Terveztük tegnap, hogy menni kéne Berekbe, de aztán mindkét gyerek lemondta, aztán András is lemondta. Gletteli/festi/takarítja a lakást és azzal halad Berek helyett.
Andri a strandon dolgozik, egy bazarasnál csinál mindent; elad, pakolászik, az ócska, félig tönkrement cuccokat javítgatja.
Kihívásra sütöttem sajtkrémes kiflit meg pizzás csigát, de elég nyomi lett mindkettő. Nem értem, hogy ha ugyanazokkal az alapanyagokkal, ugyanúgy formázva csinálom, neki hogy lesz kifliformájú, dagadt, foszlós, nekem meg miért esik össze és szárad ki, mint a tapló.
A pizzáscsiga szintén…, beteszem a tepsibe cuki csigaformában és kiveszem összeesett mamalikaként.
Negligálnom kellene a Street Kitchenes recepteket, szerintem már kamu az összes, nem kipróbált receptek, mint (talán) régen volt. Amúgy ízre se volt egy nagy durranás: a sajtkrémes nem volt annyira rossz, de a csiga savanyú volt a paradicsomszósztól.
András: Remélem, a macskád már nem nyávog ma este, hogy éhes, mert most gyűrte le Batmant.
kutyafarhát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése