Ma megkezdtem 11 napos szabadságom letöltését. Az utolsó pillanatban kiadtak még + 4 napot a 4 napos húsvéti ünnepek előtt.
Amikor Korni Pesten volt – 29-én –, történt egy baleset, aminek ő látta az eredményét, vagyis a lezárásokat, a mentőt meg a rendőrséget. Ahogy a cikk is írja, nem 100%, hogy öngyilkos lett, nekem furcsa is, hogy ha valaki a hídról akar öngyilkos lenni, miért nem a vízbe ugrik, miért a kavicsos partra… Vagy azt hitte, akkorát ugrik, hogy elér a vízbe…? Mindenképpen tragikus.
Mint mondtam, el fogok kezdeni Suicideboys-t hallgatni. Több daluk is tetszik, de nem olyan sok, mint gondoltam, hogy fog. Jelenleg 3 dal (...And To Those I Love, Thanks For Sticking Around, a Memoirs of a gorilla), a többi nem és szerintem nem is fog, mert elsőre nem mászott a fülembe.
Amire a legjobban lehet dobozt hajtogatni, a Big shot cream soda:
Linn Skaber: A szívem egy bezárt bódé: Hú, hát nagyon érdekes ez a könyv! Valahogy ez a „he…?” - nagyjából ez jön ki belőlem véleményként és ez mindenféle intonációval.
Egyrészt… nem mindig értettem. Néha túl elvont volt, „nem kimondott”, „értsd úgy, ahogy akarod”, „tudod, hogy miről beszélek…”. Másrészt nagyon is!
Két kamasz gyerekem van és lélekben néha magam is annak érzem magam (főleg, miközben a zenéiket hallgatom), úgyhogy nagyon validnak érzem ezeket az érzéseket. Néha viszont anya vagyok és jön az „ugyan már, ezen hisztizni”. És sokszor zavart, hogy vagy 1. mély depresszió, vagy 2. csendes öröm. Pedig az én gyerekeim (főleg a barátaikkal) kb. mindenen röhögnek…, meg se kell néha szólalnom, csak néznem kell egyenesen és visítanak a röhögéstől. Hiányoltam ezeket a sírva mindenen röhögős dinka-tini sztorikat. Inkább a „segítség, kamasz vagyok”-érzés jött. Nyilván, mert ennek van mondanivalója, de igenis a tinilét ezek a magasságok és mélységek között ingázik.
A bevezetőben írja az író, hogy esetleg lehetne színpadra vinni ezeket a történetetek, amit először furcsálltam, de igazából tök jó is lehetne…
ui.: András volt Norvégiában, abban az időszakban, amikor éppen „éjjel” volt, vagyis végig félhomály volt, elmondása szerint. Ez az életérzés jött át nekem a könyvből, kicsit.
Kedvenceim: Mit kérek a konfirmációmra, Ha tudnák, milyen klassz anyám van, Lenövés. Vigyél el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése