Már a tavalyi Batul-fesztivál is nyögvenyelősen ment, hiába terveztük, hogy az idein ott leszünk, most addig se jutottunk el, hogy kimenjünk sütit lejmolni. Bár még Bogi is itt volt, mert egy barátnője táncolt, Korni mégis inkább átbuszozott délelőtt Laurához, mert úgy logikázott, hogy Bogi nem vele lesz, hanem a táncos barátnőjével. Mintha hárman nem lehetnének együtt... Így hogy ő nem ment, engem se inspirált abszolút semmi, pedig jó lett volna egy kis kapcsolatépítés. A program a fényképek szerint természetesen nem változott érdemben: táncikálás, kornyikolás a színpadon, almafaültetés fenn a hegyen (amúgy egyszer felkocsikáztunk és gyönyörű!), bográcsok a háttérben és sütikóstoló a végén. Megint volt almafánk és brutál csodasütik, amiből úgyse maradt volna, mire sorra kerülök. Volt kinn pár árus: karkötőt, szőtteseket, köcsögöket meg dekor-koszorúkat árusítottak. A hip-hop-tánc, amin Bogi barátnője szerepelt, még kinn volt, a néptánc már benn, közben ugyanis leszakadt az ég. De utána megint minden kinn volt a fényképek szerint, szóval csak szegény néptáncosok feszengtek a benti kis színpadon. Idén se volt semmi más – karkötőfonás, rajzolás, focimeccsek…, akármi. Persze, hogy nem, hiszen nem intéztem, hogy legyen…
A tegnapi Laurázás után ma megint összeragadt a két lány; átmentünk Egerbe Burgerezni, utána ő lelépett a városba. Most küldött egy közös fényképet is.
Korninak holnapra vinnie kell egy csomag rajzlapot, „különben 1-est kap”. Most abba ne menjünk bele, hogy most fizettem ki 10e Ft-ot alapítványi díjra, amiből futná esetleg rajzlapra is, de hogy minek kell fenyegetni 1-essel a gyereket, a mai napig nem értem. Természetesen ilyenkor a szülő is befeszít és azt mondja, hogy akkor adjál 1-est, bazmeg és erősen elgondolkodik, akar-e szimpatizálni „szegény tanárokkal” (nyilván akar a saját kölyke érdekében is, de nem lehetne kicsit lazábbra venni a gyeplőt, főleg, hogy azt szajkózzuk, hogy így nincs semmi értelme…?).
Noelle Stevenson · Grace Ellis · Shannon Watters · Brooklyn Allen: Rettegjetek a szent nyávogótól! (Cserkeszterek 1.): Nem tudom, miért rajong ennyire mindenki ezért, de szerintem annyi értelme van ennek a képregénynek – vagy bármelyik vastagkartonos színes, nagy rajzos (méregdrága) képregénynek –, mint a Lore Olymposnak. A Webtoon-ra kirakott 100-200 részes képregényeket (amiket ott elolvasol folyamatában) kiadni 130 oldalas folytatásokban darabját 3500-4000 Ft-ért csak annak éri meg, aki kiadja, aki megveszi, szerintem nem.
Ez a képregény annyiban különbözik a LO-tól, hogy a rajzok esetleg nem annyira rosszak; Noel Stevenson-nak teljesen más rajzstílusa van, mint Rachel Smythe-nek, nekem jobban tetszik. De a történet semmi, valami elkezdődik, de annyira nulla, hogy azt se tudjuk, mi… Előjegyeztettem a 2. részt a könyvtárban, szóval van rá, esély, hogy elolvasom (szerintem még ott), de igazából nem érdekel, egyáltalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése