Megvan Andri kabátja. Az egyik osztályteremben találta meg neki valaki, ahol aznap, mikor elveszett, állítólag nem is voltak. Tartok tőle, hogy nem is jutott el az ebédlőig…, de teljesen mindegy, fő, hogy megvan.
Pár napja nyugdíjba ment Korni töritanára, akit egyszer láttam, 3 éve, a szülinapi gálán. Ott nem tűnt öregnek, de Korni szerint kb. egy 10-essel idősebb nálam. Jött egy új tanár. Kedves, de egyelőre még nem derült ki, hogy jobb-e, mint aki elment. Andri szerette nagyon, aki most elment, neki magyart és törit tanított. Korninak csak törit, de kínszenvedés volt. Viszont mindketten imádták az őt megelőző töri tanárt, aki pár éve szintén nyugdíjba ment, bár neki „érdekes” tanítási módszerei voltak: irtó jól tudott mesélni (imádták az óráit) és többnapos dolgozatokat íratott (imádták a dolgozatait).
Szilvi írta, hogy lefoglalták Rékának a menyasszonyi ruhát a táncra. 30.000 Ft lesz. A Joli szalonba mentek csak. Mi is oda tervezünk, már 16 éve minőséget árultak, én is onnan kölcsönöztem a sajátomat.
Kornival fetrengünk az ágyban, videókat nézünk, pl. a jelenlegi kedvencét, a Születésnapomra Kaláka-féle feldolgozást. A magyar tanár mutatta meg nekik, dőltek a röhögéstől. Utána Pilvakereket néztünk, Korni kérdezte is: „Melyik vers is az Anyám továbbrepült…?” - - - Persze ez nem az ő poénja eredetileg, hanem a bátyámé, legalábbis én tőle hallottam, ő meg, gondolom, az eredetit.
kicsit sár volt ma:
Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok: Vagy ahogy Nádasdy Ádám fordította: Vízkereszt vagy bánom is én. Mekkora dinkaság volt ez megint! Mint az előzőt, ezt is nagyon élveztem (legalábbis a többihez képest), főleg, mert értettem (mármint a szavakat) – Nádasdy Ádám fordításában. Ebben a komédiában 3 + 1 szerelmes próbálja meghódítani a kiszemeltjét, mire kiderül, hogy nem is azt szereti, miközben, egy másik szálon a szolgák szívatnak egy felfuvalkodott udvaroncot (vagy kicsodát).
Persze nem Shakespeare lenne, ha ennyi lenne, és nem lenne igaz rá mindennek az ellenkezője is. Keresztes Balázs most is elmondja, mi az, amit (talán) nem látunk, pedig nyilvánvaló és miért nem tisztán komédia ez is. Nekem a videó végére az jutott eszembe, hogy ez nem komédia, hanem a tragédia kiröhögése. És hogy az élet legnagyobb vicce szerelmesnek lenni. Jó lenne ismerni Shakespeare-t, ismerni az élethelyzetét, mert szerintem nagyon benne van ezekben a művekben; élettapasztalata, reménye vagy éppenséggel reménytelensége. Habár Nádasdy Ádám egy interjúban (Shakespeare szonettjeivel kapcsolatban) azt mondta: „Shakespeare-nek egy szavát nem szabad elhinni…”
Ez volt az utolsó Skahespeare-mű, amit a kihívásra olvastam és bár azt nem mondom, hogy „amit életemben olvastam”, de az biztos, hogy jó hosszú ideig. Nem azért, mert nem tetszettek, hanem azért, mert a 99%-a csak az után tetszett, hogy a Keresztes Balázs-féle videót megnéztem hozzá. Ez pedig azt jelenti, hogy magamtól sok mindent nem értettem és így igazából nem is élveztem.
Azt gondolom, Shakespeare művei, mint ahogy ezt ő is tervezte: igazából a nézőtérről (vagy a színpadon, gondolom) élvezetesek, színdarabokként. Ott lehet érteni, értelmezni és élvezni igazán őket. Így, még Nádasdy Ádám zseniális, mai fordításával is uncsi katyvasz – persze számomra. Igaz, mindig azt írtam, hogy Shakespeare zseni, de számomra talán Keresztes Balázs volt a zseni, aki közel hozta hozzám a drámákat, elmagyarázta és beleláttatott. De sajnos nem emlékeztem utána semmire, még arra se, amit ő mondott, nem tudtam volna visszamondani valakinek. Ez pedig számomra azt mondja, hogy Shakespeare nem az én szerzőm és kicsit sem kerültem hozzá közelebb.
Dos Diavolos: Egyenesen a mocsárból: Az úgy volt…, hogy Ganxta Zolee elolvasta Hartay Csaba könyvét, a Lerepül a hülye fejeteket, nagyon tetszett neki, aztán összeismerkedtek és néhány könyvbemutatón ő zenélt egy gitáros fickóval, akit amúgy minden normális ember ismert már akkor, rajtam kívül. Minderről én természetesen a netről értesültem, nem személyesen (szóval, lehet, mégse így volt...), így fogalmam se volt (és nem is érdekelt), mit csinál Ganxta. Később aztán számomra is kiderült, hogy a Hollywood Rose gitárosa a srác – vagyis Slash –, valamint a Kartel tagja is, amin azért csodálkoztam, mert abban nem rémlik gitározás, főleg ilyen színvonalas –, nem mintha egyébként hallgattam volna valaha is behatóan a Kartelt, ugyanis nem érdekelt. (De van benne gitározás, itt pl. a srác is látszik, ha ki tudod vakarni a DRK-reklám alól.) Szóval hozzám HCs-n keresztül jutott el Takács Vilkó létezése, aztán persze jött a könyv, amit imádtam és időközben Ganxtát is nagyon megszerettem, elsősorban a Kadarkai Endre-féle interjúkból (Arckép és Világtalálkozó). De a végső lökést, hogy meghallgassam a Dos Diavolos lemezét, az a Ric$Cast-féle interjú adta. Itt rengeteg mindent megtudunk a lemez keletkezéséről, így én most ezt nem is mondanám el: dióhéjban örömzenélés és ez meg is látszik rajta. Egyrészt abban, hogy kicsit sem izzadtságszagú, másrészt abban, hogy nem tízpontos album, csak olyan erős 7-es. Őszintén szólva nem hallgatok ilyen zenét (sem), de az első daltól leesett az állam…, és bár a többit meg kellett hallgatnom párszor, hogy a fülembe másszon, de alapvetően tetszik. Nem tudom, hogy csak Vilkóról asszociáltam-e vagy tényleg, de néha olyan volt, mintha a G N’ R Lies B oldalát hallgatnám.
Kicsit tudathasadásos a történet: a kemény cowboy „Góré” és a kis majom haverja „Vilkó fijú”, mint valami XXI. századi Rózsa Sándorok a mocsárban bujdosnak. Üldözik őket valakik, miközben maguk főzte pálinkát iszogatnak és dolgokon keseregnek: elmúlt szerelmekről, halott barátokról.
Az Intro utáni 1. dal, az Egyenesen a mocsárból volt az első kedvencem, valamiért a Ne fiam, ne jutott eszembe róla. Szinte második hallgatásra kedvencem lett a Fény nélkül vagyok, főleg a tűzgyújtás-effekt miatt és a Moonshine. És pár nappal később, miután meghallgattam vagy ötször-tízszer, A halott ember balladája és a Halott dél is nagy kedvenc lett. Bár az utolsó refrénje „egy kicsit” olyan, mint a Kowalskytól az Ennyi csak (ahol Zana énekelt). A többi se rossz, de ezek a favoritok.
Összességében egy nagyon klassz lemez, főleg, hogy szerintem ezek ketten nyomták le az egészet. Szuper lenne őket látni élőben, sohanapján...
Ganxta Zolee és a Vilkó
Kutyaugatás szólóval
De, fiam, de!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése