Mivel nincs kocsink (elvileg kedden lesz), így ma busszal mentünk Egerbe, András bevásárolni, én Kornival könyvtárba. Átalakították a könyvtárt, befalazták az átjárót a folyosóról a Tini-Zugba, így már csak egy nagy kört téve lehet bejutni; nem tetszik. Ráadásul sok értelme nem volt, mert valami Bródy-emlékfalat csináltak oda, ami szerintem a kutyát se érdekli; egyszer megnézem, érdekes, aztán elmegyek mellette (és idegesít, hogy ott van). A fantasyket is eldugták a romantikusok mögé; elég szomorú látni, hogy másfél falnyi romantikus és 3 polcnyi sci-fi-fantasztikus könyv van; szerintem párat lepasszoltak más könyvtárba. Nem is nagyon tudtunk mit választani, jó pár könyvet összegyűjtöttünk, aztán a felét visszatettük, pl. a How to make a friend-et, amit Korni el akart olvasni még egyszer, de aztán mégse… Végül kivettünk 6 könyvet, amiből 2 lett rendesen elolvasva.
Könyvtár után bementünk a Rádiba kenyérért, de nem volt; mondták, ha 1 óra múlva visszamegyünk, addigra sütnek nekünk, de nem vártuk meg, inkább vettünk a Lipótiból kilós kenyér utolsó darabját. Ha már ott voltunk, megreggeliztünk, kipróbáltam a sós kiflit, de nem ízlett, maradok az eredeti nosztalgia kiflinél.
Ennyi volt Eger, ezután hazamentünk; Korni tanult. De szuper volt a délelőtt, nagyon imádok vele lenni, néha már túlságosan is.
Hazafelé mutatott egy nagyon klassz zenét: Prequelle.
Elvileg 4 kg-ot fogytam, mióta dolgozni járok, pár napja új lyukat kellene szúrni az övemen.
Francesca Zappia: Csak kitaláltalak?: Újraolvasás. 2018-ban nem nagyon tudtam megfogni, sem megfogalmazni, miért tetszett ez a könyv, de arra tisztán emlékszem, hogy nagyon tetszett!
Pedig van benne egy nagy-nagy hiba, de nem az, amit először annak véltem.
Alexet korábban nem nagyon értettem, kicsit kesze-kusza volt számomra a képzelgései. Most úgy tűnt, világos minden, érthető, kerek és pontosan lehet tudni, mi az, amit beképzel és mit nem. Nagyjából az első perctől fogva…, szóval a könyv végi „csattanó” számomra nem csattant, még úgy se, hogy abszolút nem emlékeztem már rá. Milest most is borzasztóan imádtam!
Ami nem tetszett…, és szerintem már elsőre is ez vitt el: mintha az író azt gondolta volna, hogy simán a szerelmi történet kevés lesz, ezért írt mellé egy „szörnyű titok”-szálat, ami se hiteles, se érdekes nem volt. Itt is lehetett tudni, kikicsodamiérmicsinál és teljesen gáz és szánalmas volt az egész. A másik „félelmetes” dolog is teljesen hihetetlen és életszerűtlen volt, még úgy is, hogy minden megmagyarázódott. Arra akart volna szerintem rájátszani az író, hogy mindez nem Alex képzelgése, hanem a lehetetlen is megtörténhet, de többet ért volna, ha valami értelmesebb „képzelgései” vannak, pl. a Miles- vagy a kishúg-szál jobban kibontva.
Mindenesetre nem volt rossz könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése