Hajnali 5-kor keltem, idegesít a kutya… Ilyen szépet, ennyi pénzért, ennyire közel biztos, hogy nem fogunk találni…!
Reggel átmentem Andrással Egerbe, nagy nehezen sikerült Kornit is elcsalnom magammal. Bogival találkozott volna, de ő lemondta, Korninak meg nem volt kedve jönni. De nekem se egyedül kóvályogni a városban. Mivel az utolsó pillanatban döntötte el, így teljesen dekoncentrált voltam, a cipőm már a kocsiban vettem fel, aztán meg vissza kellett mennem a házba a könyvtári könyvekért.
Hazafelé beugrottunk a Lidlbe, vettem egy aprítót. 4e Ft volt. Egy ideje keresek valami kis kézi aprítót, amivel egyszerűbb feldarabolni a hagymát, répát, esetleg felverni a tejszínhabot vagy a tojást. Baromi jó cucc, erős, gyors –, túlzottan is: a hagymát trutyivá őrli pár pillanat alatt, a tejszínhabot meg kőkeményre veri, ahogy én pont nem szeretem. Szóval hiába szuper gép, nem tudom használni.
Majdnem félbehagytam ezt a könyvet. Nem azért, mert rossz volt, sőt, hanem mert nem érdekelt. Azt hittem, hogy igen, de nem. Tulajdonképpen nem is tudom, mit vártam tőle. Hogy majd meggyőz, hogy a melegek is normális emberek? Ezt biztosan nem, mert nem gondoltam, hogy nem azok. Hogy majd megértem, hogy más miért vakarózik tőlük? Ezt is tudom: mert vakarózni könnyű. Vakarózni, vagyis viszolyogni valakitől, vagyis rasszistának lenni valakivel szemben könnyű, mert nem kell tenni semmit ahhoz, hogy jobbnak gondoljuk magunkat nála: csak másmilyennek kell megszületnünk.
Szerintem szánalmas, hogy bizonygatni kell, hogy valaki teljes értékű ember attól, hogy másképpen szeret(kezik), mint az átlag. Szánalmas, hogy törvények vannak ellenük és nem tehetnek meg bármit, csak azért, mert két fiú vagy két lány fogja egymás kezét az utcán. Számomra gusztustalanabb az a hetero szomszéd, aki éveken keresztül makogva kufrincolt a panelházban, és hiába szóltunk rá, hogy kisgyerekek vannak, még neki állt feljebb, mint az a srác, aki lesmárolja a pasiját az utcán (vagy lány a csaját). Mondjuk, én még nem láttam ilyet…, valószínűleg nem véletlenül.
Kellenek az ilyen könyvek, az olyanok miatt, amilyen én nem vagyok. Bár, gyanús, hogy értenék.
De ha már melegek… Nem rég találtam ezt a dalt a Lángoló Gitárokon. Amióta 1990 körül felbukkant a Faith no More, Roddy Bottum, a billentyűs azóta „sokkolja” az embereket azzal, hogy meleg. Persze, akkoriban még valóban kisebb sokk volt ezt nyíltan vállalni, szerencsére mára ez változott. De persze ez a klip is bizonyítja, hogy van még fricska a tarsolyában a szájhúzogatóknak –, szerintem ettől (amit állítólag letiltott a Youtube, bár én eddig mindig megtaláltam) azért még a melegek is megizzadnak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése