2022. április 3.

Délelőtt elmentünk szavazni. Maximális felkészültség a szavazóponton: maszk, gumikesztyű, kézfertőtlenítő… és nyalós boríték. Hát, köszi! Mondjuk, sok értelme nem volt, tudtam, hogy ki győz. Reméltem, hogy hajszál híján, és kiderül, hogy van egy masszív réteg a magyar társadalomban, akiknek agya is van, de nem, sajnos vékony a réteg és törékeny. A többség fél és képtelen – vagy lusta – tájékozódni, a dolgok mögé nézni. A többség elfogadja, hogy egyes emberek tönkre tehetik gyerekkoruk kedvenc egerszalóki strandját, Fertő-tavát, Balatonját, hogy az egészségügy és az oktatás helyzete tarthatatlan, hogy a kenyér ára napról napra emelkedik. Nem is értik… Csak jaj, ne jöjjenek a migráncsok, ne jöjjön Gyurcsány, ne vigyék el a gyermekeinket katonának és a buzik ne molesztálják a gyerekeinket. Az, hogy otthon apuka alkoholista és veri a családot, elfogadott, régen is így volt. Ezen Marky G. se tudna változtatni. Talán tényleg nem tudna…, egy fecske nem csinál nyarat, főleg az Északi-sarkon. Inkább a biztos rossz, mint a bizonytalan. Érvénytelenül szavaztam az „érvénytelen kérdésre”, bár szavazhattam volna igennel is, nem oszt, nem szoroz. Sem melegek, sem drogprevenció, se pszichológus, se semmi segítő szándékú ember nem fog bejutni az oktatási intézményekbe úgyse.

Esett ma kis hó, Korni lefényképezte. Szerintem nagyon klassz kép:

Gárdonyi Géza: Ki-ki a párjával: A regény 1923-ban íródott és azóta se változott semmi. A férj alkoholista, szétveri az asszonyt meg a gyereket és ledöglik aludni. Ha normális, elhúz a fenébe… - - - de mindenképpen magára hagyja az anyát a gyerek(ek)kel, csináljon, amit és ahogy akar. És a törvény 99 éve nem segít… Az anya nem mehet sehová, nem kérhet segítséget, se az állam (akkor még, de most se) nem segít, se a rokonok (melyiknek a nyakára akaszkodjon?), se senki se. Sőt, az ismeretlen külvilág is elutasítja őket: bármennyire okos, értelmes az asszony, egy alkoholista lecsúszott férj őt is beskatulyázza, nem kell sehová. Mintha ő tehetne róla…

Bár Gárdonyi nem írja konkrétan (vagy nem elégszer), de sejtem, hogy a további piálással további verekedés és terror is járt, nem csak a pénz elherdálása. És aztán persze pénz se jött, mert szétitta magát és nem kellett sehová dolgozni se. Hogy szakadjon rá a gerenda!

A kislány minden esetre ebben nő fel, fizikailag is megváltozik ebben a folytonos rettegésben és persze az okozott nyomorban. Nem csak a férfiakat gyűlöli meg, de barátai sincsenek (egy felszínes van), fél az idegenektől (a szomszéd család), magába gubózik.

Bár fellélegeznek, amikor meghal az apa, de a sorsuk csak akkor változik meg, amikor még meghalnak páran és a művelt, okos asszonyt felveszi cselédnek az egyik elkényeztetett rokon, aki 50 évesen azon hisztizik, hogy nem áttetsző a szalonna a túrós tésztán. Más meg túrós tésztát is akkor lát először… Szakadjon rá is a gerenda!

Bár a regény Olgáról szól és az ő sorsa se édes álom, én végig az asszonyt sirattam. Nem elég neki, hogy a fiatalságát elcseszte egy alkoholista féregre, öreg korára is egyedül marad, imádott lánya is meghal (egyébként nem gondolom, hogy valaha meggyógyult volna Olga, szerintem idő kérdése volt, hogy ő is meghaljon, hóvihar nélkül is). Kíváncsi vagyok, vajon mi történt vele ezek után…, vajon mikor halt bele a bánatba…?

Őszintén szólva én Csabát se szerettem. Az légikemencés utópisztikus terve, jó lélekről, de csirkefejnyi észről tanúskodott. Amióta Isten megteremtette a majmot (bocs), az emberek az egyenlőségről álmodnak. Pedig olyan nem létezik. Mindegy, szóval Csaba is olyan, mint Olga apja: „És nekem nagy gondolataim vannak.” - viszont Olga már nem Kvabkáné. Talán ha életben maradnak és összejönnek, Olga nem hagyta volna, hogy megismétlődjön a gyerekkora. ...vagy mégis, mert nem látott más mintát, csak ezt.

Amúgy baromi jó regény! Adják ki ezt is újra, mint az Idát!
(a regény eredetileg folytatásokban jelent meg és azóta se adták ki szép borítóval)