Még mindig döglődés a program… Most már az is megtörtént, hogy a délutáni „szunyókálásból” (valamiért egyfajta ólmos fáradtság vesz erőt rajtam délutánonként, egyik pillanatról a másikra, ami kiüt 1-2 órára) is arra ébredtem, hogy irtózatosan fáj a fejem. Egyébként kb. 3 napja minden éjjel felébreszt ez a szívdobbanásra lüktető görcsös fájdalom. Miután sikerül kivergődnöm az ágyból, iszom egy nagy bögre vizet, kiveszem a hűtőből a zselépárnát és rászorítom, így kb. 10-15 perc alatt enyhülni kezd, majd egy utófájós zsongást hagyva maga után elmúlik. Olyankor visszafekszem és ha sikerül, visszaalszom. Természetesen elmentem vele orvoshoz ja, nem: utánanéztem a neten, hogy mi lehet ez és találtam egy „ébresztőóra fejfájás” nevű jelenséget. Arról szól, hogy amikor valaki mélyalvásba kerül, elkezd fájni a feje. 15 perc és 1 óra körüli időtartamban fáj (szerencsére nekem még rövidebb ideig), és persze ezer súlyos betegség tünete lehet a vérnyomástól az agydaganatig.
Szombat óta nem iszom kávét a hasfájás miatt, ami szerencsére valóban enyhült, gondoltam, talán ez is lehet a fejfájás oka. A hasfájásra vettem májvédő teát.
A többiek is punnyadnak, András ma mondta Korninak, hogy menjenek el az erdőbe kutyát sétáltatni, de Korninak nem volt kedve. Egész nap hosszú ujjúban gunnyaszt takaró alatt a pokrócokkal lefüggönyözött ágyában és nyomogatja a telefont. Nem a 140e Ft-os lapotopot, amiért hónapokig gyűjtögetett, hanem a vacak mobilt. Pár napja kirobbantottuk egy Mekizésért, úgy elszédült, amikor felkelt, hogy eldőlt, fejjel nekiesett az asztalának és eltörte a méregdrága perselyét.
Sütöttem pumpedlis-fehér csokis kalácsot, hármasfonattal. Mondjuk, ez annyira nem érdekes, azt mindenki meg tudja csinálni. Még mindig nem bízom benne, hogy a tészta egyben mard, ha nincs, ami összetartsa, így a kerek tortaformában sütöttem. A végén letakartam alufóliával, mert nagyon égett a teteje.
Rényi Ádám: A bezzeggyerek és más felnőttmesék: Bár az előző kötettől nem voltam elragadtatva, mégis elolvastam ezt is, ha már kivettem a könyvtárból.
Még mindig gyönyörű a könyv: a külső és a belső borító is pöpec, a tipográfia csúcs, kár, hogy a kis rajzok eltűntek.
Ha a novellák célja az, hogy képen töröljem az írót, akkor azt hiszem, elérte a célját (A szabadulás napja). Talán most fogékonyabb voltam az agyhalálra vagy valóban kicsivel jobbak ezek az írások, de jobban tetszett, mint az előző – bár annyira ezek se.
Ami (negatív) meglepetés volt, hogy egy csomó kormányellenes novella volt benne… valahogy ezeket így nem értettem (Szívcsakra).
Sok novellánál (különösen a vége felé, bár lehet, nekem lett elegem belőle), vártam a nagy csattanót, de csak gyatra poén lett belőle. Vagy csak ez az „ennek mi értelme volt…?”
Őszintén nem értem a felhajtást körülötte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése