Hétvégén Andri kirajzott bulizni. valami barátokkal. Ezt az outfit-et vette fel: leopárdmintás ing, bundapulcsi és vékony „alkalmi” nadrág (legalábbis ezt hordja iskolába, ha ki kell öltözni) és persze bajusz. Kellően extrém.
Ma elmentem Tesco gazdaságos fodrászhoz. Az utóbbi időben Kata valamiért nem úgy csinálta meg a hajam, hogy nekem tetsszen, ezért gondoltam, kipróbálok egy másik fodrászt. Eszter nem javasolta a sajátját, mást meg nem tudtam, így elmentem a Tescoba. Igazából azért oda, mert azt hittem, oda be lehet esni bármikor, ha már a neve Express, de nem lehetett, időpontot kellett kérni oda is. Egy pasi csinálta, aki szerintem meleg, de nem ezért lett szar, hanem mert béna is. Fogalmam sincs, mit csinált, én adtam instrukciókat, de mikor nem értettem, mit csinál, rákérdeztem. Annyit mondott, „nagyon fog tetszeni”. Elvileg lépcsőzetesen levágta, utána pedig megritkította és beszárította. Már a lépcsőnél láttam, hogy nem fog tetszeni. Végül annyira ritka és formátlan lett, hogy idegesített és inkább összekötöttem, de a formázóhabtól meg a vackoktól beállt jó rondán. Semmi formája, még beszárítva se. Azért kifizettem a 6.500 Ft-ot, de többet nem megyek oda, sőt, sehova máshova Katán kívül. Szarul ő is meg tudja csinálni, sőt, néha még jól is. Fényképet se csináltam róla.
Tegnap András pizzát sütött, kolbászosat meg kukoricásat. Nekem nagyon savanyú szokott lenni a paradicsomszósz, de a többit, a tésztát, a feltéteket imádom.
egészben:
Babaduma Andritól (már nem tudom, hogy került szóba): morzsálótál (mozsár).
Annyira baromi jó címe van és annyira izgatott ez a gasztroregény-felütés (sosem olvastam még ilyet) és Sassenach is áradozott róla, tényleg nagyon vártam, hogy olvashassam!
De ez majdnem ugyanaz, mint az Álmomban megettelek – és atyaég, nem hiszem el, hogy két ilyen agyhalott könyvet olvasok év végén, ráadásul egyszerre...
Önbizalom-hiányos nő, magabiztos pasi a múltból 200 oldalon keresztül semmit se csinálnak, csak a múltban révedeznek.
Molyos értékelés alapján is mindenkinek ugyanaz a baja, mint nekem: nem szól a könyv semmiről. Persze, van az alapkonfliktus, amiről már az 1. oldalon tudjuk, micsoda és hová fut ki, de közte semmi nem történik. Egyik szereplő sem szimpatikus. Utáltam a főszereplőt, de a nővére is egy élhetetlen zombi volt, Csongor meg egy tesze-tosza nagyképű faszi, aki egész életében megkapott mindent, és úgy gondolta, igényt tarthat a testvérpárra. Rohadtul gyűlölöm egyébként ezt a „két lánytestvér egy pasi”-kliséket, annyira szánalmas ez a való életben is… Soha nem másznék a lánytesóm (levetett) pasijára, mint ahogy a barátunk pasijára se hajtunk, miután szétmentek (se). Keress máshol nőt, ne ugyanabban a családban!
Ami talán megmenthette volna ezt a könyvet, az a „gasztrosága” lett volna és tényleg volt benne egy-két recept, de a 300 oldalból durván ha 2 oldalnyit össze lehet kaparni belőle.
Elvileg valami köze van a regénynek Moskát Anitához, de nem tudom… Nem véletlen, szerintem, hogy nem hallottam még tőle soha erről a könyvről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése