Lehet, hogy találtam kutyát. Egy május 26-i alomból árulnak tőlük kb. 2 órára kiskutyát 50e-ért. Pesten nem kell átmenni érte. Bár a képek alapján is tetszett Korninak egy világos vörös, kék szemű, kértem még képeket róluk. Aztán este, amikor elküldte, le is foglaltam a kinézett példányt, de közben be voltam tojva, hogy elviszik előlem, mert későn szóltam –, az utóbbi kutyaeset alapján. Aztán mára leszedte a hirdetést is, de nekem még mindig nem válaszolt. Szerintem eladta…
Szóval ezen aggódtam ma egész nap, míg a berekfürdői strandon lötyögtünk.
Azt találtuk ki, hogy kimegyünk reggel és este jövünk vissza. András nem akart bejönni, de elértük a strandolás 1. szintjét: amikor még kinn kell velük lenni, de már tudnak magukra vigyázni (a 2. szint, amikor már egyedül is ki tudnak menni, bár én szeretem a strandot), így elég voltam én is. Nagyjából 5 órát töltöttünk a strandon, először jól megáztunk, aztán jól megégtünk. Kezdek apuvá válni: csak ücsörgök a vízben, a kölykök játszanak vagy „chilleznek” velem. – Ezt Korni találta ki; mondta, hogy a Bogis strandolás után neki most inkább csak „chillezni” van kedve, lazulni a meleg vízben, dumálgatni. De valószínűleg egy hullafáradt pillanatában mondhatta ezt, mert a strandon 5 percet nem ült összesen mellettem, főleg a meleg vízben, hanem le-fölrohangált a hűvös ifiben a csúszdán és kergette Andrit az (egyébként sose működő) forgatóban. Andri viszont valóban öreg tata szintjén chillezik: inkább fetreng a meleg vízben, mint rohangál a hidegben. De egyébként mindenben ilyenek: Korni a pörgő ringlispil, Andri meg a nyugodt erő.
A vége felé megszólított egy idősebb bácsi, aki egész nap „kerülgetett”, mondta, hogy annyira ismerős vagyok, honnan…? Mondtam, hogy 20 éve ide járok strandra. Persze, ő azt hitte, „komolyabb” ismeretség, de nem emlékezett apura se, szóval tuti, a 20 év alatt ragadtam meg a fejében. Normális volt, mesélt pár szót magáról, kedves fickó. Hazafelé vettünk Ice n Go-t.
A hazaút végén, Egertől Mónosbélig elkapott minket (is) egy brutális zivatar! A legdurvábbféle: eső esett, néha jég is, fújt a szél, faágakat törve az úttestre; több kocsi le is állt az út szélére megvárni a végét –, mi nem. Korni végigvideózta, de mindbe beledumálok…, nem szólt, hogy veszi. Mikor ideköltöztünk, beszélgettünk egy szomszéd bácsival, aki mondta, hogy király, szélvédett hely Mónos, sosem esik, sosem fúj…, hát amióta itt lakunk, háromnaponta olyan vihar van, hogy oldalra esik az eső...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése