2022. július 27.

Csapkod az eső, de a szél borzalmasan fúj itt a kanyonban, kavarja az esőt.

Kicsit jobban vagyok, most inkább a fejem fáj tompán és hajnal 2-ig vergődtem hasfájással. A Rennie se ért semmit.

Itt volt Bogi, elmentek Kornival fagyizni. Összefutottak a biciklis fotóssal, aki csinált pár képet a fagyizóról, meg ha már ott voltak, róluk is. Korni szerint szörnyen néz ki, szerintem ebben a pózban még igencsak jól. Ezt a fekete inget (otthonkának hívom, mert leér a combjáig) nem rég vette, imádja.

A fiúk - 1. évad: Tegnap egy Snittes karc alatti társalgásban szóba került a The boys című film, amit én ezer éve meg akarok nézni, de még eddig nem volt hozzá kedvem. Most belenéztem, megnéztem az első részt…, aztán a 2-at és a 3-at, ma pedig a 4., 5., 6., 7. és 8. részt az 1. évadból. Gondolom, sejthető, hogy mennyire tetszett!

Két csapat működését követhetjük nyomon a filmben, az egyik egy szuperhősökből álló banda, a másik egy normál emberekből (+ egy szupi) álló csapat. Ezek ketten cicaharcolnak egymással – már ha egymás szétrobbantását, megégetését, torkának elvágását és a mindenhol egymásnak keresztbe tevést cicaharcnak nevezhetjük. Imádom mindkét csapatot – az állat szuperhősöket és a még állatabb „Fiúkat”, ahogy egymásra licitálnak, megpróbálják kiirtani – szó szerint – egymást. Különösen imádom a két „főnököt”, Butchert és Hazafit. Persze a trailerből is látszik, hogy itt nem is fröcsög a vér, meg egyéb testrészek, hanem ömlik. Szirmai Gergő ajánlójából kiderül, nagyjából miről szól és minek a szimbóluma is ez a sorozat, mi az, amiért zseniális, és mi az, ami teljesen élvezhetetlenné teszi –, mert sajnos ilyen is van benne.

Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun: Két éve, amikor felbukkant a köztudat(om)ban Nádasdy Ádám valahonnan a net bugyrából, elolvastam A vastagbőrű mimóza című novelláskötetét és egyrészt nem éreztem, hogy hozzám szól, másrészt annyira nem is volt maradandó élmény.

Idén felfedezte magának más is, és annyira szerette minden második booktuber ezt a könyvét, hogy felkutattam a könyvtárban (párszor vissza kellett mennem érte, mire bent volt) és elolvastam ezt is.

De azt kell mondjam, a véleményem nem sokat változott. Nem rossz történetek ezek (sőt, kicsit jobbak is, mint a mimózások), de valahogy mégse tudok annyira rajongani értük, mint amennyire a többiek. Végig inkább azt éreztem, hogy ezeket anyukámnak írta Nádasdy Ádám. A történetek visszavittek egy korba, ahol ő volt fiatal, ahol még nem volt internet, telefon se nagyon, ahol még az embereknek muszáj volt beszél(get)niük egymással szemtől szemben, ahol nehezebb volt hazudni, de könnyebb volt titkolózni, viszont, ha kibuggyant a titok, akkor megértő fülekre talált. Egyszerű megfogalmazás, mindennapi történetek, szolid (de létező és nem kierőszakolt, mint pl. Rényi Ádámnál) csattanókkal.

Tetszett a Családban marad, a Nagyhideghegy, a Szakállas neptun és a Ha egyszer kibillen. A többire nem nagyon emlékszem.