2023. március 29.

Korni ma Pestre ment; osztályszervezésben német vendéggyerekeknek mutatták meg Pestet: Hősök tere, Vajdahunyad vára, sétahajókázás, Aréna pláza volt (papíron) a program. A dunai baleset óta parám, hogy újra megtörténik és én vagy valakim ott lesz…, szóval nem komolyan, de azért féltettem.

Túl sokat nem mesélt, egy csomó fényképet csinált a hajókirándulás alatt látott épületekről, 

néhányat önmagáról a hajón ülve, és egyet sem a hajóról. 

Pedig állítólag egy luxus hotel hajón utaztak, amit így írt le messengeren, szóval nem tudom, hogy luxushotel-hajó vagy luxus hotelhajó…

Egyébként megfázott, be van rekedve és szétmegy a feje.

Közeledik a húsvét, a munkahelyen pedig elkezdték vásárolni az emberek… a nyúlhúst. Nem nagyon hallottam még, hogy húsvétkor nyúlhús kerül az ünnepi asztalra, de olyan, mintha ez nyilvánvaló lenne. Az asztalom környékén többen is vettek, azt fognak sütni. Természetesen Hildát ki lehet kergetni a világból a témával, hogy a „kis cuki nyuszikákat megeszik”. Mondjuk, én se szívesen enném, de így vagyok a kacsával is, azt is jobban szeretem élve.

András, mivel idén nem tanul, így megint kertészkedik, lassan végez az egész terület felásásával. Tavaly a kert fele volt felásva, szóval ezt a részt most ássa fel először; elmondása szerint korábban valószínűleg szemétdomb volt ott, szóval a döglöttkutya-csontváztól kezdve műanyagszőnyegen át törött üvegig mindenszart talál. Brutális munka!

Bessenyei Gábor: Tested és lelkem: Múlt hónapban olvastam egy középiskolásokról szóló felháborító könyvet, és hát úgy néz ki, ebben a hónapban is sikerült.

Mi, felnőttek „lenézzük” a tiniket… Feszt a neten lógnak, ki se bújnak a telefonjukból, a TikTok-on élnek, az Instán ismerkednek, mutogatják magukat, mert ez a divat, utána meg sírnak, ha nem tudják megvédeni magukat.

Hát igen, basszus, mert gyerekek ettől még…

Lehet, hogy ki se néz a telefonból, de szüksége van az ölelésre, a masszírozásnak álcázott simogatásra. Lehet, hogy üvölteti a Sucideboys-t, de igazából nem akar meghalni, csak szeretni akar és szeretve lenni. Nem akar neten ismerkedni, csak élőben fél. És nem akar (félig) meztelen képeket kitenni a netre, csak tetszeni akar, elismerést, hogy szép és értékes. Mint mi, felnőttek is. És valljuk be, azért az internet világában sokszor mi is pofára esünk, különben nem lenne tele a fészbuk a „Lidl meglepi Önt egy ingyen mosógéppel, ha ezt megosztja”-baromsággal.

zöldborsófőzelék pörkölttel

Ebben a könyvben egy nagyon buta kislány és egy nagyon nagyon buta fiú szerencsétlenkedéseit, valamit néhány elcseszett, idióta szülő vergődését láthatjuk. Meg van egy viszonylag normális apuka is.

A lány buta, mert hülyeséget csinál és nem kér segítséget. A fiú nagyon nagyon buta, mert szerelmes vagyok belé címszó alatt azt hiszi, ő majd megoldja a problémát, de be nem vonna egy felnőttet, inkább hibát hibára halmoz. (Ja, és azon kívül, hogy a cicije meg a feneke csinos a csajnak, túl sokat nem lát benne, meg a másik kiscsajon se, akit szintén hülyít – hát nagyon nem volt kedvenc szereplőm ez a gyökér). A lány szülei idióták, én nem is nagyon értem, a saját kölykével hogy bánhat így valaki…, pedig szerintem a 99% így bánik a saját gyerekével. És van az az egy apuka, aki azt mondja, hogy hát, hülye vagy, fijam, de ne vedd komolyan…, most mi mást tudsz csinálni…? Nemtörődömnek tűnik, olyannak, aki félvállról veszi az egészet, pedig igazából igaza van, hát na…

Aztán, ami még durván felhúzott és valahogy nem tudom elképzelni: a kislány apjának a munkatársai (ezek felnőtt emberek, akiknek nagy valószínűséggel családjuk és hasonló kislányuk van), élvezkednek a kislány fotóin - mi van?! Ezt most már nem emlékszem, hogy valóban meg is történik vagy csak a kiscsaj gondolja ezt, mint ahogy azt is elmondja hatszázszor, hogy azért nem jelenti fel a zaklatóját, mert a rendőrök az ő meztelen fényképeit nézegetik majd…? Mi van?! Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy a nőgyógyász a női nemi szervek miatt lett orvos. Ekkora baromságot! - - - De amúgy simán elhiszem, hogy sok gyerek fejében vannak ilyen tévképzetek, hogy ha a problémájával felnőtthöz fordul, az még rúg bele egyet. És a mellékelt ábra (szülők) szerint valóban így is van –, de közben vannak normálisak is, csak meg kellene találni őket. - - - Vagy nekünk kellene olyannak lennünk, hogy oda merjen jönni a gyerek és nem beléjük rúgni még egyet, ha már a földön fetrengenek.

Szóval ez egy felháborítóan valóságos könyv, amiből szerintem minden tini és felnőtt leszűrheti a maga igazságát.