlotta azonnal, amint meglátta az elkámpicsorodott fejem, hogy „Én, ha kell, naponta bemegyek, végig ott leszek veled.” Egyelőre még nem jutottam el az egri nőgyógyászhoz a leletekért és a továbbiak miatt (meg persze mindenképpen meg akartam előtte kérdezni a kardiológus nagyfőnököt). A 2. menstruációm egyébként teljesen normális volt, de a nőgyógyászati műtét mindenképpen indokolt, kérdés, hogy az altatás mennyire fog belerondítani a tervekbe.

Hazafelé még megálltunk kóvályogni a Keletinél. Megnéztük a könyvszekeret, de nem találtunk semmit (Korni Bret Easton Ellist keres, nagyon rákattant erre az íróra), aztán beestünk a Mekibe, de nagyon gusztustalan volt. Tele volt, mocsok volt és a az utolsó falatban találtunk egy hosszú hajszálat. Természetesen a vécé is ótvar volt, hiába ült az ajtóban vécés néni, meleg, retkes és 1 db-ra vártunk húszan.

Végül nem vonattal mentünk haza, ahogy eredetileg terveztünk, hanem sikerült mónosi buszra szállnunk. Persze Korni Egerben leszállt és késő este jött haza. Az úton próbáltam olvasni a Ted Chiang-ot, de nem értem és unom.

2023. július 23.

Moziban voltam Kornival. 

Jázminnal szokott járni egyébként, de vele a mozizás inkább lényeg, mint a film, úgyhogy megnéznek minden vackot, engem érdekelt azért a film is, nem adok ki akármire pénzt. Ettől függetlenül a Barbie-ra, amit néztünk, úgy ültem be, hogy utálni fogom, mert a két főszereplőt utálom, a téma meg gyerekesnek tűnt. De mivel mindenhol azt olvastam, hogy baromi jó film, adtam neki egy esélyt.

Hát, fura volt. Bár gyerekesnek látszott, nem volt gyerekes. De nem volt fekete humor se, tényleg inkább, ahogy Gergő is mondja, kislányok által eljátszott komoly gondolatok voltak benne. A két főszereplő meg tetszett.

2023. július 22.

Délelőtt főzőcskéztem. Az egyszerűség híve vagyok ( = utálok a főzéssel kínlódni), ezért szeretem az olyan recepteket, amihez nem nagyon kell három mozdulatnál többet tenni. Ilyen pl. az a zöldborsófőzelék, amit évekkel ezelőtt találtam a Mindmegettén, vagy az a fasírt, amit pár napja találtam a Rupáner konyhán. A lényege, hogy nem áztatott kenyér van benne, hanem zsemlemorzsa. Így szárazabb is kicsit (ahogy én szeretem) és persze a fasírtkészítés legrosszabb menete kimarad belőle.

Dél után mentünk Kornival Egerbe. Álltunk a buszáróban várva a buszra, egyszercsak befordul egy csávó kocsival, lehúzza az ablakot. Gondoltam, útbaigazítást kér…, hát nem..., megkérdezte, hogy elvigyen-e. Mondom, kösz, nem, megyünk busszal. Nézett pár pillanatig, aztán bólintott és elhajtott. Nem nagyon tudom hová tenni, mi volt; vagy messziről azt hitte, ismer, aztán mikor közelebbről meglátta, hogy mégsem és nem akarta azt mondani, hogy bocs, téged nem viszlek el, vagy messziről kiszúrta Kornit és nem gondolta, hogy engem is vinnie kell…, vagy fogalmam sincs, mit akart.

Egernek amúgy semmi értelme nem volt, ettünk egy vacak kaját a KFC-ben (száradt, többórás „frissen sült”), körbesétáltuk a Taccot, a könyvesboltot, nem vettünk semmit, aztán Hervist, ahol egy ugrókötelet és ennyi.

András leszedte a hagymát.

Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit, avagy 101 hulla Dramfjordban: Ah, de rohadt sok ö betű van a magyar nyelvben!!

Nem volt rossz, de jó se. A történet elég érdektelen, fura, már-már uncsi, de a stílus és az agyhalott humor sokszor kárpótol (sokszor nem, mert nincs vagy kevés).

2023. július 21.

Tegnap reggel patiszont meg karalábét paníroztam. 2 óriás fej patiszont szedett le András, 1-et megsütöttem, ettük 2 napig, a másikat elvitte Ilikének. Ők feleannyian vannak, szóval ők, gondolom, 4 napig ették.

Az éjszakát végigstresszeltem, mert tegnap a nagyfőnök kitette az augusztusi beosztást és változtatnom kéne megint. Mivel szerdáig nem találkozom vele, remek hétvégének nézek elébe. Éjfél körül írt Korni is, hogy Boginál alszik, ami alapból nem húzott fel, de a meglévő stresszre rátett egy lapáttal. Nem az a bajom, hogy ott alszik, hanem, hogy az utolsó pillanatban jelenti be. Nagynehezen 1 körül elaludtam, aztán 4-kor keltem. Mosdás, öltözés, kész voltam kb. 20 perccel a busz indulása előtt, úgyhogy elmentem az eggyel korábbival. Hideg van, pulcsi kellett.

Nyitva volt a Fornetti, vettem pogácsát, kókuszos csigát, kólát, a többiek már ott ácsorogtak a helyi járatnál. Pöpec új, elektomos busz jár, napi kettő, hat emberrel; sok értelme van. Bár nem tudom, mivel mennék be, ha ez se lenne...

Elkezdtük a fonást 6-kor és nyomtuk, szinte megállás nélkül. Óránként volt egy vécényi pihenő, meg egyszer egy tízperces kajaszünet. Kávét sem ittam, mert nem volt meleg víz, nem pakoltuk ki a kávéfőzőt, vízforralót erre a két napra. Majdnem megcsináltuk az összeset, kb. fél raklapnyi maradt, így hétfőn elég 4 ember, én nem kellek. Hála Istennek, én ezt a napot nem tudnám még egyszer végigcsinálni...

András bejött értem, bement a lakásba pakolászni, de én ki se szálltam. Boltba esélytelennek éreztem magam, ettünk egy Mekit és haza dögleni.

2023. július 19.

Délelőtt túrófánkkal kínlódtam. Találtam Kálcinál egy receptet, de az ő cuccai olyanok, hogy vagy szuper lesz, vagy ehetetlen. Ez most az utóbbi lett, mondjuk, lehet, én rontottam el. Ugyanis a túró miatt dupláztam a hozzávalókat (túró 250 helyett 450, liszt 250 helyett 450), viszont a sütőport meg a tojást nem. A tészta kőkemény volt, ezért dupla adag tejföllel lazítottam, de így is kemény maradt a külseje. A cukor is kevés bele, elvileg porcukorba kell forgatni sütés után, de úgy meg már nagyon édes volt. Korni ki is jelentette, hogy ő amúgy nem is szereti, úgyhogy vitt egy nagy adagot a barátainak és én is vittem munkatársaknak.

Beültem végre a klíma alá. Illetve a klíma alá-mellé, ugyanis bekuckóztam a sarokba, ott meg nem ért a szél rendesen. Holnap is odaülök, de akkor már jobb volna a másik oldalra, hátha ott érne a légkondi, csak akkor a falat bámulom, így meg a „milliószor érdekesebb” folyosót.

Munka előtt bementem a Tesco-Lírába, rendeltem 3 könyvet; a legújabb, 8. Anjouk-at, Hartay Csaba új novelláskönyvét és A végét is beszereztem, bár nem tudom, mikor fogom újraolvasni.

Korni vett féreghajtót az állatoknak. A cikónak 1 db kell, Sunnynak 2 és fél, de mivel hármat adott a gyógyszerész, így hármat adtunk neki, nem tördeltük. Így is nehezen veszi be, pedig beletekerem kockasajtba vagy májkrémbe. Csak 1400 Ft volt az összes.

És végül értelmes beszélgetésekkel zártuk a mai napot:

- Jamie ma maradhat 11-ig. - Mert hol lakik? - Almagyardombi. - Ja, nem egri?

- Veszel banánt? - Talán. - Banánt, ja.

2023. július 18.

Kb. fél évvel a „tesco gazdaságos fodrász” után ma visszamentem Katához hajat vágatni. Mivel nagyon őszülök, így valami festést muszáj volt abszolválni a fejemre, de olyat, ami nem nő le rondán másnapra; Kata kitalálta, hogy nem festi be az egészet, csak tincseket melíroz világosbarnára 

és így, bár látszik, hogy őszülök, de mégse annyira. Utána mosta, szárította, lépcsősen formára vágta. Túl sok minden nem változott, főleg 13.500-ért. Különben tetszik. Esztinek is, Korninak is.

13-kor végztem, úgyhogy még várnom kellett a buszra, ami kivitt a munkahelyre. Nem volt erőm az ózdira várni, annyira meleg volt és egy munkatárs is épp jött, szóval felszálltam egy helyire és besétáltam – vagyis vele inkább rohanás volt. Képeslapoztunk. Meleg van, Dávid mellé kéne ülni a hűvösbe, de nem merek. Vittem bozdaszörpöt, valami hülyeséget írtam az üvegre, hogy ne lopjanak belőle. Bár úgysem tennék, senki se lop és nem is érdekelne, de vicces.

2023. július 17.

Reggel András és Andri elment dolgozni, Korni takarított, pakolászott, mert este jött Bogi aludni.

Én korábban mentem dolgozni, kibírhatatlan a hőség megint. Előtte Andrással beugrottunk a Tescoba, vettem akciós bugyit. Melltartót keresek, de ami jó a hátamra, nagy a mellemre, ami meg a mellemre jó, abban meg megfulladok, annyira szorít.

A munkahelyre 35-kor értem, de bementünk, képtelenség várakozni az ajtó előtt, olyan hőség van.

16 óra után elsötétült az ég, dörgött, villámlott, szakadt az eső. Természetesen megijedtünk, hogy jutunk haza, András is megvárt végül, de 17:30 körül már semmi nem volt, addigra fel is száradt. Szegény éjjeli portás, aki egyébként mindig kocsival jár, ma valamiért gyalog jött, szétázott a szerencsétlen. Úgy tudom, csereruhát se hozott, szóval nem tudom, mit csinált csöpögős gatyában reggelig.

Felszedtük Andrit, bementünk a plázába kajálni meg zsinóros fülhallgatót venni. Először morgott, hogy milyen vacak, elvágta az ujját a csomagolással, de 10 perc használat után már tetszett neki. 4e Ft volt, különben.

Megérett az első patiszon.

2023. július 16.

Reggel 7-kor kismadarat mentettünk, beszorult a kéménybe. Kinyitottuk a kéményajtót, de csak gubbasztott a hamuban. Aztán, mikor ki akartuk venni, kiröppent és vagy 2 percig ijedten kerengett, mindennek nekicsapódott, mindenbe beletekeredett. Végül nagynehezen megtalálta az ajtót. Különben szerintem nem normális, hogy beleesnek a madarak a kéménybe, főleg ennyire gyakran, mint nálunk.

Voltunk Bélán a Fantázia pékségben; nem volt mákos leveles… Viszont volt fagyi a 200 fokban, a Gombóc Artúrban. Duplagombóc – vagyis egy gombóc akkora, mint kettő, 460 Ft-ért. Vajkaramella és valami piemonti mogyoró, de igazából vanília íze volt mindkettőnek. Mert ezek a Gelato-fagyik, amik minden kutyaszart tartalmaznak – mákot, diót, mogyoródarabkákat, mazsolát, karamelladarabkákat –, igazából mindegyik ugyanolyan ízű.

Fura volt ma a kutya. Összeszedtem a hosszú pórázt és felsétáltam a kapuig, hogy kiviszem ásni. Míg ki nem értünk, ugrált, szökdécselt, látszott rajta, hogy tudja, hová megyünk és örül. Kimentünk, de nekem nem volt erőm mászkálni, megálltam a mező szélén és vártam hogy majd bóklászik, ás, ahogy tette tavaly is. De nem ment, csak folyton hátranézegetett, hogy menjek már! Körbesétalt kétszer a pórázkörön, utána visszament az udvarra. 10 percet se voltunk kinn. Lehet, hogy hozzászokott hogy András viszi sétálni és vele tényleg sétál, nem csak bóklászol, de velem tavaly tök jókat ásott. Elfelejthette? Vagy csak nem elég már neki…? Érdekes.

Csináltam epershake-et. Mondjuk, egészségesebb lenne, ha nem lenne rajta 2 evőkanálnyi tejszínhab…

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám: Másodjára olvasva már nem volt akkora sokk, sok katyvasz és unalmas rész volt benne, úgyhogy le is került a kedvencek listájáról, ettől függetlenül egy brutálkemény és zseniális írás, mindenki olvassa el, akinek bírják az idegei és a gyomra! Bár nem „direkt” önéletírás ez a mű, azért az író mindig személyes élményekből táplálkozik és nem véletlenül Bori a főhős neve, de azért remélem, nem ilyen tikkes tényleg a családja szegénynek. Itt kb. mindenki idióta, az elvált anyuka alkoholista és minden szedett-vedett fickót felszed, az aktuális pasija zaklatja a kislányt, az apuka papucs egy másik családban, a bátyus mester-nyaligátor, a kislány pedig annyira be van zárva a problémáiba, mint egy szobába, ami folyamatosan zsugorodik, mígnem egy koporsónyi méret nem lesz. A létezés ebben a közegben börtön, ahol még alapvető szükségletei (pisilés –, de nyilván lelki alapszükségletekre gondol) sincs megoldva, mert egy tohonya élettárs „befeküdt” a családba és atommal se lehet kirobbantani. Nem csoda, hogy a végén a szoba koporsóvá alakul: sok gyerek eljut az öngyilkosságig vagy legalább addig, hogy gondoljon rá (falcolás). Ha nem lenne a regényben két idióta macska, ez egy olyan depresszív írás lenne, hogy a 20. oldalnál elkezdenéd fonni a kötelet, amire a 250. után fellógatod magad, de ott vannak, sőt, nem is akármilyenek: két író alteregója, akik a valóságban is barátok voltak. Ők azok, akik felrázzák Borit az apátiából és ők azok, akik nem hagyják, hogy felakaszd magad… Mákunkra van feloldozás-szerűség is a végén, bár inkább csak afféle, mintha a lezárt koporsó tetejét egy pillanatra felemelnék, hogy egy nagyot szippantson a kinti levegőből, aki benne fekszik. Ja…

2023. július 15.

Remélem, nem ugatom el, de lassan 1 hónapja nem ébredek fejfájásokra; lehet, tényleg a szemüveg segített.

Orvosos téma nőgyógyász-fronton: jelenleg várjuk a 2. menstruációt, ami kb. 1-2 hét múlva lesz. Nem tudom, köze van-e ennek hozzá, de állandóan fáj a derekam meg a hasam. Nézettem tumormarkert még egy 28-i vérvétellel, de azóta se mertem megkérdezni az eredményét. Lassan a rákszűrés eredménye is meglesz (24-én), de úgy vagyok vele, hogy talán mindegy is… Amit az orvos mondott és amit a neten olvasok, azok alapján nem lesz durvább, mint egy császármetszés, azzal a különbséggel, hogy nem egy gyereket, hanem egy szervet vesznek ki. De a menete – előkészületek, a műtét maga, utókezelés, varrat(nem)kiszedés, ellenőrzés 6 hét múlva –, teljesen ugyanaz, mint a császármetszéskor. Habár András azt mondta, hogy a munkatársát ilyennel műtötték és fél évig helyettesítette, mert addig tartott a felépülés. Az altatástól félek, de nem akarok spinális érzéstelenítést soha többé! – pedig, lehet, a betegségem miatt nem mernek majd altatni, de hogy én 1 órát lessek spinálissal, miközben kiszedik a beleimet, elképzelni se tudom. Szóval, lesz itt mitől szétstresszelni magam, de egyelőre, míg nincs konkrétum papíron aláírva, nyugodt vagyok, mint a terhes víziló beöntés előtt.

Már nem tudom, mit főzzek, mert vagy senki nem szereti, vagy csak én, de most csak azért is chowdert főztem. Csakhogy nincs keményítő és a liszttel kínlódtam. De míg a keményítő elolvad a vízben, a liszt csirízzé válik.

2023. július 13.

Terv: délelőtt András kertészkedik, aztán 14-kor bevisz, 18-ig fest és együtt haza. Valóság: reggel nagy eső, szél, így nincs értelme itthon maradnia, bemegy festeni. Kornival mentem Egerbe, előtte csináltam tükörtojást, de azért bementünk a Mekibe: fánk, fagyi, kóla. Csoda, hogy 100 kiló vagyok.

Thomas Savage: A kutya karmai közt: Nagyon tetszett ez a regény! Lassú, feszültségekkel teli minden oldal; bármelyik pillanatban várod a kirobbanást, aztán a végén, amikor más jön, csak lesel, hogy de miért…, és mire csalódva becsuknád, még mindig a miérteket keresve..., beüt az utolsó mondat!

Két tesó, egy „pipogya” és egy „vagány” – a pipogya nem pipogya, csak normális, a vagány pedig egy igazi bunkó, önző tapló. A „birtok ura”, a nagy cowboy, aki már kisgyerekként a nagy híres cowboy-jal lógott…, más története sincs, hiszen nem is történt vele semmi. Mindenki retteg tőle, pedig a szájkaratén kívül semmit nem csinál, arrogáns, önző, valakinek jól be kéne vernie már a pofáját. Persze nem véletlenül ilyen rohadék valaki –, valami biztos történt vele, amitől ekkora gyökér. Hát, igen, persze, a könyv közepétől sejted, mi a tikkje és azt hiszem, végül is nincs kimondva, de célozgatva rá többször is.

A kötélfonást nem nagyon tudtam hová tenni; azt hittem, ő tervez valami rosszat, de aztán azt is, hogy pont jót (még ha tudat alatt is), de aztán mégis más történt.

Nagyon ütős a vége!

És tetszett az indiános közjáték is…, már ha tetszikelni lehet a fajgyűlöletet.

A könyvből készült filmet októberben láttam, kevésbé tetszett, mint a könyv.

2023. július 11.

Befejeztük a hétre a munkát a suliban – megint. Ma nem fontam, hanem ragasztottam, először fésűt, aztán dobozt. 11 körül végeztünk.

Andri Esztergomban van, elmondása szerint gyönyörű város. Fürdött a Dunában. Még tegnap indult a Nyugatiból, rohant, épp hogy elérte a vonatot. A dohánybolt előtt ott állt Grasa. Mivel nem akarta lekésni a vonatot, így nem ment oda hozzá, pedig odament volna és kért volna fényképet. Kár.

újabb kutyapopó

2023. július 9.

Terveztük tegnap, hogy menni kéne Berekbe, de aztán mindkét gyerek lemondta, aztán András is lemondta. Gletteli/festi/takarítja a lakást és azzal halad Berek helyett.

Andri a strandon dolgozik, egy bazarasnál csinál mindent; elad, pakolászik, az ócska, félig tönkrement cuccokat javítgatja.

Kihívásra sütöttem sajtkrémes kiflit meg pizzás csigát, de elég nyomi lett mindkettő. Nem értem, hogy ha ugyanazokkal az alapanyagokkal, ugyanúgy formázva csinálom, neki hogy lesz kifliformájú, dagadt, foszlós, nekem meg miért esik össze és szárad ki, mint a tapló. 

A pizzáscsiga szintén…, beteszem a tepsibe cuki csigaformában és kiveszem összeesett mamalikaként.

Negligálnom kellene a Street Kitchenes recepteket, szerintem már kamu az összes, nem kipróbált receptek, mint (talán) régen volt. Amúgy ízre se volt egy nagy durranás: a sajtkrémes nem volt annyira rossz, de a csiga savanyú volt a paradicsomszósztól.

András: Remélem, a macskád már nem nyávog ma este, hogy éhes, mert most gyűrte le Batmant.

kutyafarhát

2023. július 5.

16 raklap kész, a 17-ről hiányzik kb. 1 sor, mert az utolsó kötegből hiányzik 1 db.

A tervezett 10 (szerintem 15 vagy amúgy ki tudja) napos fonás 2. napján elfogyott az anyag és nem hoztak újat. Vagyis holnap vissza az Ady útra a rendes munkába. Talán majd folytatjuk, ha jön cuccmák.

Mivel semmi nincs ebben az épületben, bevittem a bögrém, átvitettem egy vízforralót, hogy legyen kávénk (teánk), erre összeszedettek mindent és visszavitettek. Állítólag ellopják, bár nem tudom, ki járkál benn a portás tudta nélkül.

Gőzöm nincs, mit idétlenkedett össze a telefonommal Lackó. Írt egy sms-t Hilda nevében Gábornak, hogy korábban végzett és jöjjön elé (rég ott várta), mire visszaírt egy Izabella nevű nő (talán a Kosztyus Izabella, vagy nem tudom), hogy valószínűleg nem neki akartam szerinte elküldeni. Hát nem…

Csináltattam egy közös képet Hildával.

Jane Austen: Értelem és érzelem: Annak idején, amikor Linszyy elolvasta az összes Jane Austen-t, találtam egy kihívást, ahol az író 3 művét kellett elolvasni. Jelentkeztem rá, és a borzalmas Büszkeség és balítélet után (Linszyy javaslatára) terveztem megcsinálni a kihívást és elolvasni az Értelem és érzelem alapművét meg még egy regényt (a Meggyőző érveket vagy A klastrom titkát terveztem). De aztán nem sikerült, nem tudtam rávenni magam, hogy elkezdjem. Most, egy másik kihívás alkalmával (Olvass párban – ez az a kihívás, amiben sikerül mindig valami engem rohadtul nem érdeklő könyvet sorsolni) utolért ez a könyv. Még röhögtünk is rajta, hogy nem úszom meg…

Nem mondom, hogy túlzottan megváltozott volna a véleményem az íróról, de nem úútáltam ezt a regényt. Sőt, igazából még…, á, hát azt azért nem.

A (két mondatban elmesélhető) történet amúgy nem volt rossz: van egy testvérpár (igazából nem is értettem a 3. tesót, minek volt), az egyik hűvös, higgadt személyiség, a másik izgága, túlfűtött, szenvedélyes (Austen-i szinten), próbálnak férjet (szerelmet) találni. Van is pár kiszemelt Jane Austeni-fickó: egy morcos, csendes meg egy világfi, (meg egy megkeseredett 35 éves öregúr…, aki főszereplőként vergődik a háttérben), akik a regény elején jófejek, aztán mind szemét banda lesz: szóval a regény arról szól igazából, a két különböző személyiségű csaj hogyan birkózik meg a szerelmi bánattal.

A vége természetesen happy end – nekik, nekem nem. Szerintem jogos elvárás volt részemről, hogy a komoly, megfontolt Elinor a komoly, megfontolt Brandonnal jöjjön össze, Marianne pedig Edwarddal, akik a regény elején is elég jól megértették egymást, de valamiért Austen úgy gondolta, „megváltoztatja” a lányok személyiségét és Elinort összehozta Edwarddal, Marit meg végül hozzávágta Brandonhoz, ami főleg úgy volt szemétség, hogy Alan Rickman… (erről később)

Szóval ennyiből nekem csalódás volt, de már az is eredmény, hogy egyáltalán voltak elvárásaim a párokkal kapcsolatban, vagyis azért mégis egy kicsit szólt hozzám a regény.

A film nem adott volna semmi többet a regényhez, ha nem az a szereplőgárda tobzódik benne, aki (az Ang Lee-változatra gondolok, nem tudom, van-e más feldolgozás). A 4 főszereplő parádézott, a humorforrás meg Dr. House személyében alap volt (bár én Imelda Staunton-on is sokat rötyögtem). A happy end itt hihetőbb volt, Emma Thompson el tudta velem hitetni, hogy belezúgna Hugh Grant-be, és Kate Winsletnek is elhittem.

2023. július 4.

Kiszámolós: 1 raklapra 150 köteg rekeszték fér. Összesen 135 raklap kell, vagyis 20e db köteg. Most van kész 8 raklap. SÍROloK.
Reggel 6-tól 12-ig egy tízperces szünettel álltam és fontam, 3 korty kávéval. Úgy mentem ki, hogy szédelegtem (mondjuk, ezt nem indokolja). Nem tudom, meddig fogom bírni így. Haladunk, pörgünk, de kevesen vagyunk, 4-en fonunk egy asztalnál, a másiknál + 4 ember, + 1 pakol + 1 kötegel + 1 mászkál és elválasztólapokat vág meg cigizik. Ettől függetlenül amúgy élvezem, pont azt, hogy csak ennyien vagyunk, ez a hely sokkal szellősebb, mint a másik és hogy végre érzem értelmét annak, amit csinálok (pedig most sincs).
Hülye vagyok; vittem kavarós kávét, de elfelejtettem, hogy ehhez én tejet szoktam önteni, nem is keveset, de azt nem vittem. Szóval ezért a 3 korty kávé...
Borzasztóan tömény, de nagyon finom brownie-t hozott Andri egyik barátnője, Borka.

András nem sír, jutott neki krumpliföld:

2023. június 30.

Valahogy lett 1 óra többletem a munkahelyen, így elengedtek 9-kor. Robogtam, hogy elérjem a buszt, ami abban az órában nincs. Szerencsére András is végzett, így nagyjából odaért értem, mire a következő busz befutott. A vasútállomáson van wifi, szóval jobb volt netezni, mint dolgozni, de igazából nem sokat ért. Bementem a lakásba, válogattam ki pár ruhát munkatárs kislányainak. Ezeket még Alcsinak tettem el, a fiúruhákat már Tomika is kinőtte.

Találtam pár kazettát is, az egyiken apám hegedül. A gyerekek elképedve hallgatták, sőt, Andri megkérdezte, felhasználhatja-e valami repbetétnek. Hiába…, a vér nem válik vízzé.

Rendesen elbeszéltünk egymás mellett Andrással. Megbeszéltük, hogy ő fog a fonós héten hozni-vinni, ezért bevállalta a jövő hetet ügyeletre, hogy akkor bejár 6-kor, de nekem a munka csak keddtől kezdődik, ő meg hétfőtől megy 6-ra… Ráadásul neki egy hétig tart, nekem 10 napig…, habár sokan azt pedzegetik, hogy ki fog tartani hónap végéig. Jól megszívattam magam! 4:55-kor indul Mónosból a busz, amivel beérek 6-ra és még helyi járatozni is kell. Hullafáradt leszek! Ráadásul senki nem lesz ott, akire számítottam, mert a többieknek volt annyi esze, hogy nemet mondjon.

2023. június 29.

Menni kell a 12-be fonni, kisfőnök kitalálta, hogy én is menjek. Mondhattam volna nemet is, ennek ellenére bevadítottam Hildát is, hogy jöjjön ő is. András nem örül, hogy még egy hétig szállítmányozgathat 6-ra, ugyanis 6-12-ig leszünk (vagyis + 2 óra), de mivel a „fiúk” (két egri öreg) nem akarnak 7-től menni, így keljen fel a szerencsétlen mónosbéli is hajnalban. A munka 4-től kezdődik, előreláthatólag kb. 10 nap. Miután elintéztük, hogy oké, akkor így lesz, valaki bevágta, hogy amúgy ott rumli van, nincs víz se, vagyis nem lesz kávé, se semmi.

Korni jelentkezett egy augusztusi pesti angol tanfolyamra. 47e a vizsga, 58e a tanfolyam. 10*4 óra. Idén is jelentkezett augusztusi iskolai könyvpakolásra, de tavaly se kellett, szerintem most se kell majd és ezek vagy kamu munkák vagy megcsinálja a tanár gyereke.

1503 gramm borsót fagyasztottam le ma.

Ez meg a Tisza alkonyatkor Abádszalókon, Eszti küldte a képet; kinn pecáztak Tomikával:

Ecsédi Orsolya: Juli vagyok, könyvmoly: Nem volt rossz könyv, egészen egyedi ötlet és olvasható kivitelezés, de a második felét már eléggé untam. Tetszett a tézis – antitézis szerkesztési mód, a személyre szabott szakítós szövegek, az ismétlődő dolgok. Tetszettek a megjelenített szereplők, bár Luciferrel nem nagyon tudtam mit kezdeni…, nem tudom a Sátánt elképzelni szexi angyalnak és olyannak sem, aki bárkit szeret. Az iskola viszonylag realisztikus volt, a „bullying” is, bár először lestem, hogy miért van ezen bully-címke, hiszen nincs is benne bully, de végül is hát van… Nem durva, de van. A legjobban egyébként ezzel kapcsolatban tetszett, hogy (végre) egy tanár el is ejti azt a varázslatos mondatot, hogy „Mi történt veled? Bántott valaki?”.

Jó olvasás volt, de megint kissé túl van hype-olva, szerintem.