Tegnap András elvitte Kornit Miskolcra. Minden rendben, legközelebb nyáron kell menni, akkor meglesz az évi 1 MR is. Mondhatnám, hogy „meddig tart még ez”, de igazából már nem tart, ez a félévente egy vérvétel meg az évi egy MR pont, hogy biztonságot ad és nem teher.
Miskolc után Korni Boginál aludt, ma reggel szedtük fel, aztán elmentünk Andriért a lakásba. Ő ott aludt Eszterrel meg a pasijával. Kocsival megálltak az udvaron, ahol mi szoktunk – egy percre, míg felszaladunk valamiért és pár centivel feljebb –, de ők egész éjszakára pont a szomszéd garázsa előtt, vagyis nem fértek ki tőle. Mindenki kiakadt, szétesett darabjaira a világ, amiért várniuk kellett fél órát, mire kiderült, kié az idegen autó. András is morgott. Szerintem meg egy társasházban ez benne van a pakliban…, mint ahogy mi is hiába hisztiztünk a falon át kefélésért évekig. Miután Eszterék elmentek, mi Andrit átvittük Attilához (még ma hazajött), aztán kivettük a Decathlon-boxból Korni térdvédőjét, ami már nem kell, mert ott hagyta a cheerst.
Főztem paprikás krumplit és megsütöttem a rég óta tervezett kókuszost is. De vacak lett, mert valamiért olyan száraz volt a kókusz, mintha műanyagdarabkákat rágcsáltunk volna. Valószínűleg már régi volt és kiszáradt.
Aktuális olvasmányommal lefotózva
Megint megtépte valami a macskát, letépte a füléről a bőrt. Jól leszidtam szegény kutyát, mert biztos voltam, hogy ő gyepálta meg, de aztán megtaláltam a két kis fognyomot. Jó lenne, ha a libidójukra is hatna az ivartalanítás, mert félévente többezret rákölteni arra, hogy ő töketlenül próbálkozik, elég húzós.
Már írtam, hogy lenne ötletem A sztoris videós kihívásra, a Rövidre vágva-ra, de senki nem segít, úgyhogy nem rugdosom az embereket, hanem feladtam a versenyt. Egyedül nem tudom megcsinálni, vagyis erre 0 pontot fogunk kapni, onnan meg már esélytelen behozni a lemaradást, főleg, hogy mindig ugyanannyi pontot adnak (nem a legtöbbet, 2-3 ponttal mindig kevesebb, és itt az is számít). Ha Korni is olvasna és beszállna a feladatokba, úgy is lenne értelme, ha nem lennénk dobogósok, de így, hogy nem is foglalkozik vele, nem nagyon van.
Scott Stambach: Ivan Iszajenko láthatatlan élete: Újraolvasás. Másodjára olvasva is zseniális könyv, bár mivel már tudtam a fordulatokat, annyira már nem volt izgalmas, csak gyönyörű. Imádom Ivánt, a kis okos fejét, a csodálatos, túlélő lelkét. Gyógyíthatatlan, beteg gyerekek életében vagyunk fejtetőig, mégsem fuldoklunk, mert Ivan ott van és levegőt biztosít a szarkazmusa, az élni akarása. És ott van a teljesen hiteles Polina utolsó pár napjának teljesen hiteles ábrázolása… És ott van Natalja…
Zseniális könyv! Imádom és ajánlom mindenkinek, aki ismeri a betűket és tud olvasni. Nem tudom, hová lett az írósrác, de remélem, csap még az arcunkba egy-két hasonló zseniális regényt!
Beton.Hofi után most egy újabb underground rap-sztár vert tábort az agyamban Andri hangfalaiból: Grasa. Három dalát kezdtem el oda-vissza hallgatni, teljesen ráfüggtem. A végén Andri már fényképet küldözgetett rólam a barátainak, hogy „Anyám Grasat hallgat”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése