11 év után végre leszedték a fogszabályzót – illetve most már csak a maradékát, a breketeket.
Délre mentem a dokihoz, ügyesen leszedegette a gyöngyöket, aztán megtisztogatta a fogsort. Egyelőre semmi konkrét terv nincs, majd a pesti kürettálás után meglátjuk, mit mond az a doki. Mindenesetre így már egyértelműen látszik, hogy nagyon durván kanyarodik a fogsorom. Kiderült, hogy van egy holt-fogam, ami nem érez semmit. Már egyszer csinált egy fogorvos nekem ilyen „jeges” próbát: egy anyagot hozzáérint a fogamhoz és ha van benne ideg, kb. egy áramütést érzek az agyamba – akkor szerencsére éreztem, hát, most nem. A doki szerint lehet, csak a gyökere van mélyen vagy valami ilyesmit, de nem hiszem. Ez az a fog (első kisörlő), amit gyerekkoromban (15 évesen) egy kunhegyesi fogorvos ki akart idegelni, de végül úgy döntött, mégse. Akkor ő betömte, és a fog jól elvolt mostanáig…, valahogy. Sose fájt. Vajon miért…? Egyébként szerintem az egész ferde fogsor emiatt van, hogy 15 éves koromban ez az orvos kihúzott 4 rágófogam, mert állítólag nem lehetett helyre hozni (ő legalábbis nem tudta), a többiek meg később szétszaladtak.
Vettem Hildának egy bögrét. Ő egy munkahelyi barátnő. Mindig panaszkodik, hogy senki nem tudja megjegyezni a nevét és bögréje sincs, úgyhogy csináltattam a Tescoban a pólóboltban neki egy neves bögrét. Megrendeltem és pár nap múlva mehetettem érte. Hazahoztam és megláttam, hogy el van repedve a füle az alján. Teljesen láthatatlan, csak akkor lehet látni, ha akkurátusan megvizsgálom, vagy pedig egyszer csak használat közben szépen végigreped, letörik a füle és kiesik a kezéből. Némi siránkozás után visszavittem és tettem egy próbát, hogy kicserélik-e – illetve újra megcsinálják-e, merthogy egyedi. Nagyon rendesek voltak, némi telefonálgatás a főnökkel után újracsinálták a bögrét. Természetesen Hilda nagyon boldog volt.
András kitalálta, hogy csinál egy gólyafészket a telek végébe. A metódusát megtalálta a neten, de sajnos oszlopot nem lehet csak úgy random szerezni hozzá. Most azt hajkurászik, de nem olyan egyszerű villanyoszlopot szerezni.
Dömötör László: A Hold hősei: Hm…, hát hm… A fülszöveg alapján, bevallom, jobbra számítottam. Volt, ami tetszett, de összességében ugyanaz a problémám vele, mint az összes többi „újat akarunk mutatni” magyar regényekkel: nem tudja, mi az elég.
Az 1. fejezet világépítésében, bár klisés volt, az fogott meg, hogy ezek itt most azért voltak klisék, mert ezek voltak az egyszerű és észszerű dolgok –, vagyis el tudom képzelni, hogy egyszer ilyen „semmilyen” lesz, valóban a Holdra utazás.
A bonyodalom egyszerűsége viszont már nagyon nem tett jót a regénynek. A rejtvényeket kb. semmi gondolkodás, utánajárás (legalábbis mi nem láttuk) után lökték, a cuccokat kb. 20 oldal alatt beszerezték, és a végén a kalamajka is inkább gyerekes, és kicsit kidolgozatlan volt, mint izgalmas. A „fő ellenségről” nem tudtuk, kicsoda, úgyhogy számunkra tutyimutyi-Troy volt az… Bár számomra az igazi ellenség is jelentéktelen volt.
A Vörös Kereszt története jól illeszkedett a történetbe, a mindenféle nációból összegyűlt banda is tetszett, de a végén az időutazásos katyvasz nekem már kicsit sok volt.
Azt gondolom, a kevesebb több lett volna és egy kicsit bővebb lére eresztett nyomozgatás, jobban kidolgozott gonosz bácsik sokat hozzátettek volna a regényhez, még ifjúsági mércével is. ((A mai ifjúság CoHo-t olvas!))
ui: A Molyon a könyv címe A vörös kereszt rejtélye, és a sorozat címe A Hold hősei - ez, amikor én olvastam, nem így volt, még nem volt 2. rész és a főcím volt a A Hold hősei. Elég hülye megoldás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése