2023. október 10., kedd

2023. február 24.

Este egy újabb Evelines könyves kvíz volt a Central Perkben. Természetesen ki nem hagytuk volna Kornival, bár most nem volt akkora sikerünk, mint először.
18 órakor kezdődött, addig megjártam a könyvtárat és bebarangoltuk Kornival a kínait. Csak éppen fordítva.
14-kor találkoztunk a városban és beszabadultunk a kínaiba. Én venni akartam olyan kávés keménycukrot, amit a munkahelyen osztogattak és azt mondták, onnan van –, persze, miután panaszkodtam, hogy ez nem is olyan, valaki mondta, hogy a piacon lehet olyat venni, nem a kínaiban. Merthogy hát nem olyan volt… Nem kemény, olvadós cukor, hanem töltelékes, mint régen volt a selyemcukor és azt (is) gyűlöltem.
Korni még rábeszélt, hogy vegyünk mocsit is. Ez egy klasszik kínai édesség, valami rizstészta-féleségbe krém van beletömködve és finom… Tényleg az! Mi kiviset vettünk, Korni szerint az a legjobb, de van ezerféle ízben.

kínai zsákmány:


a mocsi:


Kínaizás után ő ment haverozni, én meg a könyvtárba, megbeszéltük, hogy 17 óra után találkozunk a Perkben, ahol az esemény volt. A könyvtár elég uncsi volt, mert hamar megtaláltam, amit kerestem és jobban érdekelt, hogy Messengert csiholjak a telefonomra, ami cirka 1 óra alatt sikerült is.
Korábban át is mentem a Jóbarátokba, így most lett relatív normális helyem is: fotel és kisasztal az ablak mellett. Kértem egy szilvás meleg italt (valami szörpös cucc, érdekes, de finom), azt nyalogattam és vártam, hogy befusson Korni.


A vetélkedő ugyanolyan volt, mint az első, de sokkal nehezebb vagy nem volt most agyam hozzá, de elég rosszul teljesítettünk, még úgy is, hogy leült az asztalunkhoz egy csaj, aki valahonnan baromira ismerős volt (ő ismert engem) és így lettünk sehanyadikak. Otthon persze beugrott, hogy egy gyülis ismerős volt a lány, Szilvi, és bármikor összefutok vele, sose tudom, kicsoda ő… Mondjuk, az emberek 90%-ával így vagyok.
Nem csak amiatt, mert nem nyertünk (ez most nem volt cél; az előzőnél akartam, hogy Korni legyen az első), hanem alapvetően, szerintem fáradt is voltam, de valamiért ez a buli most nem tetszett annyira. Úgy érzem, talán nem is vesztettünk volna semmit, ha kihagyjuk. Fénykép se készült és amint vége lett, mi le is léptünk. Így is későn értünk haza, lefejeltem az ágyat.

Nincsenek megjegyzések: