10-re mentem dolgozni, de már benn voltam 9-kor. Esett ezerrel, Mónoson a szél is fújt, de Egerben nem. Nem volt kedvem a várótermi hajléktalanokhoz, így bementem az állomásnál lévő kocsmába, amit már korábban kinéztem. Hát, ez is elég ótvar volt, de a felszolgáló csaj úgy megörült nekem, hogy végül tök jól éreztem magam. A kávé mondjuk szörnyű volt, pedig szegény a szívét-lelkét beletette, még mondta is, hogy zseni kávét csinál nekem: hát alig tudtam lenyomni, olyan keserű szotty volt. Leültem egy hosszú asztalhoz-padra, ahol kényelmesen elfért a kabátom, táskám és olvastam 9:40-ig. Sokkal jobb, mint a váró, de nincs ingyen, mert muszáj venni valamit.
Bent négypontozás meg dupló volt, uncsi munka, de rövid mégis, mert a banda jó.
Haza egyedül jöttem, hideg volt, begyújtottam, de nem volt fenn fa, úgyhogy lementem érte. Túl sokat nem bírok el, 4-5 darabot, de az pont elég, amíg valami erős férfi megérkezik.
Nathaniel Philbrick: A tenger szívében: (In the Heart of the Sea – The Tragedy of the Whaleship Essex) Először filmben láttam a könyvet, de bevallom, már az se nagyon tetszett, hiába dobálták tele Bosszúállókkal. Viszont nem kicsit meglepett, hogy míg a filmben az egyik szereplő meséli, a könyvben egy tudós narrátor van, szóval egy kicsit dokumentumregény is. Ezért volt is benne pár unalmatos rész. Pl. az elején a társadalmi, történelmi leírások, a városról, hajózásról, élelmezésről, vallásról írt részek nem nagyon érdekeltek, sem a rengeteg dögunalmas hajózási információ. Sokszor meglepett a szenvtelensége is, pl. a bálnavadászat és -feldolgozás aprólékos leírásakor egyszerre fordult fel a gyomrom és szorult el a torkom. Másfelől meg sokszor zavartak a plusz infok, főleg, mikor leírta, mekkora a bálna péniszének mérete, összehasonlítva egy emberével… - ebben a könyvben szerintem nem illik vicceskedni, különösen a bálnával.
Bár a könyv állítólagos legnagyobb döbbenete a kannibalizmus volt, én nem találtam ezt annyira szörnyűnek…, nem akármiért ették meg egymást, hanem hogy életben maradjanak, és ki nem menne el a végsőkig, az utolsó szalmaszálig, hogy mentse az életét…? Szerintem ez teljesen kiszámítható és logikus lépés volt.
Akit érdekelt valaha ez a Moby Dick-sztori, annak javaslom ezt a könyvet, főleg, ha az alapsztorin túl is érdeklik információk. Néha le fog esni az állad…, de nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése