2022. június 25.

Ez szuper nap volt!

Sok vacillálás után végül bementem Kornival Egerbe délben: ő 13 órakor találkozott Laurával, én meg 15 után Eszterrel. Nyitva volt a könyvtár és úgy gondoltam, eltökölöm ott az időt meg eszem egy melegszendvicset a Rádiban. - - - Mindez azért, mert nem volt kedvem egyedül buszozni.

Szóval bementünk délben, ő elment egy másik irányba a buszváróból, én meg totyoghattam le egyedül a könyvtárig.

A könyvtárban mostanában két véglet van: vagy semmit nem találok és ezért unom meg 10 perc alatt, vagy találok egy mázsa könyvet 10 perc alatt és utána már nincs értelme keresgélni. Felírtam magamnak itthon 6-8 könyvet, ebből, még a bejelentkező pultnál megtaláltam 2-t, az emeleten pedig még 2-t, jó vastag mind, így nem is kerestem többet. De akkor mit csináljak…? Beültem a Tinizugba és elkezdtem olvasni az egyiket, de itthon épp olvasok egy másikat, azt jó lenne befejezni, szóval igazából nem sok értelme volt, mert el kell ezt kezdenem majd újra.

Kb. 1-másfél óra után meg is untam (és hirtelen sokan is lettek ott, ahová bekuckóztam a könyvvel), úgyhogy összeszedtem magam és gondoltam, átülök a Rádiba. Csakhogy az már zárva volt…, szombaton dél után bezár, én meg nem néztem meg a nyitvatartást. Úgyhogy átkacsáztam a 40 fokos GG térre, vettem egy kólát és kiültem az egyetlen padra, ahová a kerék vetett valami árnyékot. Amióta Egerbe tettem a lábam, fájt a fejem, de a hűvös, csendes könyvtárban elmúlt, a forró, néptánctalálkozótól zajos Dobó téren megint berobbant, muszáj volt bevennem egy Advilt.

Szerencsére fél óránál tovább nem kellett ott ülnöm, mert felhívott Eszter, hogy most érkezett haza, ha gondolom, menjek fel, míg lemosdik, bekap valamit. Találkoztunk a Rossmann előtt és felmásztam a 3. emeletre. Annyira nem volt borzasztó, mert végigcsacsogtuk, így csak akkor hányt szikrákat megint a fejem, mikor leültem a pamlagra náluk.

Vagy 2 órát beszélgettünk meg kávézgattunk, utána lesétáltunk a városba. Valamit enni terveztünk, bementünk a Csöpibe és kértünk kaját: én természetesen borzaskát zöldsalátával, bár már kicsit unom, a sörnek pedig a végét nyomta ki a csapból, egy csepp szénsav nem volt benne, undorító volt. Itt is elmammogtunk vagy 2 órát, közben hívogattuk Kornit meg Laurát, akik plázáztak.

19 órakor kezdődött a Central Perkben egy könyves kvízes játék-program, amit a Pergamenre hányt szavakos Linszyy csinált, ide mentünk Kornival; gondoltam, hogy ha (a kiírás szerint) 35 ember fér be, akkor jó lenne nem az utolsó percben beesni. Míg a lányok le nem csorogtak a plázából, a Dobó téren főttünk és azon üzleteltünk, hogy kell-e pulóver estére vagy sem. Eszter mondta, hogy ad, de én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nem kell. Nem, köszi, később se.

Jöttek a lányok, Korni elment velük a náluk hagyott könyvtári könyveimért, aztán mentünk a Jóbarátokba. Már nem nagyon volt hely…, bár szerintem überidétlen az elrendezése: van 2 hatalmas pamlag 2 hatalmas asztallal, van egy sarki nagy asztal pamlaggal, székekkel, 2 kisebb asztal székekkel és pár kis kerek asztal – csak úgy, meg le lehet ülni az ablak szélére. Mi ide pakoltunk le, fogtunk egy kerek asztalt a limonádéinknak (übergeil epres és savanykás mangó), de még mielőtt kiért az ital, az egyik székes kisasztaltól elment valaki, átültünk oda. Én az egyik székre, Korni az ablakba, de legalább normális méretű az asztal, elfért rajta minden vackunk. Olyan 15 perc múlva kezdődött a kvíz: egy hétoldalas tesztet kellett kitölteni. Aki követi Evelin csatornáját, annak szerintem kisujjból ment.

Az 1. feladat látszólag könnyű volt, könyvborítókat kellett felismerni kis részletekből, a 15-ből 8-at tudtam kapásból, 4-et egyáltalán nem, 3-ra pedig jól tippeltem. Az egyik pont nálam volt, 5 órával azelőtt vettem ki a könyvtárból.

A 2. feladatban klasszikus könyveket kellett felismerni az első mondatukról, ez nehéz volt, mert se klasszikust nem olvasok, se első mondatokra nem emlékszem. A 20 idézetből 5-öt tudtam biztosra, de mivel az író plusz pontot ért, így 10 pontunk lett.

A 3. feladatban egy mondattal írt körül egy regényt, ez 7 kérdés volt, 5-öt tudtam biztosra, 2-t pedig jól tippeltem.

A 4. volt a leggyilkosabb: hiányos könyvcímeket kellett kiegészíteni; 10-ből 8 ment tutira, 1-ről abszolút fogalmam se volt, 1-en pedig órákig törtem a fejem, de nem ugrott be a szó.

5. feladat: könyvet kellett párosítani kiadóval – csont nélkül ment.

6. feladat: - - - totál bukta. A feladat az volt, hogy két-két könyv volt felsorolva, ki kellett választani a hosszabbikat. (Melyik hosszabb: Lev Tolsztoj: Háború és béke … Stephen King: Az) És valamiért…, én ezt a fáradtság vagy a (pozitív) stressz számlájára írom, hiába olvastam el a feladatot, totál másképp értelmeztem: sorba raktam a könyveket a 2. tagok alapján. Kicsit furcsa is volt, hogy Lev Tolsztoj írta az Azt…, de valamiért nem jutott el az értelem szintjéig bennem, hiába hajtotta Korni, hogy „relációs jelet kell tenni közéjük”, egy szót se értettem belőle, mit zagyvál. Aztán rám hagyta…, pontszámoláskor meg morgott, hogy ő mondta…! Én meg kínomban röhögtem, hogy ez most mi volt?!

A 7. feladatnál a címeket kellett a borítóra írni, a 9 könyvből tudtam 4-et íróval együtt, 3-nál csak a címet, 1-nek csak az íróját, 1-ről pedig semmit.

Összeszámolva a pontokat és a pluszpontokat is csak 58-at értünk el a 80-ból, Korni szomorú volt, hogy ez nem lesz elég semmire. Míg kiment mosdóba, Evelin elsasszézott mellettem és mondta, hogy „hú, eddig ez a legtöbb”… Természetesen nem mondtam el Korninak, így majd kiugrott a bőréből, mikor bejelentették, hogy a miénk lett a legtöbb pont. Választhattunk ajándékot, Korni egy szatyrot kért a gyűjteményébe, én meg egy bögrét, amit szintén ő választott. Utána még kaptunk 1-1 sütit is. Csináltak csoportképet (meg egy csomó képet, videót is), oda úgy kellett berángatni Kornit, be is állt mögém, szerintem nem is fog látszani a képen. Én viszont kitakarom az egészet...

A 20:30-as buszt lekéstük, a 21:25-ös hétvégén nem jár, így meg kellett várnunk a 22:40-est. Természetesen, amint lement a nap, jégcidri lett, mi meg pulóver nélkül fagyoskodtunk a GG téren. Közben vécéznünk is kellett. Mivel a nyilvános már zárva volt, kénytelenek voltunk bekérezkedni valami étterembe, gondoltam, ha nem akarnak fogyasztás nélkül beengedni, akkor veszek valami mini-innit is: kólát vagy valamit. A kérdésig el se jutottam a Forst-ház-ban, ahol a (gondolom, fáradt, ezért) übergoromba cincér majdhogynem elküldött az anyámba, mint ahogy a Depressoban sem, ott viszont a (valószínűleg szintén fáradt) cincér kedvesen válaszolt, hogy természetesen bemehetünk.

21 után elindultunk a buszváróba, felcsorogtunk a helyi járattal a megállóba és ott is várakoztunk még vagy fél órát. Hullafáradt voltam, mire hazaértünk.

Van a közelünkben egy méhes. Ma kihívták a rendőröket, mert ellopták az itatónak kitett „kiskádjukat”. Pont olyan ócska, 3e Ft-os babahomokozó, amilyen nekünk van. András azért utána nézett a blogon, hogy vannak-e tavalyi képek a kádról, nehogy valami ügybuzgó ránk fogja, hogy mi csórtuk el.