2022. szeptember 17.

4-es lett Korni első német dogája. ½ pont kellett volna az 5-öshöz; odament a tanárhoz, hogy nézze át. Nagyon megdicsérte, hogy ügyes volt, de nem keresett + fél pontot. Nem tudom, biztos én vagyok a hülye, de ha egy gyerek, aki életében nem tanult még németet, veszi a fáradságot és odajön kujcsorogni fél pont miatt, én megadtam volna… Nehéz az angol után átállítani az agyát.

Van egy felszereléshiány-beírása is, mert kimostam az iskolai tesi pólót, amiben órán meg kell jelenni. A kiteregetett ruhára ráesett egy brutális zápor, úgyhogy csurom víz lett, nem száradt meg reggelre. A tanár persze nem fogadta el ezt a magyarázatot. 2 hiány után szaktanári. A tanár szerint több pólónak kellene lennie, hogy legyen csere. Mondtam, hogy ha kifizeti az 1500 Ft-ot, minden nap tisztában fog menni. Andri jól járt, a haverja nekiadta a bátyja kinőtt pólóját, úgyhogy neki nem kellett venni. Csak a pénz meg a pénz…, mintha a macska szarná…

Pár hete elköltöztek a fecskék, de „a kaja még nem fogyott el”, vagyis brutális döglégyinvázió van. Délután ideülnek a napos teraszra, nem nagyon lehet úgy ki-bejárni az ajtón, hogy ne jöjjön be legalább egy, ráadásul ma valahogy bejutottak a páraelszívó nyílásán (nem nagyon értem, hogyan, a lehajtott rácsokon át), a sütő fölé szorulva döngicséltek. Borzasztóan idegesítő! Pár poloska is van, de akkorák, mint az öklöm, félelmetesek. Jó lenne, ha visszajönnének a fecsik.

Kicsicica elveszett, napok óta nincs itthon. Szinte biztos vagyok benne, hogy megdöglött, elvitte valami. Azt nem hiszem, hogy elgázolták, szerintem arról tudnék.

Kitették a facebookra a Könyvfesztivál programjait. Hát, annyira nem dobtam el az agyam…, nem nagyon érdekel egyik se. Három meghívott (külföldi) vendéget ismerek: Bridget Collins-t, Szvetlana Alekszijevics-et és Donatella Di Pietrantonio-t, akik talán érdekelnének, ha egyetlen könyvet is olvastam volna tőlük. De nem tettem, sőt, Szvetlanatól nem is fogok. Szombaton lesznek kint olyan írók, akik érdekelnek, de velük már találkoztam: Bíró Szabolcs, Moskát Anita; de nincs a listában Krusovszky Dénes, akit nagyon vártam, Kleinheincz Csilla, R.J. Hendon, Bartis Attila – mondjuk, rá nem is számítottam. Ők azok, akikhez tudnék könyvet is vinni, ha Korni cipelné, vagy akihez odamennék könyv nélkül is. Ez most sokkal nagyobb területen lesz, mint a tavalyi volt és a nagy része épületben, szóval nem kell megfulladni a hőségben és koszos lépcsőkön ücsörögni. De egyre kevésbé van kedvem menni…

Emily Bronte: Üvöltő szelek: Egészen megfogható konkrétumként élt eddig a fejemben, hogy én ezt a könyvet szeretem. Kb. 30 éve olvastam és még a pillanat is benne van a fejemben, hogy egy fotelben ülök a forró cserépkályha mellett és olvasom és imádom! Úgyhogy alig vártam, hogy most, egy kihívás keretében végre újra elolvassam, ráadásul ebben a csodálatos kiadásban.

És jaj… Hatalmas csalódás! Te jó ég, de utáltam!

Nem tudom, hogy tényleg az emlékeim miatt vagy csak az év(tized)ek során rárakódott képzeletek miatt ez a könyv az örök szerelem, az őrületig fokozott határtalan szerelem, a síron túli hatalmas szerelem jelképe és ez a két ember, Heathcliff és Cathy a tökéletes szerelmesek, akik örökkön örökké… ökörré… - osztán meg nem is. Hanem pont ellenkezőleg: Hc egy hisztis idióta, Catherine a 2. oldalon meghal és a regény arról szól, hogyan tette tönkre a többiek életét ez a seggfej, csak mert őt sosesenkise nem szerette (vajonmé - - - amúgy az egész regényből egyetlen egy szereplő nem szerette, a többi nyóccáz mind igen, sőt).

Hát mi volt ez, de tényleg…?! Hová lett az a része a könyvnek, amiről szól…? Vagy miért erről szól? Mert amúgy nem rossz, amiről szól, hogy egy (fene se tudja, miért, hiszen, ismét mondom: szerették!!!) lelki sérült ember hogy rombol le maga körül mindent, hogy tör meg körülötte mindenki, hogy ez a bezárt lápi világ mennyire lehúzza az összes embert és az egyetlen kiút a szerelem/szeretet lenne, de az is olyan mocskos, sötét és elátkozott, hogy a sárdagonya még az olvasó torkán is folyik, de a „mellékszálak”, ami a „főszereplő” HC és Catherine (aki a 20. oldalon meghal) ökörrétartó szerelme (kb. 20 mondat van róla összesen) mögött történnek, annyira háttérként vannak megírva, hogy földbe döngöli az, ami NINCS IS MEGÍRVA…

Ez a regény lehetett volna a XIX. század egyik legjobb dark lélektani regénye, ehelyett egy vérszegény romantikus förmedvény, ami se nem dark, se nem lélektani, de még csak nem is romantikus.

Hatalmas csalódás!
Ez a borító egy 1971-es Helikonos kiadás borítója. Sok kiadást élt meg a könyv, de elég semmilyenek a borítók; de ez itt egy érdekes példány.